DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Teljes mértékben egyetértek Lezsák Sándor képviselőtársammal: azt a vitát, amit itt folytatunk, azt pedagógiai és pedagógiai elméleti tanszékeken kell lefolytatni. A szomorú az, hogy ezeket a vitákat lefolytatták ezeken a tanszékeken, 10-15-20 éve folynak ezek a viták, sőt némelyik még régebben, és az, hogy ebbe a törvényjavaslatba bekerült ez a passzus, ezeknek a vitáknak az eredménye. (Révész Máriusz: Jaj, jaj, jaj!) Annak a vitának az eredménye, amelyik megállapította - és most mi megpróbáljuk az egyébként hozzáértő szakemberek véleményét itt újra átvitatni, hátha mi jobbat tudunk, mint ők -, hogy van egy életkor, amikor nem feltétlenül a büntetés elkerülése a legjobb motivációs eszköz, a hatéves gyereket nem kizárólag ezzel vagy nem elsősorban ezzel lehet jól motiválni, hanem mással.

Ha ez így van, akkor nem arról van szó, hogy mi itt vérengző pedagógusokat vizionálunk, akik majd tömegével buktatják meg a gyerekeket, hanem arról van szó, hogy az általános iskola első négy évfolyamából a buktatást vagy évismétlést mint pedagógiai módszert, mint nem hatékony, mint bizonyítottan kontraproduktív pedagógiai módszert lehetőség szerint szeretnők száműzni.

Valóban igaza van Gusztos Péternek, sajnálom, hogy Révész képviselő úr nem értette meg az idézőjelet, amit Gusztos Péter hozzámondott, hogy az a liberális megoldás, ha megtiltunk valamit, ő gúnyolódva mondta ezt. Természetesen ez egyáltalán nem liberális megoldás, ha megtiltunk valamit, de a mai pedagógia állása többnyire az, hogy ebben az életkorban nem igazán hatékony megoldás az, ha buktatunk, sokkal célravezetőbb, a gyermek belső motivációira építő más módszerek vannak.

Kedves Pedagógusok! Tanító Nénik! Tessenek szíves lenni ezeket elsajátítani, és nem a buktatást (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) mint eszközt!

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu