HERÉNYI KÁROLY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum egyik választási jelmondata 1990 tavaszán egy Deáktól, a haza bölcsétől vett idézet volt, amely így szólt: “Csak két erő köti biztosan a népet a honhoz és a törvényekhez, e két varázserő: szabadság és tulajdon.ö Választottuk azért e mondatot, mert ki nem mondva ugyan, de ott feszül benne a felelősség, a mindenkori közéleti felelősség.

A Magyar Demokrata Fórumot 15 esztendeje cselekedeteiben ez a felelősség vezérli, legyen szó határokon túli magyarság ügyéről, legyen szó a magyar termőföld sorsáról, vagy legyen szó a köztelevízióról. Most, néhány héttel az ügydöntő népszavazás előtt a minket terhelő felelősségről szeretnék szólni képviselőtársaimhoz; a magasabb dimenzió, ha a felelősség dimenzióiról beszélünk, amely mindnyájunkat terhel, hiszen ez a felelősség, amellyel a sors minket megáldott, mind a 386-unkat terheli és tüntetett ki. Ugyanis ehhez a ciklushoz és személy szerint hozzánk fog kötődni a krónikákban, a történelemkönyvekben a csatlakozás az Európai Unióhoz; az az aktus, amely hosszú időre eldönti és meghatározza nemzetünk jövőjét.

A csatlakozás nemcsak jogi, nemcsak gazdasági, hanem nekünk, képviselőknek morális és mentális kihívás is. Ezért a személyes felelősség a másik dimenzió, amely alapja és garanciája a közös felelősség eredményességének. Kérdés az, képesek vagyunk-e a nemzet érdekeit, a 15 millió magyar érdekeit a jövőben az eddigiektől eltérő módon értelmezni. Felismerjük-e, hogy a nemzeti érdekérvényesítés csak nemzeti egyetértésre és nemzeti egységre alapozva lehet sikeres és eredményes? Tudomásul vesszük-e, hogy a csatlakozás sikere, amely nem más, mint 15 millió magyar sikere, azon áll vagy bukik, hogy meg tudjuk-e teremteni a nemzeti egyetértés minimumát?

Nem egyszerű feladat, hiszen nemzeti egyetértésről lehet beszélni, és beszélnek is sokan, de csak úgy általában, aminek a hangzatosságon túl sok értelme nincs. A konkrétumokban, honfitársaink mindennapi életét, gyakorlatát érintő dolgokban kell itt, a Ház falai között szót értenünk, mert csak ennek és csakis ennek van értelme.

Ezért a Magyar Demokrata Fórum indítványozza, hogy a közmegegyezés illesse először a családokat, a családokon belül is először az időseket, a 3 millió nyugdíjast. Ők a legkiszolgáltatottabbak, hiszen érdekérvényesítő képességük szinte nincs. Törvény mondja ki ugyan a nyugdíjemelés mindenkori kötelező mértékét, de ez a mérték még a hazai viszonyok között sem éri el célját. Arra pedig végképp alkalmatlan, hogy a csatlakozást követő időkben a nyugdíjas-társadalom méltó pozícióit biztosítsa.

A nyugdíjasok közül több mint egymillióan 70 évnél idősebbek, legtöbbjük 1990 előtt ment nyugdíjba. Ez azért fontos, mert ezekben az években, '85 és '90 között a nyugdíjak reálértéke 35 százalékkal csökkent, az eredeti érték 65 százalékára esett vissza. Az MDF, és gondolom, mindnyájan, akik itt ülünk, hirdetjük, hogy a nyugdíj egy élet munkájával szerzett jog, ezért értékállóságának biztosítása az egyik legfontosabb feladat.

Tisztában vagyunk a költségvetési túlköltekezés veszélyeivel, ezért ebben az esztendőben a jogszabályi előírásokon és a kormányprogramon túli növelésre nem teszünk javaslatot, bár azok kétségkívül indokoltak lennének. A jövő esztendőtől, a csatlakozás évétől, 2004-től azonban elkerülhetetlen, hogy a nyugdíjasok jelentősebb és azonos összegű többletjuttatásban részesüljenek a jogszabályok alapján járó összegeken túl.

Ezért a Magyar Demokrata Fórum javasolja, hogy 2004 júniusától minden nyugdíjas havi 10 ezer forint nyugdíjemelésben részesüljön, ami a következő esztendőre 150 milliárd forintnyi költségvetési fedezetet igényel, és véleményünk szerint a költségvetésbe beépíthető. A nyugdíjasok kiadásaik 80 százalékát élelmiszerekre, lakásfenntartásra, gyógyszerekre költik. Az átlagosnál magasabb nyugdíjat élvezőknél, de az átlag közeli nyugdíjból élők esetében is erős a megtakarítási hajlam, ami esetünkben a szokásos jövedelemkiáramlásnál kisebb kockázatot jelent.

Javaslatunk az 50 ezer forint átlag körüli nyugdíjból élők és az egyedülállóak számára több mint 20 százalékos helyzetjavulást jelent, valójában a normális emberi élet minimumát. Ha valóban átérezzük a közös felelősséget, ha valóban javítani akarunk a nyugdíjasok helyzetén, akkor a kormány és az MSZP-SZDSZ-koalíció nem utasítja el javaslatunkat azzal, hogy megvalósíthatatlan - mert nem az. Ha az akarat igaz és őszinte, az eredmény nem marad el, mert a megvalósítás titka a szándék állhatatossága.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu