ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntöm önöket a mai ülésnapunkon. Köszöntöm a kormány tagjait, valamennyi képviselőtársamat, munkatársainkat, és köszöntök mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai ülésnapunk munkáját.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 21. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy munkámban Világosi Gábor és Vincze László jegyző urak lesznek segítségemre.

Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend értelmében ma elnökként a házbizottság megállapodása alapján a holokauszt ünnepén szeretnék néhány percben megemlékezni.

Azt tudom, hogy az éjszaka negyed háromig tartott az ülés, így hát gondolom, hogy sok képviselőtársam későbbi időpontban érkezik, de feltétlenül szükséges az, hogy itt a Házban is ezt a megemlékezést megtegyük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szomorú napokra kell emlékeznünk; olyan eseményekre, melyekkel kapcsolatban a nem felejtés becsületbéli kötelességünk. 59 esztendeje, röviddel a német megszállás után megkezdődött zsidó vallású, vagy az 1938 és 1941 között született faji törvények alapján annak minősülő polgártársaink megsemmisítő táborokba hurcolása. Az 1941. évi népszámlálás adatai alapján a trianoni Magyarországon mintegy 490 ezer zsidó vallású vagy zsidónak minősülő magyar állampolgár élt, s hozzájuk csatlakozott a visszacsatolt területeken élő további 334 ezer fő. Ez mindösszesen 825 ezer ember.

A vészkorszak emberpusztításai után megvont mérleg adatai szerint a veszteség megközelítette az 570 ezret. A jelenlegi országterületet illetően elmondhatjuk, hogy a vidék zsidó lakosságának mintegy öthatoda, a deportálástól megkímélt, de a nyilas terrort elszenvedett budapesti zsidóság mintegy 40 százaléka, az ország teljes zsidó lakosságának mintegy 60 százaléka pusztult el megsemmisítő táborokban, munkaszolgálatban, vagy lett tömeggyilkosságok áldozatává.

Ma a vészkorszaknak mintegy 15 ezer túlélője él közöttünk. Látjuk, tudjuk, hogy a holokauszt okozta veszteség az egész nemzet vesztesége volt. Bizonyítja ezt elpusztított szellemi kiválóságaink hosszú sora, akik életművükkel a magyar kultúrát és tudományt gazdagították. Ha ma szomorúan tapasztaljuk, hogy Nagyvárad, Kolozsvár magyar jellege mennyire meggyöngült, ne feledjük, hogy 1944-ben milyen pótolhatatlan veszteség érte e városok magyar kultúrát fenntartó polgárságát. Bár a borzalmaknak előfeltétele volt az ország német megszállása, nem tekinthetünk el annak kimondásától, hogy a deportálás folyamata nem mehetett volna végbe mintegy két hónap alatt a korabeli hatóságok közreműködése nélkül.

Annál nagyobb azoknak az ezreknek az érdeme, akik emberségből, politikai meggyőződésből, hitük vagy lelkiismeretük parancsára, életük, szabadságuk kockáztatásával tízezreket mentettek meg, bújtatták, táplálták az üldözötteket. A neves és névtelen igaz emberek tettükkel akarva-akaratlanul a nemzet becsületét is védték.

Kedves Képviselőtársaim! Ma, amikor felelősségről, tisztességről és helytállásról gondolkodunk, amikor fejet hajtunk a százezernyi ártatlan mártír emléke előtt, tudnunk kell: a nemzeti tragédiák sebei nehezen és sokáig gyógyulnak. Csak a méltó emlékezet oldja, oldhatja fel a fájdalmakat, amit mindazokért érzünk, akik a XX. század történelmi viharainak áldozatai lettek. Ki kell azt is mondanunk, hogy azok, akik a rájuk való méltó emlékezést zavarják meg, súlyosan vétenek múltunk, jelenünk és jövőnk ellen. Hiszen tudomásul kell venni: csak egy önmagával békében levő nemzet érezheti otthon magát abban az Európai Unióban, ahova honfitársaink felhatalmazásából készülünk.

Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm a figyelmüket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Görgey Gábor miniszter úr jelezte, hogy a mai napon nem kíván élni az előre bejelentett napirend előtti felszólalás lehetőségével.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gyürk András frakcióvezető-helyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából: “Kubában ismét tombol a diktatúraö címmel. Öné a szó, frakcióvezető-helyettes úr.

Forrás: parlament.hu