LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Elöljáróban rögzítem, hogy a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja ebben a formában nem tudja támogatni a szakképzésről szóló törvényjavaslatot. Pedig mind a bizottsági fogadtatás, mind az eddigi megszólalások, különösen Kuzma László fideszes képviselőtársam felszólalása jelezte, hogy igenis alkalmas ez a törvényjavaslat arra, hogy végül is egy, a nemzeti minimum részét képező alaptörvényünk erősödjön meg, és szolgálja a jövendőt, szolgálja a családokat, szolgálja az iskola világát.

Nem tudjuk támogatni, mert olyan részletek vannak a törvényjavaslatban, amelyeket nem sikerült igazán megoldani; nem tudjuk támogatni, mert nem sikerült beépíteni azokat akár a sajtóban, akár más formában itt a parlamentben megjelenő szakmai véleményeket, amelyeket mi szükségesnek tartanánk. Erre mondhatják kormánypárti képviselők, hogy tessék beadni módosító javaslatokat. Megvallom őszintén, bizonytalanok vagyunk, nagyon rossz az elmúlt esztendő tapasztalata módosító javaslatok tekintetében, hiszen ebből alig-alig került végül is elfogadtatásra egy-kettő.

Javaslatunk az, hogy akár az oktatási bizottság, a parlamenti oktatási bizottság elnöke, akár a tárca államtitkára hívjon össze egy olyan négypárti egyeztetést, amelyek során elmondjuk azokat a konkrét javaslatainkat, amelyek közös megegyezés esetén alapját képezhetik a közös nevezőnek, és amelyek az elfogadtatás alapjai, garanciái lehetnek.

A szakképzésről szóló törvény indokolásában megtaláljuk azt a mondatot, amely szinte minden törvényjavaslat indokolásában ott szerepel, hogy az Európai Unió gyakorlatához történő igazodásról van szó. Igen, ez rendkívül lényeges, és nem is vitatjuk ennek az indoknak a valódiságát, azonban az Európai Unió gyakorlatából van, amit át kell vennünk, van, amit viszont nem érdemes átvenni, és erre is találunk kísérletet azon területekre, amelyek igenis idegenek a magyar oktatás, a magyar iskola világától, amelyek Nyugat-Európában is akár az amerikanizált típusú iskola világának rémképét vetítik föl.

Ami az egyik legfontosabb kifogásunk a törvényjavaslattal kapcsolatban, az az, hogy ismét egy olyan előterjesztéssel szembesülünk, amelyikhez nincs mellékelve sem a törvény elfogadásának a költségvetési vonzata, sem pedig a költségvetésen túlmutató társadalmi és gazdasági hatása.

Milyen számításokat kellett volna mellékelni ehhez az előterjesztéshez? Elsősorban a szakképzésről szóló törvény javasolt kiterjesztésének a következményeit kellett volna érzékeltetni.

(10.50)

A javaslat szerint a szakképzésről szóló törvény hatálya a jövőben kiterjedne valamennyi szakmai képzést előkészítő oktatási formára. Olyanokra, mint a szakiskolai pályaorientáció, a szakmai előkészítő ismeretek oktatása, a szakmai alapozó oktatás, a szakközépiskolai szakmai orientáció, az elméleti és gyakorlati szakmacsoportos alapozó oktatás, a hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok számára szervezett képzés, a megváltozott munkaképességűeket érintő rehabilitációs képzés, továbbá az elhelyezkedést és a vállalkozást segítő képzés.

A felnőttképzési törvénnyel való összhang megteremtése érdekében a törvényjavaslat kiterjeszti - helyesen - a szakképzési törvény hatályát a felnőttképzés keretében szervezett szakmai vizsgára, valamint a szakmai vizsgát szervező intézményre is. Lényegesen növekszik tehát az az intézményi kör, amelyik az eddig is túlterhelt szakképzési járulékra jogosan támaszthat igényt.

A közelmúltban, tisztelt Ház, már átéltük azt, hogy a szakképzés értelmezésének kiterjesztése nyomán, azaz a felsőoktatás javára történő jelentősebb forrásátcsoportosítás következményeként lényegesen csökkent a közoktatásnak, azaz a szakmunkásképzőknek és szakközépiskoláknak a Szakképzési Alapból korábban juttatott összeg. A középfokú oktatás egyértelműen rosszabbul járt a közelmúltban minden olyan esetben, amikor kiterjesztették a szakképzésről szóló törvény hatályát. A középfokon hiányzó források miatt egyes szakmák oktatása, például a villanyszerelőké, lakatosoké, forgácsolóké a kívánatosnál jobban kisiparosi körbe került. A szülőknek nemegyszer mélyen a zsebükbe kellett nyúlniuk, hogy gyakorlatra oktató mesternél tanulhasson a gyermekük, és ezt a jelenséget nem lehet olyan egyszerű szankciókkal orvosolni, mint amit ez az előterjesztés javasol.

Ismétlem: nem azt a szankciót ellenzem, miszerint “a gazdálkodó szervezet a nappali oktatás munkarendje szerinti oktatásban részt vevő tanulótól a gyakorlati képzésének megszervezéséért, végzéséért és a gyakorlati képzés feltételeinek a biztosításáért nem kérhet és nem fogadhat el hozzájárulást, illetőleg költségtérítést. Az e tilalmat megszegő gazdálkodó szervezetet az illetékes területi gazdasági kamara öt évre eltilthatja a gyakorlati képzésben való részvételtől.ö A visszásságokat kiváltó fő ok, a Szakképzési Alapból történő támogatás elégtelensége a jövőben még erősebben érvényesül, mivel a korábbiakhoz képest még több felé forgácsolódik az alap. Mivel nincs szó ebben a törvényben arról, hogy a szakképzés hatályának kiterjesztésével párhuzamosan növelni kell a szakképzési járulék mértékét vagy az alap költségvetésből történő támogatását, a következmény véleményünk szerint egyértelmű, azaz tovább szűkülnek az alapból eddig részesülők lehetőségei. Minden szankció ellenére tehát a szülőknek a jövőben még mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk annak érdekében, hogy gyermekeiknek gyakorlati oktatót találjanak, mert a mesterek oktatásban való legális érdekeltsége várhatóan tovább romlik. Ez tulajdonképpen az egyik legerősebb kifogásunk a javaslattal szemben.

Tisztelt Ház! A felnőttképzés és a szakképzés kapcsolatának erősítésével egyetértünk, csak nem látjuk ennek a döntésnek a forrásait. Szükséges lenne egy ilyen irányú előrelépés, hiszen például az ötvenes-hatvanas években szinte mindig zsúfolt volt a dolgozók esti iskolája, évente tízezrek szereztek a felnőttképzés keretében szakmunkás-bizonyítványt. A hetvenes-nyolcvanas években a felnőttképzés súlypontja átterhelődött az érettségi és a technikusi oklevél megszerzésére. Az elmúlt időszakban évente 7200, iskolarendszeren kívüli szakmai képzést jelentettek be az illetékes tárcának, és ezekben mintegy 140-150 ezer felnőtt vett részt. Szükséges tehát rendezni és mederben tartani ezt a képzési folyamatot, de ennek sikeréhez a szankciókon és a miniszter vizsgamegsemmisítő jogosítványának bevezetésén túlmenően igenis anyagi források is szükségesek lennének.

Tisztelt Ház! Még néhány rövid részt szeretnék abból az indoklásból felsorolni, amely miatt nem tudjuk támogatni ebben a formában a törvényjavaslatot. Ezt követően pedig majd Pichler Imre képviselőtársam fogja folytatni a sort.

Úgy ítéljük meg, hogy a törvényjavaslat azokat a képzéseket részesíti előnyben, amelyek a korszerű ipar számára kevésbé használhatóak, vagy ahol a szolgáltatásban már jelenleg is felesleges munkaerő áll rendelkezésre. Kedvezőtlen hatása van annak is, hogy csak a tanulószerződés alapján jár a tanulónak rendszeres pénzbeli juttatás. Erről képviselőtársam már beszélt, ismétlem, hogy a törvényjavaslat szerint és az eddigi gyakorlat szerint technikusokkal nem köthető tanulószerződés; nem köthető tanulószerződés a költségvetési intézményekben tanuló diákokkal, például a kórházakban tanuló diákokkal, és az iskolai tanműhelyekben tanuló szakmunkásokkal. Jelenleg pedig az iskolai tanműhelyek többségükben lényegesen jobban felszereltek, mint a cégek.

Kikkel kötöttek az elmúlt időszakban tanulószerződést? Azokkal, akik az építőipari szakmákat tanulják, azokkal, akik betanított munkások lesznek. Erről is beszélt Kuzma képviselőtársam, hogy az elmúlt tanév elején 12 703 tanulószerződés létezett, ez az összes tanulónak kevesebb mint 10 százaléka. Mi is javasoljuk, hogy a technikusok, az iskolai tanműhelyek, a költségvetési intézmények diákjai is mindenképpen kapjanak ösztöndíjat.

Magunk is kedvezőnek véljük az új törvényben azt, hogy a képzést koncentrálják. Eddig az iskola alanyi jogon bárkit vizsgáztathatott, most majd csak azt, aki vele tanulói jogviszonyban áll, így megszűnik az egy-két fő felvétele a beszámoltató rendszerű oktatásra. Ellenben ez hátrányos lesz az elmaradottabb kistérségek számára, mert a térség elhagyására kényszerítheti a diákot, és mindenképpen kedvezőtlen hatása lesz ennek az érettségire épülő szolgáltató szakmáknál: tévészerelő, háztartásigép-szerelő, autóelektronikai műszerész s a többi, amelyek már most is hiányszakmának tekinthetők.

Egyértelműen helyeseljük a szintvizsgát, a köztes vizsgát, viszont jó lenne, ha ezt kötelező lenne szervezni, és minden tanulónak részt kellene venni ebben. A javaslat szerint ez csak szervezhető. Többen írták a szakképzésről szóló törvény javaslatával kapcsolatban, hogy jó a tapasztalat például a fodrászoknál a köztes vizsga kapcsán. Először óriási volt a lázadás, de utána egyértelműen a képzési színvonal emelkedését jelentette. Ezt az iskola szervezi, és mindenki számára kötelező.

Tisztelt Ház! Még egyszer hangsúlyozom, hogy ebben a formában nem tudjuk támogatni a törvénytervezetet. Mindenképpen alkalmas arra, hogy jó törvény legyen belőle, mindenképpen alkalmas arra, hogy befogadjon jó javaslatokat, ezért javaslok újólag egy ilyen négypárti egyeztetést, amelynek során azokat a módosító javaslatainkat is meg tudjuk fogalmazni, amelyek nagy részben egyeznek a Fidesz által itt elővezetett javaslatokkal, és amelyek akár bizottsági javaslatként mennek tovább, akár közös javaslatként. Szükség van erre, hiszen ez a törvényjavaslat az egyik legjobb, legfontosabb törvényjavaslat a Ház munkájában, a jövőt készíti elő, a jövőt alakítja. És a jó törvény túlságosan nem zaklatja az életet, bízunk abban, hogy ez a törvény segíteni fogja az iskola világát, a szakképzést, azt a kultúrát, amely rendkívül nagy hagyományokkal rendelkezik, azt a kultúrát, amely segíti a jövő nemzedéket, a családokat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu