GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége országgyűlési képviselőcsoportja támogatja az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2002. évi tevékenységéről szóló országgyűlési határozati javaslat elfogadását. Szeretném megkímélni mind a biztos urakat, mind pedig a vitát csekély számban nyomon követő képviselőtársaimat attól, hogy másokhoz hasonlóan a beszámoló formai, szerkezeti véleményezésével töltsem az időt, illetve arra is törekedni fogok, hogy a lehető legkevesebb olyan statisztikai adatot idézzek föl, amelyeket a biztos urak a saját beszámolóikban már elmondtak. Ennek ellenére lesz majd ilyen is.

Az alapvető kérdésnek, azt gondolom, valamennyien - országgyűlési képviselők és közélettel foglalkozó emberek - azt tartjuk, hogy akkor, amikor évről évre eljön ez a pillanat, hogy az országgyűlési biztosok beszámolójáról vitatkozunk a tisztelt Házban, valószínűleg a legfontosabb kérdésnek nagyon sokan azt tartjuk, hogy erősödött-e, erősödőben van-e ez az intézmény a Magyar Köztársaságban vagy sem. Ez az alapvető kérdés, és ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy annak a meggyőződésemnek adjak hangot, hogy erősödött, mivel minden egyes évvel erősödik ez az intézmény. Hiszen egyik lényegi eleme saját hagyománya, saját tradíciója.

Előttem hozzászóló képviselőtársam szavaiból is kiderült az, amit mindannyian tudunk, hogy vajmi kevés kényszerítő eszköz van az országgyűlési biztosok kezében. A nyilvánosság, a nyilvánosság ereje, a saját szavuk tekintélyének súlya, a saját presztízsük az, ami bármiféle idézőjelbe tett kényszerítő erővel rendelkezik. Azonban az is meggyőződésünk, hogy ez így van jól.

(16.20)

Hiszen az, ami évről évre elkövetkezik, és az országgyűlési biztosok mindennapos gyakorlatában megjelenik, egyrészt egy jogi jellegű tevékenység, konkrét ügyek megítélése, általános következtetések levonása, de ha távlati szempontból nézzük ezt a dolgot… Egy társadalomnak, egy köztársaságnak a tanulási folyamataira sok hasonlat elhangzott már. Nekem az előbb az jutott az eszembe, hogy ha majd valamikor, néhány évtized múlva a harmadik Magyar Köztársaság jogrendszerének vizsgálatával foglalkozik valaki, akkor az első egy évtized országgyűlési biztosi beszámolóira minden bizonnyal úgy fog majd tekinteni, mint a harmadik Magyar Köztársaság bébinaplóira, amelyben a gyermekbetegségek és azok orvoslására tett javaslatok kiválóan nyomon követhetők.

Sokféleképpen lehet mérni azt, hogy erősödött-e, erősödik-e ez az intézmény hazánkban vagy sem: vizsgálhatjuk azt, hogy csökkent-e vagy nőtt a beadványok száma; vizsgálhatjuk azt, hogy az ajánlásokat milyen arányban fogadják el és milyen arányban nem fogadják el azok, akik ezeknek a címzettjei; vizsgálhatjuk azt, hogy milyen a sajtóban, a médiában a reprezentációja ezeknek az intézményeknek. Azonban még egyszer hadd mondjam el, hogy önmagában a tény, hogy évről évre beszélünk a köztársaság Országgyűlésében ezekről a jelentésekről, hogy újra és újra eltelik egy év, amikor több száz adott, mindennapos, konkrét ügyben az országgyűlési biztosok vizsgálódtak, ajánlásokat fogalmaztak meg, és aztán összeállítják a beszámolóikat, minden egyes ilyen év, ami eltelik az intézmény háta mögött, erősíti a súlyát, növeli a társadalmi tekintélyét. És ez a kérdés független attól, hogy ebben az évben vagy a tárgyalt évben éppen 25 százalékkal több vagy kevesebb-e a beérkezett panaszoknak, beadványoknak a száma.

És ha ez az intézmény erősödik, akkor mindannyian tudjuk, hogy a jogállamiság, a jogbiztonság erősödik hazánkban. Az emberi jogoknak, a jogvédelem intézményének erősödése pedig mindannyiunk közös érdeke, ezért nagyon fontos, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése folytasson erről minden évben komolyan vehető beszélgetést, és lehetőség szerint a Köztársaság Országgyűlésében helyet foglaló parlamenti frakciók minden fenntartásukkal, esetleg minden szakmai vitatott kérdésükkel egyetemben támogassák ezeknek a javaslatoknak az elfogadását minden egyes alkalommal mind parlamenti bizottsági üléseken, mind pedig a plenáris üléseken.

A határozatok jó része - ahogy ez elhangzott az országgyűlési biztosnak és általános helyettesének beszámolójából - megállapítja a jogállamiság követelményének, a jogbiztonságnak vagy adott esetben a tisztességes eljáráshoz való jognak a sérülését. Elhangzott, előttem többen elmondták azt a fontos számot, azt a fontos adatot, hogy a panaszok jó egynegyede az önkormányzatok eljárásaival kapcsolatos, ezt követi a rendőrség, a büntetés-végrehajtás, illetve a közüzemi szolgáltatók. Mit jelent ez pontosan? Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy az emberi jogoknak, az állampolgári jogoknak egy olyan védelméről, olyan képviseletéről van szó, amely nem az elvont, filozofikus politikai közbeszéd síkján jelenik meg, hanem bizony a társadalom mindennapos gyakorlatában. Én négy mondatot szeretnék idézni a beszámolóból, a példatárból, ezt alátámasztandó.

Az első így szól: “A jogbiztonsággal, a tisztességes eljáráshoz való joggal, a fogyasztó tájékoztatáshoz való jogával, valamint a polgári jog együttműködésre vonatkozó alapelvével összefüggésben visszásságot okoz a közszolgáltató, ha a fogyasztó átlagos fogyasztását nagyságrendekkel meghaladó vízfogyasztás okait a fogyasztó kifejezett kérésére nem tisztázza.ö - szól az első mondat.

A második mondat: “A diszkrimináció tilalmát sérti az a biztonsági őr, ha valakit egy közművelődési intézményben tartott nyilvános rendezvényre a bőrszíne miatt nem engednek be.ö

A harmadik mondat: “Az iskolaudvar használati rendjéről hozott képviselő-testületi döntés felveti a jogbiztonság, valamint közvetetten a tulajdonhoz, az egészséges környezethez és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmét, mert arról a képviselő-testület nem dönthetett, az iskola igazgatóját nem utasíthatta.ö

És a negyedik, az utolsó: “A kínzást és az embertelen, megalázó bánásmódot több nemzetközi egyezmény, a rendőrségről szóló törvény és a büntetőeljárás szabályai is tiltják. Az ilyen cselekmények a büntetőjogi tényállás megvalósítása mellett az élethez és az emberi méltósághoz való alkotmányos joggal összefüggésben súlyos visszásságot okoznak.ö

Azért olvastam föl ezt a négy mondatot, mert azt szerettem volna példázni, hogy az önök és az önök hivatalának tevékenysége nagyon-nagyon fontos, talán a legfontosabb az emberi jogok, az állampolgári jogok védelmének során abban a köztársaságban, amelyben valamennyiünknek élni adatott. Miért mondom ezt? Az emberi jogok sokféleképpen megközelíthetők, és ha valakik, akkor a liberális meggyőződésű politikusok tudják, hogy számos olyan alapvető emberi jog van, aminek a létezéséről, a hasznosságáról, a fontosságáról meggyőzni az embereket, bizony, nem könnyű.

Ez a négy példa, amit én elmondtam, jól ábrázolja azt, hogy vannak olyan helyzetek, amikor egy bizonyos ügyben egy bizonyos alapvető állampolgári jognak az érdekérvényesítése, érvényesülése mindenkinek az érdeke. Hiszen amikor az első példamondatról beszéltünk, a túlszámlázásról a fogyasztó esetében, az, azt gondolom, nem egy vitatott dolog, minden bizonnyal a fogyasztók száz százaléka egyetért abban, hogy itt az ombudsmani hivatal a közszolgáltatóval kapcsolatban helyes álláspontot foglalt el. De amikor azt a kérdést nézzük meg, hogy mit gondolnak Magyarországon az emberek arról, hogy diszkriminációt követ el egy biztonsági őr egy szórakozóhelyen, ha mondjuk egy fekete bőrszínű embert nem enged be erre a szórakozóhelyre, akkor már rögtön nem lesz ilyen egyértelmű annak a megítélése hazánkban, hogy vajon mit is értünk emberi jogok alatt, és hogyan is kell ezeket az emberi jogokat védeni.

És itt nagyon fontos ennek a két területnek a találkozása, mert talán az első területnek a hatékony képviselete és érvényesítése segíthet abban, hogy a magyar társadalom azon a nagyon-nagyon nehéz úton, abban a nagyon-nagyon nehéz tanulási folyamatban, ha lehet, egy picikét gyorsabban jusson előre, ami az utóbbi, a második, egy picikét, ha lehet mondani, egy picikét elvontabb, egy picikét magasztosabb, az anyagi, mindennapi léttől egy picikét elszakíthatóbb emberi jogi kérdéseknek az érvényesülésével kapcsolatban jár.

Hiszen tudjuk, hogy ha például arról van szó ebben az országban, hogy helyesen jár-e el egy diszkó tulajdonosa akkor, ha cigány honfitársainkat megpróbálja kitiltani arról a szórakozóhelyről, akkor ott a helyben megkérdezettek jelentős része minden bizonnyal azt fogja mondani, hogy jogok ide, jogok oda, bizony helyesen jár el. És ez egy olyan dolog, amiről itt, ebben a Házban valamennyiünknek tudni kell, konzervatívoknak, szociáldemokratáknak, liberálisoknak, hogy ez nem egy helyes dolog, és hogy mindaddig nem igaz az a mondat, hogy hazánkban az alapvető emberi jogok alapvető sérelmeket nem szenvednek, amíg ilyen cselekmények évről évre előfordulnak, és a legtöbbjük, sajnos, komoly társadalmi és jogi visszhang nélkül tud maradni ebben a hazában.

A beszámolóból kiderült, hogy közös célunk - értem ez alatt: a hivatalok és az Országgyűlés közös célja - a megfelelő, jó közigazgatás, az ügyfélbarát közigazgatás és a fogyasztóbarát közszolgáltatás minél nagyobb arányban, minél nagyobb mértékben való elérése, és ez egy megnyugtató dolog. Ami az előző területhez kicsikét szorosabban kapcsolódik, ez az állampolgároknak, a biztosok hivatalához fordulóknak a tájékozottsága, hiszen itt elhangzott az, hogy a vizsgált panaszok négyötödének elutasítása megtörténik hatáskör hiányában. Ez érdekes adat, különösen annak tekintetében, amit Hankó Faragó államtitkár úr mondott el, miszerint - és ezt is tudjuk mindannyian - az egyik legmagasabb presztízzsel rendelkező társadalmi intézmény az ombudsmani hivatal.

Amit meghallgattunk, meghallgathattunk a beszámolóban, miszerint a hivatal számos komoly erőfeszítést tesz annak érdekében, hogy egy felvilágosító munkát folytasson az állampolgárok irányába, hogy nagyobb legyen az ismeret és nagyobb legyen a tudatosság annak tekintetében, hogy milyen ügyekben érdemes és milyen ügyekben nem érdemes, mikor érdemes és mikor nem érdemes az ombudsmani hivatalokhoz fordulni, az, azt gondolom, nagyon fontos. A tájékoztató szórólapok, akár a kornak megfelelően egy jó minőségű, gyors honlapnak a működtetése, a civil szervezetekkel való kommunikáció és nem utolsósorban - ezt engedjék meg, hogy vidéki származású és vidéken élő emberként elmondjam - a vidéki munkalátogatásoknak a rendszere, azt gondolom, mind-mind ebbe az irányba hat. És ha szabad egy picikét hazabeszélni, akkor természetesen Nógrád megyében, annak székhelyén, Salgótarjánban is nagy-nagy szeretettel látják minden bizonnyal az állampolgárok az állampolgári jogok országgyűlési biztosait hasonló munkalátogatásokon.

(16.30)

Azt gondolom, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa természetesen mindezekben a konkrét, mindennapi, anyagi érdekeket érintő ügyekben, mind pedig a némiképp nehezebben megfogható, talán csak egy szűkebb, a közügyek elvi megközelítésével is foglalkozó körét érinti az állampolgároknak. Tehát azt gondolom, mind a két ügycsoportban maguknak az állampolgároknak a biztosai a biztosok, természetesen azon keresztül, hogy a jogaik biztosai.

Azt hiszem, a számok mellett vagy inkább azok helyett - a közbizalmon túl - egy nagyon fontos mércéje az önök tevékenységének, az önök hivatala tevékenységének az az imént felvetett dolog, hogy vajon az ezzel kapcsolatos információk mennyire elterjedtek a magyar társadalomban. Ez természetesen egy sziszifuszi munka, hiszen ez általában a magyar társadalomban az állampolgári öntudat és a jogtudatosság mércéje, amiért az önök hivatala a maga anyagi és mindenféle fizikai és szellemi eszközeivel annyit tud tenni, amennyit tud, természetesen, ez korlátozott, de minden bizonnyal mégiscsak nagyon sokat.

Az ajánlások elfogadásáról zárásképpen egy gondolatmenet: nekem nagyon megütötte a fülemet az, amit hallottam, miszerint - és nem itt hallottam ezt először - az alacsonyabb közigazgatási szinteknek némiképp nagyobb hajlandósága mutatkozik abban a tekintetben, hogy az ombudsmani ajánlásokat elfogadja, míg a magasabb közigazgatási szinteknek - különösen azokban a helyzetekben, ahol valamilyen normatív jellegű állásfoglalás szól az ajánlásból, és különösen azokban az esetekben, ahol kifejezetten költségvetési vonzata is lehet az adott állásfoglalásnak, ajánlásnak, eufemisztikusan fogalmaztam - az ajánlásokat elfogadó hajlandósága némiképp alacsonyabb. Azt gondolom, ez egy olyan dolog, amelyről itt ebben a Házban is fontos elmondani, hogy minden bizonnyal idővel kell, hogy ez is változzon, ez egy közös tanulási folyamat, amelyben a hivatalhoz forduló állampolgárok, maguk a hivatalok és természetesen, az alacsonyabb és az imént eufemisztikusan körülírt magasabb közigazgatási szintek szervei is tanulnak ebben a folyamatban. Bízunk abban, hogy ez az elfogadási hajlandóság mindenhol növekedni fog a későbbiekben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu