HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mire is vagyunk kíváncsiak a kormánytöbbség álláspontját illetően? Természetesen a drogról van szó, hiszen a hét végén egy olyan szerveződésre, rendezvényre került sor, amire Magyarországon eddig még nemigen volt példa.

Nem lehet tudni, hogy ezzel a rendezvénnyel - és egyáltalán a drogok ügyével - kapcsolatban mi a kormánytöbbség álláspontja, és azt sem, hogy mi nem az álláspontja. Mert ha a kormány megszólal, nem egyértelműen beszél ebben a kérdésben, civil szervezetek kezdeményezéséről beszél, és azt mondja, hogy ehhez nincs semmi köze, ami legalább annyira szemforgató és álságos álláspont, mint maga a drogtörvény. Ma már nem kétséges, hogy a törvény miként ítéli meg a droghasználatot, mert ez attól függ, honnan nézzük.

A konzervatív jobboldalon szeretnénk hinni, a törvénynek maradt még némi ereje, szocialista képviselőtársaink talán azt gondolják, hogy tavaly ősszel a humanizmus parancsának tettek eleget, liberális képviselőtársaink pedig valószínűleg csupán egy állomásnak tekintik a mai állapotot. Nem kétséges azonban, hogy március 1-je óta a törvény már nem bünteti azt, aki nagy nyilvánosság előtt kábítószer-fogyasztásra felhív. Nem bünteti, mert tavaly ősszel a kormánykoalíció ezt az akadályt eltávolította, legalizálta a drog népszerűsítését, vagyis megteremtődött a reális alapja a drogbarát civil szervezetek létrejöttének.

És a szerveződés nem váratott sokat magára, a téma ma már az utcán hever: május 4-én vasárnapra - azt is tudjuk, hogy anyák napjára - kitűzték az eddigi legnyíltabb rendezvényt, amely propagálja a kábítószer-fogyasztást. Szabadon és gátlástalanul lehet tehát propagálni, ezzel a drogok szabad fogyasztását reális alternatívaként lehet ma még a Vörösmarty téren, később az egész országban terjeszteni.

Hol ennek a vége? Hol lesz ennek a vége, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim? Miért is nincs köze mindehhez a kormánynak? Miért is nem lehet erről a Szocialista Párt kampányában hallani? Mit is mondanak most önök erről? Vagy még inkább, mit gondolnak önök erről? S tegyük a legfontosabb kérdést: kinek használ és kinek előnyös mindez?

Tisztelt Ház! Ne gondolja senki, hogy amiről most önök előtt szólok, az pillanatnyi ötperces napirend előtti ügy, és megmaradhatunk szemlélődőnek. A háttérben meghúzódó szándék óvatosságra int. “A marihuána ártalmatlan élvezeti szer, amelynek használatához az államnak semmi köze, ahogyan a gyümölcs és a szőlő termesztéséhez, feldolgozásához és fogyasztásához sincsen.ö - vetette fel Konrád György író 1994. augusztus 1-jén a Népszabadságban. Csöppnyi malíciával jegyzem meg, hogy lám, lám, az államnak talán mégiscsak lehet valami köze az egészhez - hiszen lehet, hogy valaki már a zárjegyen töri a fejét, amit majd a legálisan forgalmazott kábítószerre teszünk? Soha nem lehet tudni. Figyelemre méltó, hogy a fenti gondolatok a Horn-kormány idején nem csíráztak ki a kormányzaton belül, utána pedig volt négy évük, hogy még egyszer átgondolják az egészet. Hát megtették, és tapasztalhatjuk, most erőteljesebbek, mint valaha.

Ehhez nincs önöknek köze, tisztelt kormány és tisztelt kormánypárti képviselőtársaim? Számot vetettek-e már azzal, hogy milyen felelősség asszisztálni a kábítószer legalizálásához? Szembe tudnak-e nézni azzal a dilemmával, hogy a legalizálás bátorításával a kábítószeres létbe vezethetik a fiatalokat? Nem vitás, hogy morális és egészségügyi szempontokat egyaránt mérlegelni kell. A világ is ezt teszi. De érdemes belegondolni abba, hogy a látványos és túlfinanszírozott drogliberalizációs kampányok ellenére a nyugati világ megmakacsolta magát. A kábítószerügyben kiszabott büntetési tételek nagyságán lehet ugyan vitatkozni, de az elven nem. Az elv pedig az, hogy a kábítószer ellen küzdeni kell, még akkor is, ha teljes sikert soha nem lehet elérni.

Az egészségügyi problémák előtt, néha időlegesen kapitulál az emberiség, a társadalom, de mindig újra kezdjük annak a reményében, hogy legyőzzük a bajt. A nagyobb gond az, ha a morális kapituláció közelébe manőverezzük magunkat, onnan csak nagy sokára és nem biztos, hogy van visszaút. A kábítószer-ellenesség mélyen gyökerezik az életigenlésben, amely minden kultúra fennmaradásának, virágzásának alapja. A mi felfogásunk szerint se magunkról, se másokról nem szabad lemondani. Elgondolkodtak-e már azon, hogy akik ma élére állnak ennek a kendermagos kezdeményezésnek, ők már egzisztenciák, azonban azok, akikhez szólnak, akikről szó van, csak most nyílnak, csak most érnek? Vajon ki lesz a felelős, ha a drogos múltja miatt bizonyos pályák választása megnehezül, vajon hol lesznek akkor a mai kendermagosok?

A Magyar Demokrata Fórum mindig figyelemmel kísérte a civil szerveződések létrejöttét és mozgalmát. Sokkal természetesen egyetértünk, de a hét végi rendezvénnyel egyáltalán nem. A Magyar Demokrata Fórum minden tagja nevében elhatárolódunk tőle, és ellene vagyunk ennek a hét végi rendezvénynek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu