KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt ellenzéki Képviselők! Hogy a kormány uralkodása első pillanatától kezdve, deklarált szándékaitól eltérően energiaár-emelésre készült, arra bizonyosság, ahogyan a lakossági energiamegtakarítás ügyét és az egyéb energiatakarékossági programokat a kormányalakítás óta kezeli. A 2002. évi pályázatokat forráshiányra történő hivatkozással utasította el. Az idei pályázatok feltételeinek megfogalmazásakor pedig mintha a pályázók ellehetetlenítése lett volna a rendező elv.

Való igaz, az energiahordozók árát az infláció szintjét meghaladóan emelő kormány nem az energiával való takarékosságban, hanem a fogyasztás növelésében érdekelt. Ez a magatartás a finánctőke kormányáról előre tudható volt, mint ahogyan akármilyen lassan mondott ígéretük ellenére tudtuk: a lehető leggyorsabban emelni fogják a gáz árát. Igen, a ciklus végére éppen a fél évszázada rajtunk uralkodó párt frazeológiáját volt időnk megtanulni. Viszont a társadalom legkisebbjeinek, legelesettebbjeinek sérelmeibe 50 év után sem szabad beletörődnünk.

Egy ilyen átlagos magyar, választókörzetemhez tartozó állampolgár tipikusnak mondható sérelmére szeretném a kormány figyelmét felhívni. A kétgyermekes, fiatalon megözvegyült asszony sorsa már önmagában átlagos magyar sorsnak mondható; hiszen sajnos az idő előtti elhalálozás, rokkantság, munkanélküliség, vagyontalanság, reménytelen kilátástalanság a magyar átlagsors ismérve.

A siklósi illetőségű család 2002 júniusában pályázatot nyújtott be a Széchenyi-terv pályázati rendszerének keretében meghirdetett lakossági energiatakarékossági programra. A gázbekötésre, fűtés-korszerűsítésre vonatkozó 415 800 forintos költségvetésből a kért támogatás összege csupán 124 ezer forintot tett ki. A pályázatot befogadó munkacsoport 2002. július 30-án értesítette a pályázót a pályázat befogadásáról, egyúttal jelezve, miszerint a befogadó nyilatkozat keltezését követően a pályázat tárgyát képező fejlesztés megkezdhető, pályázati döntés pedig a befogadást követő 90 napon belül várható.

Kétszer 90 nap is eltelt, de döntésről nem érkezett értesítés. Többszöri telefon hatására 2003 februárjában megérkezett a keretkimerülésre hivatkozó elutasítás. Vagyis a 90 napos határidő helyett 200 napra a mindenben megfelelő pályázat elutasításra került, jóllehet, ez a pályázattípus a 2003. évre vonatkozóan is meghirdetésre került tudtommal, de a már megkezdett beruházás pályázatból történő kizárást von maga után.

Itt zárult a kör. Az előző évi kerethiányosok nemhogy elsőbbséget élveznének, de a pályázati befogadók által engedélyezett kivitelezés megkezdése miatt most ugyanazok az engedélyezők küldik meg a kizáró végzést is. Egy tárca önkényessé vált pályázati rendje és pályázati adminisztrációja folytán családok ezreinek költségvetése omlott össze. Nemcsak az állami támogatás marad el, de a beruházás költségvetésének 8-10 százalékát kitevő pluszkiadása is keletkezett a pályázónak.

Mintha csak erre a magatartásra íródott volna az ókor máig legolvasottabb könyvében: “elviselhetetlen, nehéz terhet rónak és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajtaö.

Köszönöm a figyelmet.

(21.10)

Forrás: parlament.hu