PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vita szabályait betartva az ajánlás 109. pontjához szeretnék hozzászólni. Itt a következő áll egyébként nagyon helyesen: a pedagógiai program jóváhagyása előtt a fenntartónak kötelező szakértő tevékenységét és véleményét igénybe venni. Ugyanakkor úgy folytatódik, hogy ha nincs a szakértői névjegyzékben olyan, ami az intézménynek megfelelő szakterület lenne, akkor olyan szakértőt, olyan pedagógust lehet alkalmazni, akinek öt év gyakorlata van. Erre én beadtam egy módosítást, hogy tíz év. Azt gondolom, hogy az az öt év olyan kevés időnek számít a pályán, hogy szinte még pályakezdő. Csodálkozom is azon, hogy ez a módosító javaslat nem nyerte el a tetszésüket.

Az ajánlás 81. pontjában szereplő módosító javaslatom - csak gyorsan végigszaladva a módosító javaslatokon a késői órára való tekintettel - a 9. évfolyam képzésére vonatkozik, ahol is az órakeret 40 és 25, tehát összesen 65 százalékát idegen nyelv és informatika oktatására lehet felhasználni. Ezt tulajdonképpen támogattuk is, a módosító javaslatom azonban arra vonatkozik, hogy ha ezt egy kicsit csökkentenénk, a 40 százalékot 30-ra, a 25 százalék informatikát 10-re, akkor a fennmaradó 60 százalékot talán érdemi előrehaladásra is lehetne használni - ez a módosítás másik fele -, tehát nemcsak a meglévő ismeretek szinten tartására, hanem nem válna a nyelvtanulás mellett feleslegessé még a fennmaradó idő, továbbhaladásra is mód lenne, de erről Révész Máriusz képviselőtársam is ejtett szót.

A 90. pontban jelzett rövidke módosításom tulajdonképpen egy stilisztikai vagy nyelvészeti módosítás, több más helyen is előfordul. Köszönöm szépen önöknek, hogy a bizottsági ülésen egy-két vesszőt és kötőjelet elfogadtak - kettőspontot már nem annyira - a módosításokból. Itt a következő a módosítás lényege: a fejlesztő felkészítés helyett - aminek szerintem semmi értelme - fejlesztő foglalkozás állna például a pedagógiai szakszolgálat feladatainál. Idegen a magyar nyelv fogalomhasználatától ez, hogy fejlesztő felkészítés, azt gondolom, hogy fejlesztő foglalkozásnak van értelme.

A 125. pontban tulajdonképpen visszaírnánk a kerettantervben meghatározott óraszámokat. Hosszasan vitatkoztunk az óraszámokról még a tavalyi év végén, amikor ez módosításra került, és azzal az indokkal, hogy a gyermekek mennyire túlterheltek, ott bevezetésre került egy óraszámcsökkenés. Akkor is elmondtuk mi többször, hogy az Oktatási Minisztérium szakmailag nem tudta ezt a túlterheltséget alátámasztani, illetve nem általános a tanulók túlterheltsége, hiszen azok a tanulók túlterheltek, akik szerencsés helyre születtek, és a településükön vagy a környezetükben alkalmuk van arra, hogy iskolán kívüli programokban, illetve különórákon részt vegyenek, vagy művészeti iskolába járjanak még délután, vagy sportoljanak. Ezek a gyerekek vagy például a nyolcosztályos gimnáziumba járók valóban túlterheltek, viszont például a kistelepüléseken élőknek nincs módjuk ilyen foglalkozásokra, ráadásul itt még elveszünk a kötelező órákból. Ugyanakkor ez volt az, amire a pedagógus-szakszervezet kiszámolta azt, hogy négy- és ötezer fő közé tették azoknak a pedagógus-álláshelyeknek a számát, amivel csökkenhet a pedagógusfoglalkoztatottság az óraszámcsökkenés miatt.

A 127. pontban szerepel - már sok bírálat érte - a játékos testmozgás bevezetése, amivel tulajdonképpen egyetértünk az eredeti fenntartásával, hogy legyen mindennapos testnevelés. Hogy ez testnevelési órán megoldott, vagy délutáni szakkör, foglalkozás, tömegsport, diáksportkör keretében, az egy más kérdés. De ez a játékos testmozgás, ami, ha az időjárási viszonyok engedik, akkor a szabadban, ha nem, akkor esetleg a zsúfolt, szűk folyosón naponta legalább 30 perc, amelyet 15 perces szakaszokra lehet bontani, és azt lehet órán is és a szünetből is elvenni, szóval, ez zűrzavaros, nevetség tárgya lesz, ez nem fog működni, bár a szándék alapvetően jó, de ezt nem így kell orvosolni.

A 149. pontban a szöveges minősítésről van szó, bár nem ehhez adtam be a módosítást, hanem ahhoz, hogy a szövegben több helyen szerepel, hogy nem kell értékelni, majd folytatódik tovább a mondat, hogy minősíteni. Ha ezt egy írásos minősítésnek vesszük, akkor rendben van, én viszont a szövegből kivettem, és javaslom kivenni az értékelést, hiszen a tanuló teljesítményét mindenkor kell értékelni, ez a pedagógia egyik legelemibb és nélkülözhetetlen része.

A 204. pontban szerepel az országos szülői érdekképviseleti tanács, amely a szülői szervezetekből delegáltakból, illetve az oktatási miniszter által kiválasztott három tagból állna.

(0.50)

Ezzel az a probléma, hogy ma Magyarországon nem működik legitim szülői szervezet, legalábbis olyan, amely pontos kritériumoknak felel meg. Így itt csak egy lehet a szándék, hogy egy miniszterhez szorosan kötődő szervezetet hoznak létre ismét, amely a minisztérium vagy a miniszter elképzeléseit legitimizálja. Azt gondolom, hogy amíg pontos definíciói nincsenek a szülői szervezeteknek, addig a jelenlegi helyzet, hogy a közoktatás-politikai tanácsban vannak szülők, megfelelő.

A 289. pontban, a vezetők és beosztott pedagógusok kötelező óraszámánál, amire Lezsák Sándor képviselő úr már célzott, a pedagógus-óraszámokról van szó, ahol is a munkáltató elrendelheti a pedagógus rendes munkaidején belül a munkakörére, beosztására vonatkozóan, hogy a kötelező órájánál többet tanítson. Tudom nagyon jól, hogy sok helyen probléma az, hogy a 200 órás túlórakeretet bizony időnként túl kell lépni, mert nincs kit beküldeni órára, és akkor törvényt szeg mind a munkáltató, mind az alkalmazott. Azonban azt gondolom, hogy így meghatározni, és lehetőséget adni arra, hogy korlátlanul lehessen elrendelni túlmunkát, és teljesen kizsigerelni a pedagógusokat, ez így elfogadhatatlan; különösen úgy, hogy igazából semmilyen törvényben szabott ésszerű felső határa nincs.

Erre vonatkozik a 290-es módosító javaslat is, amiben mi igyekeztünk ugyanezt a problémakört pontosítani, és tisztázni azt, hogy rendes munkaidőben, rendkívüli munkavégzés keretében a többletfoglalkoztatásnak milyen összefüggései vannak, időbeli maximumát rögzítettük, illetve az óradíj elfogadható mértékére is javaslatot tettünk.

A 298-as, erről az imént sok-sok vitát kiváltó titoktartási kötelezettségről pedig egyszerűen az a véleményem, hogy ezt így, ahogy van, ki kell venni a törvényből, és mint az előző szakaszban említettem, a pedagóguskötelességeknél kell ezt szabályozni, és a pedagógusra kell bízni bizony nagyon sok esetben annak a mérlegelését, hogy mi az, amit elmondhat a szülőnek, és mik azok az esetek, amikor azt a szülőnek nem szabad elmondani, mert elfogadható az is, hogy léteznek ilyen esetek.

Azt gondolom, hogy az egészben a gyermek a legfontosabb, és úgy gondolom, hogy Szabó képviselő úr, amilyen vehemenciával érvelt a saját javaslata, illetve az eredeti javaslat mellett is, ő azért könnyebben bele tud ebbe érezni mint szülő és apa, ha végiggondolja ezeket a példákat is, amiket felsorolt, ha ezek az ő gyermekeivel történnének, és nagyon remélem, hogy Gusztos képviselő úr is majd sok gyermekkel megáldva, az ő családja másképp fogja nézni a pedagógus-titoktartásra vonatkozó mostani javaslatot. Én ezt innen törölni javaslom, és azt javaslom, hogy szíveskedjenek elfogadni mindezt egy más formában a pedagóguskötelezettségeknél.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu