DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Április 8-a jeles dátum. Április 8-án veszítettük el a legnagyobb magyart, Széchenyi Istvánt; április 8-án, 1990-ben élhettük meg hosszú évtizedek után először a szabad választást Magyarországon; április 8-án távozott sorainkból Csengey Dénes; és április 8-án született Antall József miniszterelnök úr.

Április 8-án, kedden 15 órakor a Fiumei sírkertben koszorúzással és főhajtással emlékezünk és tisztelgünk a szabad Magyarország néhai miniszterelnöke előtt.

Ma Antall József szavai és gondolatai már egy működő demokrácia keretei között igazodási pontokat jelentenek. Tudta, hogy egyszerre kell rombolni, és egyszerre kell építeni. Rombolni abban az értelemben, hogy a Varsói Szerződéstől, a KGST-től azok megszüntetésével tudunk végleg szabadulni, és a nem kívánt keleti kapcsolatainkat csak új kötődésekkel tudjuk végleg elszakítani.

A magyarság intézményes jövőjét az Európai Unióhoz és az euroatlanti szolidaritáshoz kötötte. Mi, magyar demokraták nem hagyhatjuk elvitatni a jobbközéptől, a Magyar Demokrata Fórumtól és személy szerint Antall Józseftől, hogy az európai felzárkózás minden mozzanatának és minden lényeges mozzanatának elindítója és alakítója volt. Egy történelmi folyamat nagy állomásairól beszélünk, és ezek 13 év óta egymásra épülnek. E folyamat csak történelmi léptékkel mérhető, és ebben a folyamatban nem szabad a nemzet eredményeit és reményeit tönkretenni.

Nem azért akartunk rendszerváltozást, hogy szembenézhessünk a munkanélküliséggel, az igazságtalan privatizációval és a piacverseny veszteseivel. Ez mind szomorú és elkerülhetetlen velejárója volt az átalakulásnak. Azért akartunk rendszerváltozást, hogy a ránk erőszakolt és bizonytalan keleti kötődéseink helyett a magyar emberek szabadon mérlegeljenek és dönthessenek hazánk sorsáról.

Hazánk április 12-én egy nagy parlamentté változik. A magyar döntéshozókhoz fordulok: ahhoz a közel nyolcmillió választópolgárhoz, aki a haza jövőjéről szombaton dönthet. Megszavazhatta volna a Magyar Országgyűlés is az alkotmány alapján a csatlakozást, de abban mindannyian egyetértettünk, hogy a nemzet sorsát évtizedekre, évszázadokra meghatározó kérdésben döntsön a nép.

A huszadik század magyar történelmét mindig mások és másutt döntötték el: Trianonban, Jaltán, Moszkvában. Ma nekünk adatik meg, hogy végre jövőnkről gondoskodjunk.

(13.20)

Érdemes megszívlelni Kádár Béla Miért Európa? című tanulmányának néhány gondolatát: Az európai csatlakozásunk történelmi léptékben búcsú a könnyűnek nem nevezhető múltunktól, amelyet a Himnuszunk is balsorsként említ. A tagság ugyanis búcsú a történelmi, és különösen a XX. században súlyosbodó elmaradottságtól, a felzárkózás, a korszerűsödés hordozója, búcsú megváltoztathatatlan és kilátástalan jövőnktől is egyben. A tagság a határok nélküli Európában búcsúztatja, ha nem is teheti meg nem történtté a trianoni traumát.

A tagság búcsú Jaltától és örökségétől, elbúcsúztatható a keleti és a nyugati világ közötti ingadozásunk, a kompországi státus; a tagsággal a nyugati partra érünk. A tagság búcsú a kisországi státustól, a szűk nemzetállami, nemzetgazdasági keretek közé szorított kisnemzeti léttől, fejlődési korlátoktól. A kitágult téren belül Magyarország már nem lesz olyan kicsi, mint egyedülállóként. Az uniós tagság nemcsak búcsú a múlt terhes örökségének egy részétől, hanem egyszer s mindenkorra randevú a jövővel, az európai, ám hagyományaira büszke nemzeti jövőnkkel.

Tisztelt Képviselőtársaim!Tisztelt televízióra figyelő s rádióra figyelő Honfitársaink! Egy egész nemzet vizsgázik április 12-én felelősségből és hazaszeretetből.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu