STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvénytervezet általános vitájánál úgy tűnt, hogy módosító indítványaink közül jó néhányhoz a szocialista bizottsági tagoktól is megkapjuk a támogatást. Sajnos, ez több esetben nem történt meg, bár megítélésem szerint a szocialista képviselők több ponton is jól érzékelik a problémát. A Fidesz a törvény tárgyalása során mindvégig konstruktív volt, és tartható szakmai álláspontot foglalt el, mégsem tudja támogatni a törvényjavaslat elfogadását akkor, ha az általunk kritikusnak tartott pontokon a minisztérium nem mozdul el merev álláspontjától.

A törvénytervezet eddigi vitája során nyilvánvalóvá vált, hogy a jogalkotó a közoktatás és a felnőttképzés szempontjait egyetlen szabályozási logikában szeretné érvényesíteni. Ez azzal a következménnyel jár, hogy az iskolarendszerű szakképzés szabályozóinak a fellazításával súlyosan árt az ott folyó munkának, és sérti az iskolai oktatás érdekeit. Úgy tűnik, hogy a törvényjavaslat 4. §-a az esetleges túlképzést hivatott megakadályozni, hiszen csak a képzési idő felső határát szabályozza, az alsót pedig nem. Az előterjesztő ezt azzal indokolja, hogy a távoktatásban másképp oldja meg a képzést. Az egyik szocialista képviselő szerint pedig nem kell erőszakolni az elméleti képzést, a lényeg az, hogy a képzésben részt vevő sikeresen letegye a vizsgát.

Nem lehet vitás, egy szakmát az sajátíthat el sikeresen, aki rendelkezik kellő elméleti ismerettel, és a gyakorlati képzésben elsajátította mestersége fogásait. Természetesen lehetnek kivételek, miszerint valaki mentesül valamely képzés része vagy egésze alól, mert valamely módon ezt a szakmát el tudta sajátítani. Erre viszont megalkothatók a mentesség szabályai. Elfogadhatatlan, hogy a képzés alóli kibújáshoz mindenki számára szélesre tárják a kiskaput, mert ez hozzásegít az iskolarendszerű szakképzés durva leértékeléséhez, tönkretételéhez, és nem szolgálja a gazdaság érdekeit.

Kapcsolódó módosító javaslatunk azt a célt szolgálja, hogy adott esetben ne olyan autószerelővel találkozzunk, aki csak azt tudja megállapítani, hogy benzint vagy gázolajat kell a gépjárműbe tankolni, vagy olyan szülésznőre legyen valaki rászorulva, aki még soha nem járt szülőszobán.

A 4. §, amire hivatkoztam, az OKJ-ből elhagyni szándékozik a gyakorlati és elméleti képzés arányát, ami oda vezethet, hogy az iskolák elsősorban a lényegesen olcsóbb elméleti képzést fogják preferálni a sokkal költségesebb tanműhelyfejlesztéssel szemben.

(19.20)

Ez pazarlást jelent, hiszen ha egy jól felszerelt iskolai tanműhelyben vagy központi tanműhelyben akár száz képzési hely is kialakítható, ennek a megtérülése sokkal gazdaságosabb és rövidebb időn belül realizálódik, mint amit a kormány elképzel. Az iskolarendszerű oktatással szemben az iskolarendszeren kívüli képzést támogatja, és az üzemi tanműhelyek létrehozását preferálja. Mire jó ez? Ez az iskolarendszerű szakképzésnek a gyengítését segíti elő, azzal szemben, hogy a normatív támogatásban mégiscsak szerepelnek a tanműhelyek támogatásai.

Egy kicsit bajban vagyok, mert a második rész, amihez hozzá szeretnék szólni, áthúzódik a 19. §-on, azt hiszem, elmondom most akkor inkább, amíg időm van...

Forrás: parlament.hu