VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony - ez legyen a legnagyobb tévedése.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány héttel ezelőtt jelent meg a német Deutsche Bank szakmai felmérése, amely a következőket írja: “Magyarország az egyetlen kelet-közép-európai állam, amelynek gazdasága 2002 végén távolabb volt az Európai Unióétól, mint az év közepén. A többi kilenc tagjelölt helyzete ezzel szemben javult.ö

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója politikai vitát kezdeményezett azzal a céllal, hogy legyen alkalmunk az ország állapotáról, az emberek élethelyzetéről, a gazdasági folyamatokról beszélni. Az a célunk, hogy tárgyilagos vitát, párbeszédet tudjunk folytatni itt, a parlament falai között az elmúlt hónapok történéseiről, a családokat, nyugdíjasokat érintő kérdésekről, az oktatás vagy a mezőgazdaság mindennapokat érintő változásairól.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nem tagadjuk, hogy minderre az aggodalom késztet bennünket. Aggodalom az iránt, hogy vajon jó irányba haladnak-e a folyamatok, jó irányba megy-e az ország. Azt reméljük a mai vitától, hogy az elmúlt hetek tapasztalataival szemben nem a napirend előtti felszólalásokra és az interpellációkra jellemző kioktató, arrogáns, lekezelő válaszokat kapjuk felvetéseinkre a kormányoldaltól. Azt reméljük, érdemi vitát tudunk folytatni, ahol meg tudjuk győzni a kormánypártokat arról, változtatniuk kell ahhoz, hogy a folyamatok is változhassanak. De akkor sem esünk kétségbe, tisztelt képviselőtársaim, ha önök győznek meg bennünket arról: Magyarországon minden a legnagyobb rendben van, és mindenki legnagyobb gondja az - idézem ennek a kissé infantilis kormány-kampányképeslapnak a szövegét -, hogy “vannak-e jó csajok az EU-banö.

Frakciótársaim a vita további szakaszaiban beszélnek majd a családokat, a nyugdíjasokat, a szociális ellátást, az oktatást, a környezetvédelmet érintő kérdésekről. Jómagam a gazdaság elmúlt kilenc hónapjáról és a gazdaságpolitikáról szeretnék beszélni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bár a kormányváltás óta sokasodnak a rossz hírek a magyar gazdaságról, mégis a helyzet nem reménytelen. A gazdasági növekedés üteme éves szinten továbbra is 3 százalék felett van, a beruházási hányad viszonylag magas, az ország pénzügyi rendszere - köszönhetően a jegybank higgadt magatartásának is - kiállta a rendszerváltozás óta legkomolyabb spekulációs rohamot. Az elmúlt évek gazdaságösztönző, vállalkozáserősítő lépései stabil alapot teremtettek ahhoz, hogy a kedvezőtlen világgazdasági körülmények között is a magyar gazdaság talpon maradjon. Ez azonban nem magától értetődően van így. Rossz gazdaságpolitikai döntésekkel vagy késlekedéssel, szakmai hibákkal, bizonytalankodással mindez kockára tehető. Márpedig sokan érezzük úgy, eltelt háromnegyed év, és hiányzik az átgondolt kormányzati gazdaságpolitika, nincs világos irány, nincs jövőkép.

Hogy nemcsak pártállás szerint látják így az emberek, hadd idézzek az önök számára egy tegnapi újsághírt a lakosság és az üzleti élet gazdasági várakozásairól. Eszerint az ország lakosságának jelentősen romlott a megítélése a gazdasági helyzetről, olyannyira, hogy ma rosszabbnak látják a helyzetet, a gazdasági kilátásokat az emberek, mint a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után. Erősödnek az inflációs várakozások, nőtt a munkanélküliségtől való félelem, kevesebben vélik úgy, hogy képesek lesznek a jövedelmükből a jövőben megtakarítani. És erre minden okuk megvan. Az elmúlt kilenc hónap ugyanis ugyanolyan elvesztegetett időszak volt, mint 1994-95-ben a Bokros-csomagot megelőző kormányzati bénultság. A kormányzat költekezése minden képzeletet meghaladó mértékűre duzzasztotta a tavalyi év államháztartási hiányát. De joggal kérdezik az emberek: vajon a pénzelosztás a gazdaságba történő befektetés volt? A Medgyessy-kormány 1500 milliárd forintos deficitet halmozott fel, növelve ezzel az ország eladósodottságát. De segített ez a gazdaság bajain? Az irdatlan költekezés a munkahelyteremtést, a vállalkozások ösztönzését szolgálta? A válasz: egyáltalán nem.

Tisztelt Ház! Mi nem a választási ígéreteket kérjük számon a kormánytól, ezekről már elmondtuk a véleményünket. Joggal kérdezhetnénk, hol van az ígért 400 ezer új munkahely időarányos része, hol van az ígért 800 kilométer új autópálya fedezete, hol van az ingyenes tankönyv és több pénz az önkormányzatoknak, településeknek, hol van a nyugdíjasok tizenharmadik havi pénze. Mi ezt már tavaly is kétkedéssel fogadtuk. Azokat az embereket sajnáljuk, akik hittek ezeknek a hamis ígéreteknek, és joggal érzik most becsapva magukat.

