KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban úgy teljes a kép, ha figyelembe vesszük azt is, hogy kik és milyen motivációtól vezettetve dolgoznak különböző intenzitással és különböző nyíltsággal az európai uniós csatlakozás ellen.

Valóban vannak, akik azt mondják, hogy különböző hátrányokkal, különböző veszélyekkel járhat az uniós csatlakozás, és ezek között szép számmal fordul elő még mindig információhiány miatti aggodalom. Az a taxis, aki azt hiszi, hogy Suzukival nem lehet taxizni az Európai Unióban - pedig miért ne lehetne, legfeljebb tükörsimára kopott gumikkal… (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Lényegre!) Nem kollektív műfaj még mindig a napirend előtti felszólalás, tisztelt képviselőtársam. Tehát van információhiány miatti félelem. Ez kezelhető, mert ennek megvan az ellenszere: a pontos információ.

Van nacionalista gőg. Erre utalt - gondolom - Fodor Gábor, amikor a “tagok legyünk, vagy szabadokö jelszót idézte, amely honlapokon is virágzik, és amelyet olyan mozgalom használ, amely elég közel áll az egyik parlamenti párthoz - nem a Szocialista Párthoz.

És van a nacionalista gőg mellett sanda politikai számítás is: “az igen, deö típusú érvelés. Szerencsére, itt már van némi váltás. Volt, aki leginkább azt az érvelést használta, hogy valamivel több érv szól a csatlakozás mellett, mint ellene - noha ellene szerintem nem szól érv -, de mégsem tudott kipréselni a száján egyetlen csatlakozás melletti érvet, csak a csatlakozás ellen szóló, álnaiv kérdéseket. De mi lesz a magyar mezőgazdasággal? - kérdezte drámai hangon. Mintha nem tudná, hogy a magyar mezőgazdaság soha annyi támogatást nem kapott, még Torgyán miniszter úr idejében sem, mint amennyit az Európai Unió tagsága jelent majd számunkra. Mi lesz az árakkal? Mintha nem tudná, hogy az árak már elérték az uniós árakat, és most inkább a béreknek kell felzárkóznia.

Nos, azt gondolom (Zaj a Fidesz padsoraiból. - Az elnök csenget.), ez a fajta politikai sandaság az, amely elbizonytalanított jó néhány embert, és emögött csak az a számítás van, csak az a számítás lehet, hogy talán vannak olyan politikai erők és olyan politikusok, akik jobban örülnének egy 51 százalékos igennek, mint egy 80 százalék fölöttinek, mert akkor lehetne mutogatni a kormányra, lehetne beszélni a kormány felelősségéről, holott kizárólag az ő felelősségük lenne, ha valóban 51 százalékos eredmény születne; akik nem tudnak együtt örülni az ország lakosságának a döntő többségével, mert önző politikai érdekeik számukra fontosabbak, mint az, hogy Magyarország sorsa, az annyit hivatkozott magyar nemzet sorsa, utódaink sorsa hogyan fog alakulni.

Azt remélem, tisztelt Ház, hogy a hátralévő időben, talán már ők is rájöttek arra, hogy rossz oldalra álltak, hogy rossz ügyet képviselnek, hogy hamis érvekkel rossz célokat próbálnak szolgálni, és talán a hátralévő pár napot felhasználják arra, hogy jóvátegyék azokat a hibákat, amelyeket elkövettek, amelyeknek majd a nem szavazatok száma jelzi a súlyosságát. Remélem, hogy ha a siker nem is lesz közös, mert már eljátszották ezt az esélyt, hogy a siker közös legyen, de az az esély még megvan, hogy az eredmény közös legyen, hogy az eredmény valóban valamennyiünket szolgálja - szolgálja Magyarországot, szolgálja a magyar nemzetet.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu