LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon nehéz helyzetben vannak a képviselők, amikor dönteniük kell egy ilyen hatalmas munkával elkészített, de számos helyen feltűnően adathiányos jelentés elfogadásáról. Képviselőcsoportunk valamennyi tagja pozitívan értékelte azt az ismeretanyagot, amit ez a jelentés összegyűjtött és elénk tárt, ezzel egyidejűleg mindegyikünk megfogalmazta a jelentéssel kapcsolatos kételyeit és aggodalmait is.

Mint ismeretes, a kormány minden év szeptember 15-éig köteles jelentést készíteni a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről. Egy 1996 óta éves gyakorisággal elkészülő jelentést tarthatunk a kezünkben, és mód van arra is, hogy ezt a mait összehasonlíthassuk a megelőző évek kormányjelentéseivel. Az összehasonlítás eredménye részint pozitív, részben negatív.

Ha adminisztratív szemszögből értékeljük az előterjesztést, akkor az elmúlt évek legvastagabb, jogszabályok, pályázati lehetőségek és intézkedések felsorolásában talán a legalaposabb tájékoztató jelentését olvashatjuk. Az előterjesztést készítők munkájának az elismerése érdekében megelőlegezhetem azt a véleményt, hogy képviselőcsoportunk általános vitára feltétlenül alkalmasnak ítéli ezt a jelentést. Az ismeretek bőséges tárházát kapjuk arról, hogy az Országgyűlés törvényein kívül még milyen kormányrendeletek és kormányhatározatok, miniszteri rendeletek és határozatok, a Legfőbb Ügyészség, az Országos Rendőr-főkapitányság és az Országos Bűnmegelőzési Tanács milyen intézkedései szolgálták az ifjúság érdekeit és milyen alacsonyabb szintű jogszabályok segítettek 2001-ben a fiatalok helyzetén. Önmagában már ez a munka méltóvá teszi arra a jelentést, hogy kézikönyvként őrizzük meg. Ugyanakkor ez a jogszabálygyűjtemény nem feledtetheti velünk azt a feladatunkat, ami arra kötelez minket, hogy tartsuk szem előtt, mi végre, milyen célok elérése érdekében alkottuk meg ezeket a jogszabályokat.

Csak konkrét adatok felsorolása alapján ítélhetjük meg azt, hogy sikerekre vagy kudarcokra vezettek-e a hatósági erőfeszítések az ifjúságpolitika területén. Nos, éppen ezeket a tényadatokat nem, vagy a korábbi jelentésekhez viszonyítva csak nagyon szerényen tartalmazza ez az előterjesztés, pedig vannak, léteznek ilyen adatok, amelyek tehát ahhoz nyújtanak segítséget, hogy értékeljük a korábbi jogszabályalkotó munka eredményességét, illetve hogy érzékeltessék velünk, országgyűlési képviselőkkel azokat a hiányosságokat, amelyek felszámolása érdekében vagy újabb jogszabályalkotásra, vagy a végrehajtás hatékonyságának a megerősítésére lenne szükség.

Hadd ragadjak ki a jelentésből egy pozitív példát annak érzékeltetésére, hogyan kellene összekapcsolni a társadalom állapotát jelző tényadatokat a jogszabályalkotással. A lakáskörülményekkel foglalkozó fejezet 126. oldalán olvasható megállapításaiból idézem: “A lakáspolitikával kapcsolatos elemzések egyik gyakori megállapítása, hogy a lakásmobilitás Magyarországon nagyon alacsony. A lakásmobilitás egyik értékmérője, hogy egy háztartás átlagosan hány esetben költözik másik lakásba. A vonatkozó kutatások szerint a megkérdezett háztartásfők születésük óta átlagosan - a jelenlegi lakást is beleszámítva - 3,2 lakásban laktak hat hónapnál hosszabb ideig. Ez a szám nemzetközi összehasonlításban igen alacsony mobilitási szintet tükröz.ö Ezt a 3,2-es értékű hazai lakásmobilitási tényszámot hadd egészítsem ki azzal, hogy ez az európai átlag harmada és az Egyesült Államokban szokásos lakásmobilitás egyhatoda.

A hazai lakáspolitikai kutatások már egy évtizede rámutattak arra, hogy a munkaerő és a tőke szabad áramlását leblokkoló, a lakástulajdonosokat jócskán megterhelő magas átírási és öröklési illetékek összeegyeztethetetlenek a szabadpiaci gazdaságok gyakorlatilag illetékmentes költözködési lehetőségeivel. Nálunk egész életükben átírási illetékekre gyűjthetnének azok, akik az amerikai mobil életformát szeretnék követni. A jelentésnek ennél a pontjánál kellene tehát a fejükhöz kapniuk azoknak a törvényhozóknak, akik tavaly növelték az illetékterheket, hogy ejnye, ha én ezeket az alacsony, röghöz kötő lakásmobilitási arányszámokat idejében látom, akkor tavaly máshogyan szavazok. Persze most sem késő önálló indítványokkal orvosolni ezt a helyzetet, hiszen az évenkénti jelentés célja és értelme éppen az, hogy az Országgyűlés időben korrigálhasson kedvezőtlen társadalmi folyamatokat.

