DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 1903. március 22-én, szombaton lesz száz esztendeje annak, hogy Kossuth Lajos szobrát Hódmezővásárhelyen a város elöljárósága fölavatta, és úgy gondoltam, hogy nemcsak a művészi alkotás, amely Kallós Ede, a Hódmezővásárhelyen született, de Párizsban tanult kiváló művész alkotása érdemel szót, hanem az is, hogy a Kossuth-eszme hogyan hatott Hódmezővásárhelyre, az Alföldre, és hogyan hat mind a mai napig.

Nem véletlen, hogy Kossuth Lajosnak szobrot emelt a város közössége, hiszen ahogy egy parasztember visszaemlékezésében fönnmaradt, az 1848. esztendő március 15. napján kezdődött a magyar szabadság, ahogy a vásárhelyi parasztemberek följegyezték, és valóban 1848. október 3-án Kossuth Lajos toborzókörútjának egyik állomásaképpen Vásárhely főterén több ezer polgár előtt tartott toborzóbeszédet. Ennek hatására 900 vásárhelyi fiatal vonult honvédnek, harcolta végig Branyiszkót, Budát Bem seregében, majd szenvedte el a fegyverletételt, a bosszúállást és a meghurcoltatást az 1850-es, '60-as években.

Ez volt a magyar történelem alatt az első olyan közösségi élmény, amely mindenkihez szólt 1848 tavaszán, a Talpra magyar vagy a Kossuth-nóta a magyar parasztemberek, a magyar nép nyelvén szólt. Ne felejtsük, akkor a lakosság 80 százaléka agrárnépességű lakosság volt, akiket a jobbágyfelszabadítás érintett. Az ötvenes-hatvanas évek mártíráldozatai, az ötvenes-hatvanas évek elnyomása pedig eggyé kovácsolta Vásárhelyen ezeket a honvédeket, a hozzátartozó családokat, mint ahogy az országban is, hiszen hozzávetőleg egymillió családot érintett az 1848-as forradalom, törvényes forradalom és az azt követő szabadságharc, egymillió családnak volt olyan közösségi élménye, amely a nemzeti mítoszok közé sorolható.

1870-ben mítosz-, jelkép-, az 1848-as szabadság jelképápolásaképpen Kossuth Lajost országgyűlési képviselővé választották Hódmezővásárhelyen, amely mandátumot a közismert történelmi okok miatt nem tölthetett be, és már akkor fölmerült, Kossuth életében, hogy egy szobrot állíttasson neki ez a közösség, hiszen a vásárhelyiek tudták Kossuth intését, Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni, ezért tartottak ki évtizedekig ezek a honvédek, egészen a századfordulóig Kossuth eszméi mellett.

1880-ban az elsők között választják Kossuthot Hódmezővásárhely díszpolgárává, és az országban is szinte az első között, lehetőséget adva neki, hogy állampolgárságát visszaszerezze és visszatérjen a hazába. A századfordulóra nemcsak a város elöljárósága, hanem a nemzeti összefogást jelképezendő, a római katolikus egyházfiak, a reformátusok, az evangélikusok, az izraeliták, a nőegyletek, a különböző lokálpatrióta közösségek elhatározzák a szobor fölállítását, és 1903-ra készül el Kallós Ede kiváló szobra, és magának a főtérnek az átnevezése és átrendezése szecessziós stílusban.

Az a fajta szabadságeszmény, amelyet Kossuth Lajos megtestesített a vásárhelyiek, az alföldi parasztemberek és a magyar nép számára, továbbélt az első világháborúban, ahol több százan estek el a vásárhelyi fiatalok közül a doberdói csatatéren, vagy továbbélt a Don-kanyarban, továbbélt 1945 után, és él a rendszerváltozás óta, él az olvasókörökben, amelyek azért jöttek létre, hogy Kossuth szellemiségét ápolják, és ezt teszik 1870 óta folyamatosan.

Kevés olyan közösségi élménye van ennek az országnak, kevés olyan nemzeti mítosza, amely mind a mai napig a polgártársak között, polgártársaink között hatással van, és talán meghatározza a jövőt. Ennek pedig az az oka, hogy Kossuth programja a jogegyenlőségre épített, arra a lehetőségre, hogy mindenkinek joga legyen az ország dolgaiba való beleszólásra, és arra, hogy kicsit jobban éljen, egy jobb, európaibb életminőséget, úgy ahogy Jókai Mór március 15-én megfogalmazta: “békében, barátságban Európa polgárának lenniö. És mint ahogy Kossuth inti az emigrációból a vásárhelyieket és Magyarország polgárait: “Tanácsolom népemnek, hogy ha szabad akar lenni, legyen mindenekfelett igazságos, s jövendőjét ne fajuralomban - és ezt nyomatékosan aláhúzza Kossuth - hanem jogegyenlőségben keresse.ö Azt hiszem, ma is, száz évvel a szobor felállítása után Európa felé aktuálisak a jogegyenlőség, a szabadság és függetlenség elválaszthatatlan fogalmai. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu