DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Azzal, amit az ajánlás 97. pontjában Farkas és Jauernik képviselőtársunk javasol, megmondom őszintén, messzemenőkig egyetértek; annál is inkább, mert - erre szeretném ráirányítani a figyelmet -, ahol van iskolaszék, az iskolaszékekben többnyire a fenntartó képviselője is ott ül. Tehát innentől kezdődően valóban teljesen felesleges a végére odabiggyeszteni, hogy a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé, hiszen azáltal, hogy a fenntartó képviselője az iskolaszékben jelen van, kezdettől fogva valóban ott van, vagy ott lehet a házirend kialakításánál.

A másik megjegyzésem Gusztos Péter felszólalásához kapcsolódik. Azt gondolom, hogy ha hat- és tízéves kor között tulajdonképpen az el nem végzett munkának, teljesítménynek nincs szankcionálása, ezzel gyakorlatilag pedagógiai szempontból a lehető legrosszabbat tesszük. Azt üzenjük szülőnek, gyereknek, hogy teljesen mindegy, mit csinál a gyerek, úgy sincs semmi következménye. Innen kezdődően pedig arra szocializálódik négy éven keresztül - és igazából a trauma akkor kezdődik, amikor 11-12 éves lesz -, hogy nem kell itt különösebben megszakasztani magamat semmiért, nincs értelme, hiszen úgy sincs következménye.

Azt hiszem, ez egy nagyon rossz és nagyon hibás pedagógiai szemlélet. Már csak azért is - ezt jó néhányszor elmondták a képviselőtársaim különböző viták alkalmával akár bizottságban, akár az általános vita során -, mert soha nem tömeges, hogy ilyen korban buktatások vannak. A pedagógus kollégák bírnak azzal a tapasztalattal, empátiával és felkészültséggel, hogy az ilyen ügyeket tudják nagy hozzáértéssel és érzékenységgel is kezelni. Tehát ha a törvény ilyeneket akar szabályozni, az azt üzeni, hogy minden ilyen korosztályt tanító pedagógus vérengző vadállat, és nem is tudom, mit akar kezdeni ezzel a korosztállyal. Szó sincs róla (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), tehát szerintem ez egy nagyon-nagyon rossz üzenet.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu