DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Én az 57. ajánlási ponttal kezdődő, négy ellenzéki képviselő által benyújtott módosító indítványok kapcsán szeretnék szólni, amelyeket képviselőtársaim az alvállalkozói szerződések és az ezekhez csatlakozó további ajánlások címén nyújtottak be.

Szeretném összefoglalóan elmondani azt a véleményünket, hogy ezeket a javaslatokat az egészségügyi bizottság kormánypárti többsége és a kormány azért nem támogatja, mert nincsenek összhangban az általunk benyújtott, egészségügyi közszolgáltatásokról szóló törvényjavaslattal, nemcsak azért, mert ezt az alvállalkozói szerződést mi magunk már az előző, CVII. törvény kapcsán sem tartottuk helyesnek, hanem azért, mert a közreműködőkről szóló passzusokat az orvosok és egyéb egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvényjavaslatban, egy teljesen új törvényben kívánja a kormány kifejteni.

Amiért mégis azt gondolom, hogy indokolnom kell, azért, mert ezekben a módosító indítványokban - és felhívnám Ivanics képviselőtársam figyelmét - az alvállalkozói szerződések azok, amelyekben az önök által nonprofitnak tartott szektorba képviselőtársai a módosító indítványokkal profitérdekeltségű alvállalkozókat engednek be. Ez a törvényjavaslat a megismétlése a 2001. évi CVII. törvénynek, amelynek ugyancsak ez volt a hibája, hogy úgy tett, mintha az egészségügy maga egy olyan nonprofit szektor lenne, amelyben kizárólag nonprofit vállalkozási formák léphetnének fel. De ahogy megengedte az akkori törvény, hogy az alvállalkozói szerződések szakfeladatonként az egységes egészségügyi ellátórendszerről leválaszthatók legyenek, és ebben már megengedte a profitorientált társaságok megjelenését, ugyanez tükröződik vissza ezekben a módosító indítványokban.

Bennem nincsenek előítéletek, és úgy gondolom, hogy annak a törvényjavaslatnak is lehetett volna értelme, ha mellette lett volna akkor az az üvegzsebtörvény, amit egyébként csak ebben a ciklusban fogadtunk el, és fogadtak el képviselőtársaim. Az ugyanis azt a hazai, azt gondolom, közösen kárhoztatható gyakorlatot erősítette meg - és az üvegzsebtörvény ezt szünteti meg, ezért úgy gondolom, helyes is, ha ennek a törvénynek a kapcsán erről beszélünk -, hogy a közpénzek útja csak a magánszerződésekig követhető.

Az üvegzsebtörvény, és Ivanics képviselő úr ezt még nálam is jobban tudja, azt mondja, hogy minden olyan gazdasági társaság, legyen abban bármekkora magánrész és a köznek bármekkora része, amely közforrásokat használ fel, a maga teljes egészében vizsgálható és ellenőrizhető.

Ezért azt gondolom, ez az üvegzsebtörvény többek között a garancia arra, hogy ne ismétlődhessenek meg azok az anomáliák, vagy ne legyen diszfunkcionális a rendszer azért, mert a jelenlegi hazai gyakorlat az, hogy vannak olyan, az önkormányzat által ismert vagy nem ismert, az OEP által elfogadott vagy nem elfogadott, az intézmények által megkötött szerződések, amelyekben a gazdasági társaságok a közforrásokon, a díjtételeken túl az egyéb kórházi és egészségügyi ellátásokból még pluszpénzt kapnak a tevékenységükért. Ezért azt gondolom, ha ennek nagyon utánagondolunk, itt van az, amikor a közpénz diszfunkcionális felhasználása megtörténik, és ezt a gyakorlatot kell megszüntetni azáltal, hogy nem bújtatjuk el a közpénzek felhasználását, hanem minden elemében nyilvánosságra fogjuk hozni.

Ami a közreműködői szerződéseket illeti, azokról pedig az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállása kapcsán bizonyára még hosszú és tartalmas vitát fogunk folytatni.

Forrás: parlament.hu