De azt igenis meg kell kérdeznünk, mit csinált a kormány az elmúlt kilenc hónapban. Miért nem volt arra elég háromnegyed év, hogy világosan lássunk a lakáspiac kormányzati szándékairól? Az emberek kétségbeesett módon hozzák előre lakásvásárlásaikat, mert képtelenek eligazodni az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok között. Miért nem volt arra elég háromnegyed év, hogy a kormány legalább a szándékait megfogalmazza a nyugdíjrendszer jövőjéről? Tapasztaltuk, hogy a szocialista kormány első lépése volt kötelezővé tenni és megnövelni a veszteséges magánnyugdíjpénztárakba történő befizetés összegét. Ma már mindenki kötelezően és emelt összegben fizethet azokba a magánpénztárakba, ahol az elmúlt években negatív reálhozam volt, azaz a betett pénz nem gyarapodott, hanem vesztett értékéből. Ám a mai napig nem tudjuk, hogy a nyugdíjakat alapvetően meghatározó állami nyugdíjrendszerrel mi fog történni. Tíz év múlva a népesség 40 százaléka lesz nyugdíjas korú, ami a jelenlegi rendszer számára kezelhetetlen lesz. A szocialista kormány azonban még a kérdéseket sem tudta megfogalmazni, nemhogy koncepciót tegyen az asztalra.

Ugyanez érvényes a hazai vállalkozások támogatására, a beruházások ösztönzésére is. A gazdasági miniszter úr büszke arra, hogy leállította a vállalkozásokat segítő Széchenyi-tervet, de mély csend van, ha azt kérdezzük, hogyan fogja megállítani a növekvő munkanélküliséget. A munkanélküliek száma átlépte a lélektani negyedmilliós határt. Veszélyesen növekszik a fiatal munkanélküliek száma. A KSH-adat szerint minden negyedik munkanélküli fiatal, 15-24 év közötti. De egyelőre semmit nem tudunk arról a kormányzati szándékról, hogyan fog ez a jövőben csökkenni és mitől. Nem azt kérjük számon a kormánytól, hogy miért nem Magyarországra települt a francia autógyár. A döntést nem itt hozták meg. Azt viszont számon kell kérnünk, hogy az illetékes minisztérium helyettes államtitkára arra hivatkozik, a francia cég nem vette figyelembe a magyar államigazgatási eljárást. Vagy a gazdasági miniszter szerint a minimálbér magas összege miatt nem jöttek a franciák. Tisztelt miniszter úr, tudja ön, hogy mit beszél? Tudja ön, hogy a bezárt székesfehérvári IBM-üzemben 136 ezer forint volt az átlagkereset? Tudja ön, hogy az elbocsátott 1900 dolgozóból tíz fő alatt volt a minimálbéresek száma? Jobban tenné, miniszter úr, ha ahelyett, hogy azon mesterkedik, hogyan zárhat ki állami megrendelésekből hazai vállalkozásokat, inkább ezen törné a fejét. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanezt a késlekedést tapasztaljuk a vállalkozások munkahelyteremtésének ösztönzésében is. A miniszterelnök nem győzi elégszer elismételni, hogy a hazai vállalkozások hitelhez juthatnak. De nem tette hozzá, hogy a hitelek kamatai rosszabbak, mint a jelenleg elérhető hitelkamatok, hogy a hitelező pénzintézetek fedezetigénye eleve kizárja a vállalkozások többségét a pályázatokból. A vállalkozásfejlesztési hitelek nagyobb részét sohasem hívják le; meglepődnénk, ha ebben az esetben is nem így lenne. Nem azt kifogásoljuk tehát, hogy a kormány megpróbál a vállalkozásokon segíteni, ezt helyesen és jól teszi. Hiányoljuk azonban, hogy nincs olyan átfogó eszközrendszer, amely a tőkepótlást, a valódi segítséget biztosítaná a hazai kis-, közepes és nagyvállalkozások számára.

Tisztelt Ház! Sok mindenről lehetne még szólni, de szűk a rendelkezésemre álló időkeret. Beszélni kellene az irreálisan megtervezett költségvetésről. Beszélni kellene arról a tényről, hogy a horribilis tavalyi hiány után az idei év első két hónapjában már a hiány negyedét sikerült teljesíteni. Beszélni kellene az infláció kormányzati kezeléséről, amelyben kétszínűséget, rejtett szándékokat érzünk.

(10.40)

Az infláció mértéke ugyanakkora, mint kilenc hónappal ezelőtt, és ezt még egyfajta eredménynek is elfogadhatjuk, ha tudjuk, hogy januárban öt éve nem tapasztalt áremelkedés volt. 12 százalékkal, a tervezett infláció duplájával nőtt a gáz fogyasztói ára, 8,7 százalékkal nőtt a villamos áram ára, átlagosan 20 százalékkal nőttek az autópályadíjak, jelentős adóemelés történt szállításban, raktározásban, 50 százalékkal nőttek a peres eljárások, gépjármű-átírások, ajándékozási illetékek mértékei. És mindez egyszerre, 2003. január 1-jétől sújtotta a lakosságot.

Összefoglalva tehát: úgy érezzük - és ez az érzésünk a mai vitakezdés alapján egyre határozottabbá válik -, hogy bizonytalanságot és sodródást hozott az elmúlt kilenc hónap, és egyelőre nincs jele annak, hogy a kormány a megoldáson törné a fejét. Szomorúak vagyunk, hogy ez a mai vita úgy indult, hogy a kormány nem érdemi párbeszédet, nem valódi vitát, hanem újra az arrogáns, kioktató magatartást húzta elő a werberi fiókból. Szólamok helyett tehát munkát várunk el a kormánytól. Azt várjuk el, hogy tudása legjavát adja az ország előtt álló problémák kezelésében, és azt várjuk el, hogy valóban készítse fel Magyarországot az európai uniós csatlakozásra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu