HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is a mögöttünk lévő esztendőről beszélek, természetesen úgy, ahogy mi látjuk ezt az egy esztendőt, és talán én nem a parlament szempontjából és a magunk szempontjából igyekeztem megítélni, hanem a magyar nemzet és a választópolgárok szempontjából. Mi is történt?

A polgári kormány 2002-ben világos célok szerint emelkedő Magyarországot adott át az MSZP-SZDSZ-koalíciónak. Az MSZP-SZDSZ-kormányzás következménye egy elképzelések nélküli, sodródó társadalom és sodródó gazdaság az elmúlt egy esztendőben. Egy sodródó gazdaság, amely egyre aggasztóbb egyensúlyi zavarokkal küzd, miközben a kormány folytatja osztogató retorikáját és osztogató politikáját. Ha ez így megy tovább, a gazdaság letér a növekedési pályáról, és megismétlődhet a nyolcvanas évek válságos, stagnáló állapota.

A baj a száznapos program végrehajtásával kezdődött. A programnak nem volt gazdasági realitása, és nem volt meg a költségvetési fedezete sem 2002-ben, de nincs meg 2003-ban, és nagy valószínűséggel nem lesz meg 2004-ben sem. Az eredmény a 2002-es költségvetés évtizedek óta legmagasabb, 9,3 százalékos hiánya és a fizetési mérleg kiugróan magas deficitje. Az Országgyűlésben egyedül mi, az MDF nem támogatta a tavalyi pótköltségvetést, mert tudtuk, hogy az a gazdaság fejlődésének kárára megy, amelynek egyenes következménye a megemelt jövedelmek fokozatos elolvadása. Sajnos igazunk lett.

2003-ban a közszféra bérfejlesztése, a családtámogatások növelése elmarad, a minimálbérek inflálódása megindul. Az ígért adóreform elmarad, jelentősen nőnek az illetékek, emelkednek az adók, különösen az áfa tekintetében. Nő az energia és a közszolgáltatások ára. Az állami újraelosztás szintén növekszik, ismét meg fogja haladni a GDP 50 százalékát. A sodródó gazdaságpolitika a kormány által beterjesztett és a többség által elfogadott idei költségvetési törvényben testesül meg. Ez a költségvetés és az azt megalapozó adótörvény nem teljesíti a kormány választási ígéreteinek időarányos részét, ez a költségvetés ellentétes még a nemzeti fejlesztési terv célkitűzéseivel is. Ez a költségvetés nem segíti az ország felkészülését az európai uniós csatlakozásra, ez nem a gazdaság fejlődésének, hanem a túlélésnek a költségvetése.

Mára nyilvánvaló, hogy a költségvetés sarokszámainak, így tartalmának sem volt realitása. A kormány megoldásai: a fedezet nélküli szociálpolitika, az adóterhek emelése, állami beruházások leállítása, az állami intézmények várhatóan magas eladósodása. Teljességgel irreális a 4,5 százalékra tervezett költségvetési hiány. Az MDF az előbbi sarokszámokkal szemben a várható gazdasági növekedést 3,5-3,7 százalékra, a költségvetési hiányt 5,8-6,2 százalékra becsüli. Ez utóbbi különösen veszélyes, mert a maastrichti feltételekben foglaltaknak ez a kétszerese. Lássuk a következményeket!

A munkanélküliségi ráta egy év alatt 5,6-ről 6,4 százalékra nőtt. Az infláció csökkenése megtorpant, 2003-ban enyhe növekedése várható. Az ígért adóreformok elmaradtak, ami azért is veszélyes, mert az adóbevételek szerkezete nagyban eltér az európai tagországok hasonló szerkezetétől. Adószerkezetünk ma a fejletlenebb országok világát tükrözi. Meg kellett volna kezdeni a 25 százalékos áfakulcs csökkentését, mert nemcsak árfelhajtó, de rontja a hazai vállalkozások, különösen az idegenforgalom versenyképességét. A kutatási-fejlesztési tevékenységek 25 százalékra emelt áfája, a versenyképesség alapeleme az innováció ellen hat.

A nemzeti vállalkozások megerősítését szolgálta annak idején a Széchenyi-terv, amelyet a jelenlegi kormány felfüggesztett. Érthetetlen lépés, ha elolvassuk a kormány kis- és középvállalkozókról készült 2002-es jelentését, ami egyértelművé teszi a Széchenyi-terv pozitív hatásait. A vállalkozók különösen nehéz helyzetbe kerültek, hiszen a Széchenyi-terv hiányában nem tudnak hitelhez jutni, egyszerűen nem hitelképesek. Ha ezt nem hiszi a kormány, akkor a pénzügyminiszter úr öltsön álruhát, és kisvállalkozóként járja sorra a bankokat hitelekért. A tisztességesebbek azonnal kirúgják, de van olyan bank is, ahol az elutasításnak közel 50 ezer forintos ára van, ennyibe kerül ugyanis a dokumentumok beszerzése.

Leállt az autópálya-építés, vagy legalábbis nem látszik. Az ok egyszerű: nincs forrás, hiszen a privatizáció bevételei ezt nem fedezik. A meglévő utak karbantartására 2002-ben is szerény 80 milliárd forint állt rendelkezésre, de az idén egyre rosszabb állapotú utak mellett is csak 57 milliárd. (Az elnök jelzi az idő leteltét.)

A magyar társadalom ma még nem érzékeli, hogy egy tönkremenőfélben lévő gazdaság húzódik meg a kedvezően alakuló jövedelemnövekedés mögött, ezért a kormány népszerűségében komoly változás még nem érzékelhető. De ha ez így folytatódik, akkor sajnos egy újabb Bokros-csomag elé nézhetünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

(13.30)

Forrás: parlament.hu