DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Asszonyok, Képviselő Urak! Mindarról, ami a vitában most elhangzott, úgy gondoltam és úgy döntöttem, hogy azért kell hogy itt is szóljak, mert őszinte örömömet szeretném kifejezni, hogy létezik egy olyan törvényjavaslat-módosítás, amelynek koncepciójában, a módosítások szellemiségében és azok tartalmának döntő többségében ellenzék és kormánypárt ténylegesen egyetért; ellenzékiek és kormánypártiak, ahogy a bizottsági ülés szavazati aránya, ez a többször emlegetett ellenszavazat és tartózkodás nélküli 21:0 kifejezte, úgy az általános vitában, mint a részletes vitában, azt gondolom, megmutatkozott.

Öröm - és ezt nem egyszerűen csak államtitkárként, inkább a Magyar Országgyűlés egy megválasztott képviselőjeként mondom -, ahogy közelednek az álláspontok, kifejezések hangzanak el, ahogy egymás tartalmi módosító indítványát ténylegesen egy egységbe ötvözve sikerül olyan kapcsolódó módosító indítványokat megtenni, amelyekben immáron különbség ténylegesen csak az indítványozó nevében van, tartalmilag pedig nincs. Ilyen több alkalommal is elhangzott.

Szeretném emlékeztetni a tisztelt Országgyűlést a 12. számú ajánlás, tartalmilag az Országos képzési jegyzék legalább háromévenkénti megújításával kapcsolatos nézetek kérdésére, amelyben szinte mintegy az egészre vonatkozó rész kifejeződött, ennek a megközelítésnek előbb a hasonlósága, majd gyakorlatilag az egysége.

(20.00)

Egyetértek azokkal a felvetésekkel is, amelyek egy folyamatosan aktualizált, piacképes tudás megteremtését tekintik a magyar szakképzés egyik elsődleges céljának, mint ahogy - amely több ajánlással kapcsolatban a beszélgetésben és vitarészben felmerült - azokkal is, amelyek a gyakorlati képzés előbb említett, tulajdonképpen egyetértésre talált rendszeren belüli megerősítését kívánják szorgalmazni. Nem neveket szeretnék említeni, mert - még egyszer hangsúlyozom - úgy látom ebben a kérdésben is, hogy többségi kormánypárti és kisebbségi ellenzéki nézőpontok, ha nem teljesen fedik egymást, majdhogynem teljes mértékben azonosak.

Lényeges megemlítenem még a vita során felmerült, Horváth képviselő úr által említett, én azt gondolom, alapvető kérdést, hogy tudniillik egy adott szakma megtanulása jelentheti-e azt, hogy egy életen keresztül ténylegesen ezt a szakmát fogja hittel, szeretettel művelni. Azt gondolom, hogy ki kell jelenteni: a 21. század immáron nem ez a kor, bizony nem egyszerűen csak egy adott, aktuálisan megtanult szakmát kell tudni, ismerni, hanem annak a készségnek az elsajátítására van szükség, amiről a képviselő úr is beszélt, és bizony erről szól az elkövetkező időszak és évtizedek. Látható a kihívás, miszerint a tudás elsajátítása a lényeg, tudniillik hogy alkalmas legyen adott esetben a szakmunkás arra, hogy ha arra kényszeríti a sors és az élet, hogy szakmaváltásra kerül sor, akkor erre megfelelő tudással, megfelelő készséggel és képességgel rendelkezzen. Én egyébként azt gondolom, hogy a mi országunk és ez a nép tehetséges és valóban sokoldalú képességekkel megáldott társaság, amelyben az innovativitás, az újra való készség és hajlam, ha erre segítséget, megfelelő jogi környezetet és természetesen méltó financiális kereteket kap, nagyszerű teljesítményekre képes.

Őszinte örömömet szeretném kifejezni, hogy az általános vitától némiképpen eltérően az ellenzék egy pártja, a Magyar Demokrata Fórum is úgy ítéli meg, hogy immáron közelednek az álláspontok. Nagyon szeretném, ha ez a törvény egészében, a szavazásnál is megmutatkozna.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért beszéltem ezekről, a vitában elhangzott egy-egy kérdést kiemelve átívelően, mert úgy érzem, hogy miközben a szakképzésről mint az oktatásügy egy részéről beszélünk, itt jelen pillanatban több zajlik, mint egy részterület, egy törvénymódosítás vitája. Azért emelem ezt ki, mert én az elmúlt négy év vitáit figyelve, és az elmúlt, durván 11 hónap vitáiban részvevőként nem láttam és nem tapasztaltam olyasfajta, az országunk és a Magyar Országgyűlés politikai kultúráját tevőlegesen is emelő szakmai vitát, amelyben nem egyszerűen csak szakkérdések vitái során válik egyre inkább kibontakozóvá és lehetővé egyfajta elismerés és egyetértés, hanem ez a vita kulturáltságában, a bizottsági ülésektől kezdődően a plenáris üléseken megnyilatkozó különböző vitarészekben is testet ölt, és ez mindannyiunknak mint a Magyar Országgyűlés tagjainak, azt gondolom, hogy fontos.

Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Kérem, engedjék meg, hogy zárómondatként elmondjam: az én fejemben nem létezik olyan külön, hogy közoktatás, és nincs olyan külön, hogy szakképzés, és nincs olyan külön, hogy felsőoktatás, és nincs olyan külön, hogy felnőttképzés. Hanem egy egységes ügy van: ez a magyar oktatás ügye, amely, remélem, megnyilvánul azzal, hogy gyakorlatilag három törvénymódosítás - úgymint a szakképzés, a közoktatás és a felsőoktatás törvénymódosítása - ténylegesen és gyakorlatilag egyidejűleg kerül az Országgyűlés elé és tárgyalás alá, és ez az egységes ívet kifejezi. Természetesen ezen egységen belül az intézményrendszer kialakult, és ennek megfelelően kell a törvényeket, a törvénymódosításokat is kialakítani, de nagyon szeretném, ha tetszenének látni és észrevenni azt a fajta koncepciót és a korábbiakhoz képest igenis koncepcionális váltást, amely a közoktatás, a szakképzés, a felnőttképzés, illetve a felsőoktatás egymáshoz éppen a gyakorlati életben megmutatkozó és millió módon egymáshoz kapcsolódó valóságát, ezt a valóságot a jogi keretekben, a törvénykezésben és a törvények egymásutániságában is, éppen a gyakorlati életben tapasztaltak miatt, egy egységes ívvé kívánja olvasztani.

Ezért mindazokat a kérdéseket, kéréseket és javaslatokat, amelyek nem önmagában a szakképzési törvényben, hanem adott esetben a közoktatási törvényben, sőt azt kell mondjam, hogy bizonyos tekintetben akár a felsőfokú oktatással kapcsolatos törvényben, illetve törvénymódosításban előkerülhetnek, kérem, hogy tessenek ott is fölvetni. Számos olyan kérdést lehet mondani, amelyek ott, azon törvénymódosítások tárgyalásánál válaszolhatók meg igazán.

Befejező gondolatként még egyszer megköszönöm mind a négy parlamenti párt aktivitását, kulturáltságát és a szakképzési törvényen keresztül a magyar politikai kultúra emeléséért tett fáradozásait.

Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Forrás: parlament.hu