DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! A Magyar Köztársaságban végbement rendszerváltás új alapokra helyezte a magyar jogrendszert. Ennek a folyamatnak volt része 1993-ban a külön közoktatási, felsőoktatási és szakképzési törvény megalkotása. Az önálló szakképzési törvény létrehozása abból a koncepcióból indult ki, hogy a szabályozásnak biztosítania kell tartalmában, szervezetében és irányítási rendjében is a szakképzés és a gazdaság szoros kapcsolatát. Figyelembe kellett venni a gazdasághoz való rugalmas alkalmazkodás követelményeit, ugyanakkor a gazdaság képviselőinek a részvételi szándékát és érdekeltségét a szakképzés feladatainak megoldásában.

Több mint egy évtizeddel ezelőtt, a '80-as, '90-es évek fordulóján a magyar gazdaságban alapvető változások következtek be, amelyek a gazdasághoz szervesen kötődő szakképzés elé új követelményeket állítottak. A kialakuló piacgazdaság más és magasabb igényeket támasztott a munkaerővel és a képzéssel szemben.

A tulajdonviszonyok átalakulása miatt új helyzetbe került a korábbi, döntően nagyüzemi követelményeknek megfelelő, ahhoz igazított szakképzés. Az azt megelőző évtizedekben az állam nemcsak az iskoláztatás és az elméleti képzés feladatait, kötelezettségeit vállalta magára, hanem a gyakorlati képzésről való gondoskodást is, amelynek terheit azonban túlnyomó többségben az úgynevezett szocialista vállalatokra, üzemekre, szövetkezetekre hárította. Az állam által birtokolt korábbi nagyüzemek, állami gazdaságok és szövetkezetek bázisán működő gyakorlóhelyek, üzemi tanműhelyek nagy része ugyanakkor megszűnt, illetőleg veszélybe került további fenntartásuk a tulajdonviszonyok átalakulásával.

A gyakorlati képzési kapacitás leépülése 1990-1993 között több mint 50 százalékos volt, amely súlyos társadalmi feszültség forrása lett. A szakképzési rendszerrel szemben új kihívást jelentett a munkanélküliség, különösen az ifjúsági munkanélküliség megjelenése, ami az eddigiektől eltérő feladatok elé állította az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli szakképzést egyaránt.

Ez utóbbi azért is lényeges, mert a foglalkoztatás átalakulásával és a munkanélküliség megjelenésével a szakképzés mind nagyobb hányada egyre inkább az iskolarendszeren kívül folyik, és erre 1993-ig nem volt törvényi szabályozás. Az információs társadalom fejlődése következtében pedig előtérbe került a szakmai tudás jelentőségén túl a vállalkozási készség, az alkalmazkodóképesség és az életen át tartó tanulás követelményeinek való megfelelés is.

A szakképzési törvény hatóköre átfogja a szakképzés egészét, az iskolai és az iskolarendszeren kívüli szakképzésre egyaránt kiterjed. Ezzel a munkavállaláshoz kapcsolódó kompetenciák kialakításának legszélesebb hatású jogszabálya. Ahhoz, hogy az egyén folyamatosan aktív szereplője lehessen a munkaerőpiacnak, stabil készségekre kell szert tennie az iskolában, majd a munkaerőpiacra kilépve képesnek kell lennie tudásának folyamatos megújítására. Mindezt hatékonyan, költséggel, pénzzel, idővel, energiával okosan gazdálkodva kell tenni, vagyis a tanulási folyamat nem újraindul, hanem a korábbi ismeretekre, a formális és nem formális, sőt az informális módon szerzett ismeretekre is épülnie kell. Ehhez jogi alapot kell teremtenie a törvény mostani módosításának is.

Tisztelt Országgyűlés! A kialakuló piacgazdaság, a tulajdoni szerkezet és a gazdasági struktúra átalakulása időszakában a szakképzési törvény alapvetően betöltötte a szerepét, az új közoktatási és felsőoktatási törvénnyel együtt megfelelő jogi kereteket biztosított a szakképzés átalakulásának, a szakmaszerkezet és a szakközépiskolák korszerűsítésének, a felsőoktatással való összhang megteremtésének. Ennek eredményeként jelentősen megnőtt a középiskolát végzettek száma és a felsőoktatásban továbbtanulók aránya.

Ugyanakkor súlyos gondok jelentkeztek a szakmunkásképző iskolák jogutódaiként működő szakiskolai képzésben, tovább csökkent az iskolatípus népszerűsége, igen magas lett a tanulók bukási, lemorzsolódási aránya, a végzettek létszáma jelenleg már csupán fele a munkaerőpiac szakmunkások iránti igényének, felvevőképességének. Az átalakulás következtében a szakképzés meghatározó módon a közoktatáshoz kötődő, és nem vette megfelelően figyelembe a gazdaságban bekövetkezett szerkezeti változásokat, a kialakult tulajdon- és érdekeltségi viszonyokat.