Tisztelt Ház! A korábbi évek jelentéseiben például részletes elemzéseket találhattunk arról a társadalmi gondról, hogy terjed-e a drogfogyasztás a fiatalok között, és ha terjed, akkor milyen szerek révén, hányan kerültek az egészségügyi szervek látókörébe e szokásuk miatt, és hányan váltak áldozattá. Nos - és ezt Gusztos Péter képviselőtársam figyelmébe ajánlom -, a mostani jelentés adataiból nem tudjuk megállapítani, hogy eredményes volt-e a hatóságok fellépése, megállt-e vagy esetleg csökkent a droghasználat miatti elhalálozások, ezen belül a fiatal áldozatok száma.

(15.20)

Vannak ugyan ilyen adatok, csak épp a jelentésből hiányoznak. Hadd idézzek például a statisztikai évkönyv adataiból, miszerint 2001-ben tovább csökkent a regisztrált kábítószer-fogyasztók körén belül az első ízben megjelent új betegek száma, a 2000. évi 4701-ről 4342-re. Csökkent az egészségügyi intézményekbe került drogbetegek száma is. Az adatok tendenciája szerint tehát eredményes volt az előző kormány drogellenes küzdelme, függetlenül attól, hogy ezt az eredményt a jelentés készítői nem méltányolták, sőt az 52. oldalon - vélhetően ezt idézte Gusztos Péter képviselőtársam - a drogfogyasztás növekedéséről panaszkodnak. Sajnos, az ezt a megállapítást megalapozó konkrét adataikat nem említik meg, és az adatforrásaikat sem jelölik meg.

Tisztelt Ház! Nagy várakozással lapoztuk fel a jelentés megélhetési viszonyokkal foglalkozó fejezetét, amelynek reményeink szerint tartalmaznia kellett volna a fiatalok kereseti pozíciójának az alakulását. Valamennyi képviselőtársam saját ismerősi köréből is, de a választókerületéből érkező jelzések alapján is nagyon jól tudja, hogy a minimálbérek 2001. évi emelése jelentősen megszilárdította a fiatalok anyagi helyzetét, életkezdési lehetőségeit és kereseti pozícióit. Nos, nagy sajnálatunkra a jelentés csak egy felsorolásban és csak egy mondat erejéig említi meg ezt az intézkedést, de az eredményéről, azaz a fiatalok kereseti pozíciójának a lényeges javulásáról semmilyen adatot nem közöl. Minden információ szerint a minimálbérek növelése érezhetően javított a legalacsonyabb keresetű pályakezdő fiatalok helyzetén, és ennek alapvetően fontos, elvitathatatlan jelentősége volt az ifjúságpolitikában.

Itt kell megemlékeznem a minimálbér-emelésnek a női keresetekre gyakorolt jótékony hatásáról is. 2001-ben emiatt közel fél százalékponttal növekedett a női nettó átlagkereseteknek a férfiakéhoz viszonyított aránya, és a keresetelmaradás 8,5 százalék körüli arányra csökkent. Ez év szeptember közepéig a kormánynak el kell készítenie a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett 2002. évi kormányzati intézkedésekről szóló jelentését. El tudják önök képzelni azt, hogy egy mondattal se elemezze az idei jelentés a fiatal diplomások tavalyi minimálbér-emelésének a következményeit? Nyilván nem tudják elképzelni, és ez a helyes hozzáállás. Mi is hiányosnak tartanánk egy ilyen előterjesztést, holott ez az intézkedés csak a fiatalok egy részére vonatkozott és nem az összességére, mint a korábbi minimálbér-emelések.

A minimálbér-emelés társadalompolitikai következményeinek a mellőzése kapcsán meg kell fogalmazni azt a gyanúnkat, miszerint túl féloldalas a jelentés statisztikai anyaga. Mintha egy olyan törekvés érvényesült volna a jelentés megszerkesztésének a folyamatában, hogy az ne tartalmazzon olyan számokat és megállapításokat, amelyekből az utókor azt a következtetést vonná le, hogy az előző kormány eredményeket ért el a fiatalok és a családalapítók életkörülményeinek a javítása területén.

Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nem véletlenül mondjuk ki ezt a gyanúnkat. Az elmúlt években például egyértelműen kimutatták a jövedelemvizsgálatok, hogy a gyermekes családok adókedvezménye lényegesen mérsékelte a korábbi jövedelmi elmaradásokat, lényegesen megszilárdította a korábban jelentős gyerekadóterhet vállaló háztartások jövedelmi pozícióját. Az előző kormány adópolitikája tehát jól szolgálta a gyermekes családok megélhetését, mégis ennek a kormányzati erőfeszítésnek az eredményét teljes mértékben elhallgatja a jelentés. Mit szerettünk volna látni? Például csak egy adatot arról, hogy mennyivel nagyobb az egy főre jutó családi adókedvezmény összege az átlagjövedelem alatt élő családok körében, mint az átlagszint felettiek esetében. Ismerjük ezt a számot, és mondjuk is: egy főre vetítve 15-20 százalékkal több adótehertől mentesültek ily módon az átlagosnál szerényebb körülmények között élők, mint az átlagosnál gazdagabbak.

De miért nem tartalmazza ezt a fontos családpolitikai eredményt a jelentés? Félek, hogy ezt a nagyon egyszerű adatot csupán azért nem tartalmazza ez az összeállítás, mert nem illik bele abba a kormánypárti teóriába, miszerint a gyermekes családok családi adókedvezménye csak a tehetősebbeknek kedvez és nem az átlag alatt élőknek. Ha tehát van egy ilyen teóriát cáfoló tényszám, akkor azt el kell titkolni, vagy meg kell tagadni, kétségbe kell vonni a létezését vagy netán a szakszerűségét. Holott bárki közülünk, ha csak néhány percet gondolkodásra szán, beláthatja, akik több gyermeket nevelnek, azok túlnyomó többségükben az átlag jövedelemszint alatt élnek, tehát a családosok adókedvezménye értelemszerűen mérsékli az eltartottak számára érzéketlen személyi jövedelemadó-rendszer antiszociális következményeit.

Gyanakszom arra is, hogy ez a jelentés már csak azért sem közölne egy olyan adatot, hogy mennyivel több adókedvezményt kapnak a szerényebb jövedelműek, mint a tehetősebbek, mert akkor ezt az arányt jövőre is meg két év múlva is számot lehetne kérni. Mivel tavaly az adótörvények megszavazása során a kormánypártok nem tartották szükségesnek megőrizni a családi adókedvezmények eddigi reálértékét, emiatt várhatóan az idén gyengül a kedvezmény jövedelemkiegyenlítő szerepe, és ismét romlani kezd a több gyermeket nevelő családok jövedelmi pozíciója. A jövőbeni szemrehányásokat megelőzendő tehát számukra legegyszerűbb nem közölni az ilyen adatokat, s hallgatni erről az ismét súlyosbodó társadalmi problémáról.

Tisztelt Ház! Az MDF megnyugvással tapasztalta, hogy néhány olyan fontos adatsor változatlan tartalommal fennmaradt, amit már a korábbi jelentések is közöltek. Ilyen adatsor a nyilvántartott veszélyeztetett kiskorúak száma, ami a 13. oldalon közölt táblázat szerint 2001 végén 250 ezer fő volt. Ennek a tényszámnak a kormányzati elismerése azért fontos, mert az elmúlt évben számos kormánypárti képviselőtársunk állította megalapozatlanul azt, hogy a polgári kormányzás időszakában növekedett a veszélyeztetett gyermekek száma, és kétségbe vonták az állításukkal ellentétes statisztikák szakszerűségét. Nos, az idézett táblázat adatai szerint a polgári kormány igenis eredményt ért el a gyermekszegénység felszámolása és a veszélyeztetett gyermekek számának a csökkentése területén, hiszen a szocialista-szabad demokrata kormánytól korábban megörökölt 380 ezer veszélyeztetett gyermek száma négy év alatt 130 ezer fővel csökkent.

Tisztelt Ház! Az előző kormány igenis eredményeket ért el azon a téren is, hogy megszüntette azokat az anyagi akadályokat, amelyek lehetetlenné tették a kis jövedelmű családok gyermekeinek a továbbtanulását. Megszüntette a kötelező tandíjat mint akadályt, és bevezette a diákhitel intézményét. A jelentés közli ugyan a felsőoktatás hallgatói létszámának a látványos megnövekedését - az 1997-98. évi 255 ezerről 350 ezer főre -, de semmit nem közöl a növekedést részben lehetővé tévő diákhitel intézményéről. Véleményünk szerint fontos lenne évről évre nyomon követni a diákhitelezés feltételeinek és a hitelt igénybe vevők arányának a változását. A jelentés 104. oldala csak megemlíti a diákhitel tényét, de nem említi az igénybe vevők mintegy 80 ezres számát.

Tisztelt Ház! Összegezve a Magyar Demokrata Fórum véleményét: képviselőcsoportunk általános vitára alkalmasnak ítéli a jelentést, annak is elsősorban a jogszabályok, pályázati lehetőségek és intézkedések felsorolását tartalmazó részét. Hiányosnak és részrehajlónak ítéljük a jelentést megalapozó adatokat, és felhívjuk a tisztelt Ház figyelmét azokra az időszerű döntéseket is elodázó veszélyekre, amelyek ebből a pártos szemléletű adatkezelésből fakadhatnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu