SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Soltész Képviselő Úr! Van egy érdekes mítoszváltozás a nagy gázfogyasztók személyét illetően. Éveken keresztül - hiszen erről nem most kezdtünk el vitatkozni - a nagy gázfogyasztót, a nagy háztartási gázfogyasztót, jóllehet, akkor is talán igazságtalanul és pontatlanul, az úszómedencéjét gázzal fűtő újgazdaggal azonosítottuk. Most ez feledésbe ment, úgy tűnik, hogy most megjelent egy újabb réteg mint nagyfogyasztó: a nagycsaládos, meg aki nem tudja megfelelően szigetelni a saját lakását. Ez legalább ugyanolyan pontatlan és igazságtalan azonosítás, miközben mind a kettőben megvan bizonyos eleme az igazságnak. Mert a nagyfogyasztók között nyilván vannak olyanok is, akik fűtik a medencéjüket, és olyanok is, akik nagycsaládosak, és teljesen más okból fogyasztanak sok gázt.

Azt azonban tízperces felszólalásom egészét rááldozva próbáltam önnek elmondani, hogy mi ebből indultunk ki, de az a szociális kompenzáció, amit ön és sokan mások követelnek, a gyakorlatban megvalósíthatatlan. Nem akarom megismételni, hiszen tíz percen keresztül erről beszéltem; mi megpróbáltuk, nem lehet alkalmazni, egyszerűen bevezethetetlen, mert kezelhetetlen a rendszer.

Most ezen túllépve, milyen jó megoldást tudnak önök javasolni? Mert én értem, hogy kritizálják ezt, és abban is biztos vagyok, hogy ha bármit letennénk, azt is kritizálnák - de akkor tessék megmondani, mi jobbat tudna bevezetni! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mert az a törvény, amit az előző kormány nem véletlenül nem hozott a parlament elé, semmit nem mond erről a kérdésről. (Az elnök ismét csenget.) Semmit! Beletörött a bicskája, nem tudta megoldani; nekünk meg már kényszer, hogy felvállaljuk, és megcsináljuk a gáztörvényt.

Tessék mondani valami jobb megoldást, ami meg is oldható és igazságos is!

Forrás: parlament.hu