(9.40)

Mindeközben a szakma korszerű elemeinek elsajátítása valójában a működő gazdaságban folyó gyakorlati képzés során lehetséges. A szakképzést ért, esetenként differenciálatlan kritikáknak tulajdonképpen ez az oka.

A szakképzési törvény hatálybalépése óta eltelt egy évtized alatt nagymértékben átalakult a szakképzési rendszer társadalmi és gazdasági környezete. Egyre fontosabb követelmény, hogy a szakképzés, különösen az úgynevezett gyakorlatigényes szakképesítések esetében, a működő gazdasághoz kötődjön, képes legyen követni annak változó igényeit.

Az elmúlt évek tapasztalatai, az információs és tudásalapú társadalom kiépülése, valamint az európai integráció követelményei ugyancsak a szakképzés megújítását sürgetik, amelyhez a törvény módosítása teremtheti meg a szükséges jogi környezetet.

Az 1995 óta változatlan törvény jelenlegi módosítását indokolja az előzőeken túlmenően a közoktatási, a felsőoktatási és a gazdasági kamarai törvény szakképzést érintő változása, valamint a felnőttképzési törvény megalkotása is. A beterjesztett törvényjavaslat szándékaink szerint biztosítja az említett törvények közötti kívánatos koherenciát, jóllehet a közoktatási és a felsőoktatási törvényt módosító javaslatokat a kormány még nem nyújtotta be a parlament számára.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat a szakképzési törvény hatályát, a szakképzést folytató intézmények körét, a szakmai és vizsgakövetelmény tartalmi elemeit, a szakmai vizsgáztatást, a szakképzés irányítására, továbbá a gyakorlati képzés szervezésére vonatkozó néhány rendelkezést módosítja. A törvényjavaslat a törvény hatályának olyan értelmű kiterjesztését tartalmazza, hogy legyen összhangban a közoktatási, a felsőoktatási és a felnőttképzési törvény előírásaival.

A módosítani javasolt rendelkezések egyértelművé teszik, hogy milyen módon kapcsolódnak össze az említett törvények. A törvényjavaslat összhangot kíván teremteni a szakmai jegyzék, valamint a munkaerő-piaci igények alapján gyakrabban változó információkat is tartalmazó szakmai és vizsgakövetelmény tartalma között; a lehetséges mértékig csökkenti a párhuzamos szabályozást.

Felhatalmazást kap az oktatási miniszter, hogy a szakmai struktúra folyamatos fejlesztésére és korszerűsítésére szakmacsoportonként bizottságokat hozzon létre és működtesse azokat. A 21 bizottság munkájában részt vesznek az iskolafenntartók, a szakképzést végzők, a gazdasági szakképesítésért felelős minisztériumok képviselői.

A törvényjavaslat megteremti annak garanciáit is, hogy a szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményei kidolgozása során egységes alapelvek és formai követelmények érvényesüljenek, meghatározza a szakmai és vizsgakövetelmény kötelező tartalmi elemeit.

A törvényjavaslat záró rendelkezése pedig arra kötelezi a szakképesítésért felelős minisztereket, hogy a törvény hatálybalépését követő két éven belül vizsgálják felül az ágazatukba tartozó szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeit, és a szükséges módosításokat végezzék el.

A törvényjavaslat új eleme a szintvizsga bevezetése. A szakmai vizsgakövetelményekben kell meghatározni azt, hogy a szakképesítés alapképzési szakaszának lezárásakor szervezhető gyakorlati szintvizsga. A szintvizsga annak mérésére szolgál, hogy a tanuló elsajátította-e azokat a kompetenciákat, amelyek a gyakorlati képzés további részében folyó irányított munkavégzéshez szükségesek. Ennek elsősorban a gazdasághoz szorosabban kötődő gyakorlatigényes szakképesítéseknél van jelentősége.

A törvényjavaslat felhatalmazást ad arra, hogy azokban a szakképesítésekben, amelyekben a szakképesítésért felelős miniszterrel kötött közigazgatási megállapodás alapján az Országos Gazdasági Kamara dolgozza ki a szakmai és vizsgakövetelményt, a szintvizsgát az illetékes területi gazdasági kamara szervezze.

A szakmai vizsgára vonatkozó módosítás meghatározza az egyes szakképzést folytató intézményeknek a törvényi felhatalmazáson nyugvó, alanyi jogú vizsgaszervezési jogosítványát, azzal a megkötéssel, hogy a szakmai vizsga szervezésének lehetőségéről megfelelő feltételek mellett - például intézményfüggetlen vizsgaközpontok létrejötte esetén - a szakmai vizsgaszabályzat eltérően is rendelkezhet. Ezt a szakmai vizsgaszabályzat módosítása során kell majd érvényesíteni. Szakmai vizsgát egyébként a szakképesítésért felelős miniszter által feljogosított intézmény szervezhet.

További új eleme a törvényjavaslatnak, hogy a szakmai vizsgabizottság döntésével kapcsolatban megteremti a jogorvoslat lehetőségét a szakképzés egészére kiterjedően. A szakképzés felső szintű irányítására vonatkozó javaslattal megszűnik a szakképesítésért felelős miniszterek között jelenleg meglévő különbség. A szaktárcák rendelkeznek ugyanis a legtöbb információval az ágazatukba tartozó szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei és tartalmi meghatározásához.

A szakképzés irányítása témakörhöz tartozik a gazdasági kamarák szakképzéssel kapcsolatos feladatainak szabályozása is. A törvényjavaslat ezt a kérdést a gazdasági kamarákról szóló új törvény előírásaival összhangban oly módon szabályozza, hogy a gazdasági kamaráknak a szakképzésben való közreműködésük során együtt kell működniük az országos gazdasági érdek-képviseleti szervezetekkel.

A mesterképzés és a vizsgáztatás tekintetében ugyancsak együttműködési kötelezettsége lesz a gazdasági kamaráknak a gazdasági érdek-képviseleti szervezetekkel. Az Országos Gazdasági Kamarának a szakképzésben való közreműködésről, területi szervezetei közötti együttműködésről megállapodást kell kötnie az országos gazdasági érdek-képviseleti szervezetekkel.

Tisztelt Országgyűlés! A működő gazdasághoz való szorosabb kötődés igénye alapján a törvényjavaslat a gazdálkodó szervezet és a tanuló közötti tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés szélesebb körű kiterjesztését irányozza elő. Ennek megvalósítását szolgálja majd a szakképzés korszerűsítésére irányuló intézkedésekről szóló, 2003 januárjában meghozott kormányhatározat végrehajtásaként a gazdaság színterén zajló gyakorlati képzést ösztönző támogatási rendszer kidolgozása és fokozatos bevezetése.

Az előzetes elgondolások a módosítandó törvény biztosította jogi keretek mellett az adótörvények korrekciójára vonatkoznak. A gyakorlati képzést folytató gazdálkodó szervezetek, vállalkozók adókedvezményének mértéke ugyanis hat évvel ezelőtt került megállapításra; ma már ösztönzés helyett ellenérdekeltséget teremt a tanulószerződéssel szemben.

A szakképzés sokszínű rendszer, amelyben a szakképesítések az elméleti és a gyakorlati képzés igénye szempontjából rendkívül differenciáltak. Ezért a törvényjavaslat nem tervezi általánossá tenni a tanulószerződés intézményét. Annak szélesebb körű kiterjesztését elsősorban a gazdasághoz szorosabban kötődő, gyakorlatigényes szakképesítések tekintetében szorgalmazza.

Az erre vonatkozó rendelkezések hatálybalépését a megfelelő felkészülési idő biztosítása érdekében 2005. január 1-jében határozza meg a törvényjavaslat. A jogbiztonság érdekében tételesen felsorolja azokat az eseteket, amelyekben tanuló gyakorlati képzése a szakképzést folytató intézmények közötti együttműködési megállapodás alapján folytatható; például a költségvetési szervként működő egészségügyi és szociális intézmények, óvodák és iskolák, művészeti intézmények által szervezett gyakorlati képzés, a nyári vagy évközi összefüggő gyakorlati képzés, az üzemközi tanműhelyben folyó kiegészítő gyakorlati képzés.

Iskolai tanműhelyben a tanuló gyakorlati képzése továbbra is az iskola szakképzési évfolyamára történő felvétellel, beiratkozással létrejött tanulói jogviszony alapján történik, illetőleg olyan esetben, amikor a tanuló iskolai tanműhelyben történő kiegészítő képzésére a gazdálkodó szervezet, az egyéni vállalkozó és a szakképző iskola együttműködési megállapodást kötött.

A törvényjavaslat új rendelkezésként lehetővé teszi, hogy azokban a szakképesítésekben, amelyekben az Országos Gazdasági Kamara dolgozza ki a szakmai és vizsgakövetelményt, az iskolai tanműhelyekben folyó gyakorlati képzés törvényességi ellenőrzését a közoktatásról szóló törvényben foglalt eljárási rend szerint, intézkedési jog nélkül, a szakmai szakértői névjegyzékben szereplő szakértők közreműködésével az illetékes területi gazdasági kamara végezze. Az ellenőrzésről és a tapasztalatokról tájékoztatnia kell a szakképző iskola fenntartóját is.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat tervezetét az előkészítés során megtárgyalta az Országos Érdekegyeztető Tanács szakképzési bizottsága, az Országos Szakképzési Tanács, a Közoktatási Érdekegyeztető Tanács, a Közoktatás-politikai Tanács és az Országos Érdekegyeztető Tanács. A törvény módosítását indokoltnak tartják, alapvetően egyetértenek a módosítás céljával és a tervezett változásokkal.

Ugyanakkor a bizottsági tárgyalás során is a törvénytervezet egy rendkívül széles körű támogatást nyert el mind a kormánypártok, mind az ellenzéki pártok képviselőinek a részéről. Ez azzal a reménnyel kecsegtet, hogy a törvény elfogadása a vita után meglehetősen széles körben egységesen megtörténhet a parlamentben. Erre kérem önöket a parlamenti vita után.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

(9.50)

Forrás: parlament.hu