RÓZSA ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Parlament! A kormány a prioritások közé sorolta az oktatást. A színvonalas oktató-nevelő munka meghatározó tényezője a társadalmi követelményekhez igazított jogalkotás, a személyi feltételek biztosítása, a tárgyi feltételek fejlesztése. A törvényhozás komplex módon tekinti át az oktató-nevelő munkával kapcsolatos jogszabályokat. A szükséges módosítások elengedhetetlenül fontosak.

Múlt héten tárgyaltuk a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról szóló miniszteri jelentést, előkészítő szakaszban van a közoktatási törvény és a felsőoktatásról szóló törvény módosítása. A bizottsági vitákon túl a parlament elé került a szakképzésről szóló '93. évi törvény. Születési dátuma is jelzi, hogy tíz év telt el azóta. A társadalmi változások, a gazdasági élet átalakulása megköveteli azt, hogy a törvények ne csak lépést tartsanak az élettel, hanem irányt is mutassanak. Az Európai Unióhoz való csatlakozás is megköveteli a jogalkotóktól a törvények jogharmonizációját. Napirendünk aktualitását aláhúzza az a tény is, hogy a nemzeti fejlesztési terv is nagy hangsúlyt fektet a szakképzésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szakképzésről szóló '93. évi törvény módosításának jelentőségére rávilágít az is, hogy a 2001-2002-es tanévben a gimnáziumokban 182 ezer gyermek tanult, a szakközépiskolákban 239 ezer, a szakiskolákban 131 ezer. Ez azt jelenti, hogy a középfokú oktatásban részt vevők több mint kétharmadára vonatkozik ez a törvény. Miközben sok pozitívumot mutat az a tény, hogy egyre többen járnak érettségit adó gimnáziumokba és szakközépiskolákba, addig a szakiskolát választók arányának csökkenése azt is jelenti, hogy csökken az a keret, amelyből a jó szakmunkások kikerülhetnek.

Még szemléletesebb a kép, ha összehasonlítjuk a tíz évvel ezelőtti adatokat a maiakkal, azaz a szakképzésről szóló törvény megalkotásakor lévő képzési arányokat a maival. Tíz évvel ezelőtt az általános iskolát befejező diákoknak 40-45 százaléka választotta a szakmunkásképző iskolákat, az utóbbi években csak alig 25 százaléka. Ha mindehhez hozzáadjuk azt, hogy a lemorzsolódás a korábbi évek statisztikái alapján 20 százalék feletti, akkor nem csoda, hogy a gazdasági szféra csaknem minden szereplője a szakmunkások hiányáról panaszkodik, és még nagyobb a gond, mivel kevés a fiatal, jó szakmunkás. Ezért lehet üdvözölni azt a törekvését, hogy a gazdasági kamarák közreműködését jobban igénybe vegyük, azaz a szakképesítésért felelős miniszterrel kötött megállapodás alapján kidolgozzák a szakmai és vizsgakövetelményeket.

(11.50)

A színvonalasabb szakképzés érdekében a szakmai tantárgyak központi programja tartalmazza a szakképző iskolai évfolyamok számát, a tananyag megtanulásához szükséges időkeretet, az eszközök és a felszerelések jegyzékét, mint ahogy erre korábban Pichler Imre képviselőtársam is helyesen utalt. A valósabb és életszerűbb ismeretek elsajátítását segíti az a módosítás, amely lehetővé teszi, hogy a tanuló a gyakorlati képzését szakiskolában, a gyakorlati képzést végző jogi személynél, egyéni vállalkozónál is folytathassa - természetesen csak ott, ahol a gyakorlati követelményekre vonatkozó feltételek biztosítva vannak. Erre utal éppen a Népszabadságnak egy 2002. júniusi száma is, amelynek alcíme: “Hiányzik a diákoknak a gyakorlati képzésö.

Tisztelt Ház! A gazdaság igénye szerinti szakképzés járulhat hozzá, hogy érzékelhetően csökkentsük a fiatalság körében a munkanélküliséget. Mindannyiunk érdeke, hogy ne képezzünk munkanélkülieket. Dicséret illeti azokat a szakképző intézményeket, intézményvezetőket, tantestületeket, akik még idejében felismerték a profilváltás szükségességét. Dicséretes dolog a törvény módosításában, hogy a tanulók személyiségi joga tekintetében a jogorvoslati lehetőséget megerősíti. A törvényjavaslat szabályozási hiányt pótol azzal, hogy kiterjeszti a szakképzési törvény hatályát a szakmai vizsgára, valamint a szakmai vizsgát szervező intézményekre.

A módosítás közvetetten kiáll a reális követelményeket támasztó, jogszabályokban előírt vizsgáztatást végző intézmények mellett azáltal, hogy a szakképzésért felelős miniszter megvonhatja a szakmai vizsga szervezésének a jogát, megsemmisítheti a szakmai vizsga eredményét, ha bebizonyosodik, hogy a szakmai vizsgát jogellenesen szervezték meg. A szakképzést végzők munkáját segítik azok a módosítások, amelyek a közoktatási törvényből kerülnek át a módosított szakképzési törvénybe; ezzel kiküszöbölhető az a probléma, amely a szakképzési és a közoktatási törvény együttes használata miatt több alkalommal bekövetkezett. A képzési szintek egymásra épülését, a hatékonyabb ismeretszerzést segíti az a módosítás, amely szabályozza a tanulmányok során történő beszámítást, illetőleg a szakmai vizsgán történő felmentést. Az elsajátított és igazolt ismeretek tanulmányokba történő beszámításáról a szakképző intézmény igazgatója dönt.

A törvény módosításával közelebb jutunk ahhoz, hogy a közoktatás, a felsőoktatás, a felnőttképzés közötti összhangot megteremtsük. Sajnálatosnak tartom, hogy a tanulói szerződések nem fedik le a teljes képzési területet, azonban ezt a mai gazdasági realitások értelmében el kell fogadnunk. Az európai integráció gazdagabb lesz a hagyományos magyar kreativitással, ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha az oktatási intézményeinkben színvonalas oktató-nevelő munka folyik, ehhez pedig a kor színvonalához alkalmazkodó törvények kellenek. A módosítást nem lehet elodázni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi a törvényalkotással járulhatunk hozzá, hogy iskoláinkban színvonalas oktató-nevelő munka folyjon, eredményes munkát végezzenek a pedagógusok, a szakoktatók, a tanulók, mindannyiunk és a szülők közös megelégedésére. Jobbító szándékkal, tapasztalatunk felhasználásával, a pedagógusok, a szakoktatók társadalmi véleményének a beépítésével, közösen dolgozzunk azért, hogy a törvénymódosítás kiállja a jövő próbáját. A törvénymódosítást elfogadásra javasoljuk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu