DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! “Egy társadalom, egy gazdaság erejét, nagykorúságát az jelzi, ha az abban zajló folyamatok a társadalom minél nagyobb részének a javát, azaz a társadalmi igazságosságot szolgálják.ö - idézem kereszténydemokrata politikusként nem véletlenül Barankovics Istvánt, politikai arcképcsarnokunk egyik kiemelkedő nagyságát. Úgy hiszem, pontosan ebből a szempontból kell nekünk - természetesen a szakmaiság mellett - górcső alá vonni ezt a törvénytervezetet is, mint hitem szerint minden egyes, a parlament elé kerülő törvénytervezetet.

Azt hiszem, az is erre késztet bennünket - mint ahogy arról már egy kétperces hozzászólásban volt lehetőségem szólni -, hogy 1994-ben a most hatályos gáztörvényt közel konszenzussal fogadta el a tisztelt Országgyűlés. Nem véletlen tehát, hogy komoly polémia folyt a törvénytervezetnek a parlamenthez történt benyújtását követően a sajtóban, de talán különösen nem véletlenül a szakmai sajtóban. Ezekben rengeteg észrevétel fogalmazódik meg, most nem térnék ki, hogy valós vagy vélelmezetten valós észrevételek ezek. Azt hiszem, valamennyiünk számára, akik ismerjük ennek az ágazatnak a sajátosságait, gondjait, problémáit, ezek a gondolatok, a polémiában felvetett kérdések valamiféle egyértelmű jelzések, amelyeken valamennyien el kell hogy gondolkozzunk.

Sokan érzik úgy, hogy a törvénytervezet előkészítése során a véleményüket nem mondhatták el, vagy észrevételük válasz nélkül maradt, annak ellenére, hogy képviselőtársaim is - akár egyik, akár másik oldalon - felvetették, hogy ez egy több éve működő törvény, illetve kilenc éve működik, és a módosítás előkészítése is már többéves időszakot ölel fel.

Ma úgy tárgyaljuk a javaslatot, hogy sem a szolgáltatók, sem a fogyasztók maradéktalanul nem elégedettek. Az az igazság, hogy egyik oldalon sem tartják ma igazán jónak azt, amit a jelenlegi rendszer is megvalósít, tehát a most hatályos törvény. Ahogy mondani szokták, a villamosenergia-törvényhez hasonlóan a gáztörvény is csak keret jellegű, ehhez számos kormányrendelet, tárca szintű rendelet, szabályzat is csatlakozni fog még, amit majd részben a parlamenti viták után, az elfogadott törvény ismeretében alkotnak majd meg. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a törvény elfogadását követően sem fognak lezárulni a szakmai viták és a politikai viták. Gyakorlatilag a legfontosabb versenyszabályok tekintetében az utolsó pillanatig lesz a helyzetnek egyfokú bizonytalansága, azaz egyértelmű, hogy az utolsó kormányrendelet vagy az utolsó miniszteri rendelet, szabályozás vagy energiahivatali álláfoglalás elkészítéséig a vita lehetősége mindenkor nyitott marad.

(19.50)

Az is kiderült az eddigi vita során - de a szaksajtóban folytatott szakmai vita során is -, hogy a törvénytervezetnek van egy kérdéses része, amelyik minden szakmai megítélés mellett kimondottan politikai jellegű felhangot kapott, ez pedig nem más, mint a Magyar Energia Hivatal státusában bekövetkező változás. A jelenleg határozott időre kinevezett elnök és elnökhelyettes státusát fogja alapvetően megváltoztatni ez a törvényi szabályozás főigazgatóvá, illetve főigazgató-helyettesekké. Ez a helyzet számomra azért különösen érdekes - azt nem mondom, hogy izgalmas, mert azt kellett volna legelőször mondani, de mégiscsak érdekes, bár igazából úgy kellett volna fogalmazni, hogy azért nem korrekt és tisztességes -, mert a villamosenergia-törvény vitájában még teljesen egységes volt valamennyiünk megítélése abban, hogy az Energia Hivatal nagyfokú önállósága, különös tekintettel a fogyasztóvédelmi érdekek képviseletére igazából csak akkor valósítható meg, ha folyamatosan kiszakítjuk a kormány felügyelete alól és értelemszerűen eltávolítjuk egy minisztérium hátteréből.

Emlékezzenek vissza, képviselőtársaim, hogy nagyon sokan egyenesen odáig mentünk el - és magamat is ide sorolom meg Szalay Gábor képviselő urat is, azért említettem államtitkár urat, mert akkor még képviselői mivoltában mondta ezt -, akár az is megfontolható lenne, mivel kiemelkedő fogyasztóvédelmi feladatot és szerepet tölt be a Magyar Energia Hivatal, hogy nem kellene-e az Országgyűlés alá rendelni, hogy országgyűlési háttérintézményként lássa el a feladatát. Szeretném hinni, hogy a tervezett változtatás oka nem politikai, nem arról van szó, hogy az Energia Hivatal jelenlegi elnöke és elnökhelyettese a gazdasági és közlekedési miniszter alá rendelve egyszerűbben eltávolítható. Úgy gondolom, majd az idő - ha nem is a vasfogával - nagyon rövid távon erre a ma még teoretikus feltevésre választ ad. Reménykedem, hiszem, hogy nem ez a cél, de az élet majd ezt bizonyítja.

Említettem már egy kétperces hozzászólásomban, hogy nem kaptuk meg az írásos anyagokat. Elfogadom - Kovács Tibor képviselő úr is elmondta -, hogy miniszter úr az expozéjában, de Szalay Gábor államtitkár úr szintén említette, hogy október 1-jétől a kormány döntése alapján az egységes lakossági gázárat - amelyik május 15-ével lép hatályba - a fogyasztástól függően tömbtarifa váltja föl. Mondhatnánk azt is, hogy ennek van valami igazságtartalma. Most elsősorban azokat a képviselőtársaimat szólítom meg, akik annak idején, 1993-94-ben részt vettek a vitában - s akkor az volt a rend, legalábbis úgy hiszem, hogy az a rend érvényesült, hogy a parlamenti patkóban elfoglalt helytől függetlenül mindenütt az illetékes szakértővel alapvetően kitárgyaltuk -, hogy a tömbtarifa önmagában nem mutat analógiát a szociális igazságosság, a társadalmi rászorultság kérdésével.

Vegyünk egy példát, egy konkrétumot a gázfogyasztás területéről, egy sokgyermekes családot, ahol gázfűtés van, mégpedig konvektoros, mert annak az összhatásfoka még rosszabb is, és gáztüzelésű kazánnal állítják elő a háztartási melegvizet, azt már nem is akarom mondani, hogy a gáztűzhelyen melegítve, tehát a legrosszabb hatásfokkal. Képviselőtársaim, itt az 1500 vagy a 3000 köbméter éves fogyasztás mást jelent, mint egy egy- vagy kétgyermekes család esetében, és mást jelent, mint egy valóban rászoruló kisnyugdíjas esetében. Ez is ugyanolyan rászoruló szociális kategória.

S hadd mondjak még valamit. Lehet, hogy így lesz, nem tudom, csak reménykedem, hogy így lesz, hogy ez a tömbszabályozás azért sem teljesen fedi le a szociális rászorultságot, mert ha valakinek sok lakása van, és ezek közül van olyan, amelyet csak időszakosan használ, akkor annak télen egy minimális biztonsági gázfogyasztás melletti nem használata tulajdonképpen az ottani fogyasztási számérték alapján ugyanazt a kedvező hatást tudja kiváltani, mint egy valóban rászolgáló esetében. Azt hiszem, nem igazán spórolhatjuk meg egy szociális rászorultsági kategória felállítását. Ekkor járnánk közel a felvezető gondolatomhoz, a szociális rászorultság méréséhez és a társadalmi igazságossághoz. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu