DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről:
Tisztelt Elnök úr! Kedves Képviselőtársaim! Az általános vita legfontosabb
kérdései azok az általános szabályozási kérdések, amelyek arról szólnak, hogy
mi egy törvénynek az előzménye, mi a törvény szükségessége, jogrendbe
illeszthető-e, alkotmányos-e. Nos, ilyen általános kérdésekkel szeretnék
felszólalásom első kétharmadában foglalkozni.

A Magyar Demokrata Fórum a politikai hitvallásában a
kezdetektől fogva kiemelt helyre helyezte, hogy az elszakított nemzetrészen élő
honfitársaink iránti gondoskodást az anyaország vállalja. Így volt ez 15 évvel
ezelőtt. Minden cselekedetünket Szabó Dezső elhíresült mondata határozta meg,
hogy minden magyar felelős minden magyarért. Elég hosszú időnek kellett eltelni
ahhoz, hogy ezek a szép szavak tettekké is formálódjanak.

A Magyar Demokrata Fórum megalakulása a magyarság esélyei
tárgyú közös gondolkodással vette kezdetét. A szomszédságban élő magyarok
közösségeinek a sorsával való törődés nagyon fontos feladata volt a Fórumnak.
Antall József miniszterelnökként vállalta itt, az Országgyűlésben, pontosan 13
éve, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni, bár remek
jól tudta, hogy mit jelent közjogilag 10 milliós Magyarország miniszterelnöke
lenni, ugyanakkor tudta, mit jelent a nemzetben való gondolkodás.

Trianon a magyar nemzet tragédiája, nyugodtan állíthatjuk,
hogy a XX. század legnagyobb sebe. Trianon óta mi, magyarok tudjuk, hogy más a
felelőssége és más a hozzáállása külpolitikában, Európa-politikában, kisebbségpolitikában
egy olyan államnak, amelyik önmagával határos, amellyel a XX. században csúfot
űzött Európa és a világ. A '90 és '94 közötti MDF-kormány külpolitikája három
pont mentén foglalható össze, és örülök, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége is
úgy emlékszik vissza erre a három pilléren álló, a rendszerváltozás hajnalán
kialakult külpolitikára, hogy egyik sem nélkülözheti a másikat.

Az első volt az euroatlanti integráció, a második a jószomszédi
viszony kiépítése, a harmadik az összmagyarságot érintő nemzetpolitika. Ezek
egymás nélkül nem működnek, bármelyik hiányzik ebből a rendszerből, bizony a
másik kettőnek a létét is veszélyezteti. A Fórum ekkor fogalmazta meg, '90 és
'94 közötti külpolitikájában, hogy a Kárpát-medencében élő magyarságnak
egyetlen történelmi realitása az újraegyesítés kapcsán az európai uniós
csatlakozás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a ciklusban jött létre a
Határon Túli Magyarok Hivatala, ebben a ciklusban jött létre az Illyés
Közalapítvány, ebben a ciklusban jött létre a Kézfogás Közalapítvány. Ezeknek
az intézményeknek a léte és az ezekből az intézményekből származó
kedvezményeknek a jó szándéka Magyarországnak azt az elkötelezett politikáját
tükrözte a rendszerváltozás hajnalán, hogy az összmagyarság bevonásával kíván
nemzetpolitikát megvalósítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Antall József kormánya
külpolitikai és nemzetpolitikai törekvéseiben két dolgot világossá tett. Az
első, hogy az anyaországnak joga és szükség esetén kötelessége is megvédeni a
határon túl élő közösségeit, beleértve ebbe nemzetközi fórumokon tett
fellépését is. A második, hogy a határon túli magyarság ügyében kormányzópárt
és ellenzék csak úgy foglaljon állást, ha a határon túli magyarok legitim
szervezeteinek legitim vezetőivel egyetértésben van.

Megadatott a lehetősége annak is, hogy a magyar kormány,
kormányzó és ellenzéki pártok, valamint a határon túli magyarság politikai
szervezeteinek konzultációja intézményesült formában létrejöhessen. Hiszen jól
emlékszünk arra, hogyan kezdődött a magyar-magyar csúcs, a magyarországi és a
szomszédságbeli magyar politikai erőknek hogyan alakult ki egy közös tanácskozó
testülete, majd ebből hogyan alakult meg 1999. február 20-án a Magyar Állandó
Értekezlet, amely megteremtette a tényleges fórumát és alakját egy ilyen
nemzeti együttes döntéshozatalnak.

2001-ben az Országgyűléshez beterjesztett kedvezménytörvény
korszakos jelentőségű volt, és egészen új fejezetet nyitott meg a magyarság nemzeti
együvé tartozásának folyamatában. Kérem kormánypárti képviselőtársaimat, ne
használják azt a szót, hogy a kedvezménytörvény megbukott, meg földön van és
hasonlók! Egy olyan törvény született meg 2001-ben, amely nemzeti szolidaritásunk
első közjogias formája volt, az első törvénye. Nagy örömmel támogattam volna,
hogy ha egy ilyen előzmény után, ami folyamatot az Antall-kormány elindított,
'94 és '98 között hasonló törvényt alkotott volna meg az a kormány, amelyik
akkor kormányzásra kapott lehetőséget, most pedig oly könnyen kritizál egy
olyan törvényt, amely valójában, érezzük, látjuk, akik határon túl járunk, korszakot
nyitott meg.

(3.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látszott, hogy a Magyar
Demokrata Fórum által megkezdett folyamatok révbe érnek a törvény
elfogadásával. Akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy akkor miért volt szükség
ennek a törvénynek a módosítására. A kormány által benyújtott tervezet a
hatályos törvénynél nem lett jobb, a kedvezményezettek és a kedvezmények körét
egy terület kivételével nem szélesítette, de arra sem lehet hivatkozni, hogy az
elfogadása óta eltelt időszak nagy változásai tették indokolttá a törvény
revízióját.

A 2001-ben elfogadott törvényt különféle nemzetközi
szervezetek vizsgálták, egyikük sem fogalmazott meg olyan súlyos kritikákat,
amelyek a kialakított koncepció és a törvény alapvető elveinek újragondolását
és megváltoztatását tették volna szükségessé.

A velencei bizottság jelentése foglalkozik részletesen más
európai államok hasonló jellegű és tartalmú jogszabályaival, valamint a
vonatkozó két- és többoldalú egyezmények, megállapodások kapcsolatával és a
nemzetközi jog elveivel, a törvény által biztosított megkülönböztetett
bánásmóddal kapcsolatban pedig megállapítja, hogy azok önmagukban nem
diszkriminatívak és nem sértik a nemzetközi jog alapelveit.

Az Európa Tanács jogi és emberi jogi bizottságának
jelentéstevője, Eric Jürgens által készített legelső jelentéstervezetet
tartalmi hiányosságok miatt vissza is vonták, így az abban megfogalmazott
kritikai észrevételeket fenntartásokkal kellene kezelni. Az Európai Unió intézményei
közül sem a tanács, sem a parlament nem foglalkozott ezzel a kérdéssel,
hivatalos álláspontot arról nem fogalmazott meg. A közösségi joganyagra pedig
kérem, ne hivatkozzanak, mert a közösségi joganyag és a törvény kapcsolatáról
bátran kimondhatjuk, hogy az a közösségi jog rendelkezéseit nem sérti, nem
sérti az Unió joganyagát a hatályos törvény sem.

Mindenesetre elvárható lett volna, hogy ilyen előzmények
után, mint ami a Jürgens-jelentésben megfogalmazódott, körültekintőbben járjon
el a kormány, és jóval nagyobb elszántsággal próbálja védeni, támogatni és érvényre
juttatni a határon túli magyarság érdekeit, elsősorban a hatályos törvény
alapján, másodsorban pedig a 2002. novemberi MÁÉRT-ajánlás alapján is. A
kormány bizony megtehette volna ezt több síkon is. Az első sík a koalíción
keresztül egyfajta pártpolitikai érvelés; a második a diplomáciai; a harmadik a
nemzetközi jog színterén. A kormány nem aknázta ki megfelelően a rendelkezésre
álló diplomáciai lehetőségeket sem, amit sajnos most is jól példáz Szlovákia ismételt reagálása a módosítás
tervezetére.

A miniszterelnök úr gyakran hív életre szakértői testületeket
egy-egy törvény kapcsán a saját kormánya előterjesztéseivel szemben. Láthattuk
ezt először az ügynöktörvény kapcsán, azután az alkotmánymódosításkor, és
láttuk az állami vezetőkre vonatkozó etikai kódex megalkotásakor is. Erre a
kedvezménytörvény esetében is sor kerülhetett volna nemzetközi jogi szakértők
felkérésével, nem tették meg. Pedig láttunk már példát arra, hogy egy nemzetközileg
vitatott kérdésben, 1994 és 1998 között Bős-Nagymaros ügyében a kormányzat
szakértői bizottságot hozott létre.

Miért nem került sor erre ebben a nagy horderejű kérdésében,
amikor a határon túli magyarokról van szó? Járatlan úton jártunk, nemzetközi
jogilag kényes területen. Egyetlenegy szakértői bizottság nem működött közre,
hogy ezeket a tévhiteket eloszlathattuk volna. A kormány nagyon könnyen
feltette a kezét, és nagyon könnyen megadta magát.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2002 novemberében tartott
MÁÉRT-ülés által kidolgozott konszenzusos javaslatot továbbra is jónak tartom,
sőt jobbnak tartottam, mint ezt az utolsó MÁÉRT-en elfogadott javaslatot. Kár
volt azt olyan könnyen feladni, és talán rövid volt az idő a két MÁÉRT-ülés
között ahhoz, hogy jobb előkészítéssel juthattunk volna el a mai napig. Bizony,
hiányos volt és elég rosszul sikeredett az az egyeztetés, amely megelőzte ennek
a törvényjavaslatnak az Országgyűléshez való beterjesztését.

Az elmúlt közel egy évben a kedvezménytörvény tekintélyét
azért nagyon sok minden tépázta. Tépázta, hogy a legutóbbi választási
kampányban politikai céllal felhasználták ezt a politikusok, azután a több mint
egy esztendeje húzódó módosítása, az, hogy a MÁÉRT utolsó, 2002. novemberi
ajánlása valójában sikertelen kísérlet volt. Ennek a törvénynek az is tépázta a
tekintélyét, hogy a határon túli magyar közösségeknek járó kedvezményeket
adminisztratív módon vissza is tartották. A 2002-es pályázatok egy része nem
lett kifizetve, a 2003-as pályázatokat pedig még ki sem írták.

Bízom abban, hogy ennek a mostani törvénymódosításnak
továbbra is a határon túli magyar közösségek megerősítése a célja, és hogy a
magyar nemzethez tartozás kifejeződését, a Kárpát-medencében élő
összmagyarságot érintő döntéseket jóval körültekintőbben és nagyobb felelősséggel
kell kezelni.

A szülőföldjükön határon kívülre kényszerített magyarság a
tágabban értelmezett, nem pedig jogilag meghatározott magyar történelmi,
közjogi, gazdasági örökség és tradíció részesének tekinti magát. Valamennyi, e
közösségi érzetet szűkítő és korlátozó szándék, kezdeményezés vagy
megfogalmazás bizony gyengíti a határon túl, de a szülőföldjükön élő magyar
közösségek nemzeti identitását, és csökkenti igényüket a kapcsolattartásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum a MÁÉRT
legutóbbi, hetedik ülésének zárónyilatkozatát arra tekintettel támogatta, hogy
azt a határon túli magyar szervezetek is elfogadták. Szeretném elmondani, mert
a zárónyilatkozattal kapcsolatban elég sok tévhit kering: nem módosító
javaslatokról tárgyalt a MÁÉRT. A MÁÉRT elfogadott egy zárónyilatkozatot,
amelynek két olyan pontja van, amely említésre méltó. Az egyik: milyen elvek
mellett volt egyetértés a MÁÉRT-en? Ez a négy elv így szól a
zárónyilatkozatban: a törvény eredeti céljait, azaz a határon túli magyarság
identitásának megőrzését és szülőföldön való megmaradását meg kell őrizni; a
törvénnyel jobb esélyt kell adni a szülőföldön magyarként való boldoguláshoz; a
törvény Magyarország és más államok európai uniós taggá
válása után is érvényben maradjon; és a magyarigazolvány jelentősége semmilyen
formában ne sérüljön. Én ma is azt mondom, ennek a zárónyilatkozatnak minden
gondolata és minden mondata vállalható. Most már csak az a kérdés, hogy a
zárónyilatkozat és a benyújtott törvénytervezet mennyire fedik egymást. Azt
hiszem, sok területen módosító javaslatokkal
még közelebb kellene hozni az alapelveket és a törvény módosításában megfogalmazott
szöveges részeket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Két-három olyan visszatérő
gondolat volt a felszólalásokban, amelyekre engedjék meg, hogy kitérjek.

Németh Zsolt képviselő úr
hiányolta az egységes magyar nemzetet, majd pedig választ kaptunk Eörsi Mátyástól
arra, hogy miért nem lehet egységes magyar nemzet szövegét megfogalmazni,
ugyanakkor példát említett arra, hogy nyelvében, kultúrájában és kötődéseiben
mennyi a hasonlatosság, még a népdalaiban is ‑ ezt meghaladóan
kevés. Akkor azt javasolom, hogy ezt kell belefoglalni a törvénymódosításba,
illetőleg egy módosító javaslatba, mert hogy ha az a kultúra része, mert ha
ebben egyetértés van, hogy az egységes nemzet ebben egységes, a közös nyelvben,
a kultúrában és a hagyományaiban, akkor ezt kell belefoglalni egy ilyen módosító
indítványba.

A másik ilyen kérdés, amit többen említettek, ez pedig az
volt, hogy jó lenne már befejezni a határon túli kedvezményekről szóló
törvényt, mert akkor mással tudnánk foglalkozni.

(4.00)

Én nem hiszem, hogy lett volna olyan ellenzéki vagy
parlamenti képviselő, aki, hogyha nemzetstratégiai kérdésekben előterjesztést
tett volna a kormány, a Szocialista Párt, egy képviselő, bárki, ezt
visszautasította volna. Nem hiszem, hogy az egyik kizárja a másikat. Ha Tabajdi
képviselő úr azt mondja, hogy sokkal többet kellene a megélhetésükkel
foglalkozni a határon túli magyaroknak, sokkal többet kellene foglalkozni
gazdasági és egyéb kérdésekkel, ám tegyük, ez eddig sem volt akadálya ‑ a
határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvény nincs két hete, hogy itt
van a Ház előtt! Ez igazán nem lett volna akadálya annak, hogy az elmúlt
hónapokban ne tudtunk volna egy másfajta stratégia mentén is tárgyalni néhány
olyan kérdésben, amiben egészen biztos vagyok, hogy az ellenzék partner lett
volna.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum a
zárónyilatkozatot azért írta alá, mert a határon túli magyar szervezetek
képviselői nagyon nagy többségben azt támogatták, számunkra pedig ezekből a
történelmi előzményekből is és az észérvek alapján is az a következtetés volt
levonható, hogy ha a határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvény a
határon túli magyarokról és a határon túli magyarokért szól, akkor tartsuk
tiszteletben az ő véleményüket, és ezt a Magyar Demokrata Fórum maximálisan
tiszteletben tartotta. A Fórum nem vállalta magára, és nem is akarta magára
vállalni azt a szerepet, hogy ellenük vagy adott esetben helyettük mondjuk meg,
hogy a szabályozásban mi jó.

De engedjék meg, hogy a leghatározottabban utasítsam vissza
azt, hogy sokan úgy vélik, bizony beszorított helyzetben voltak a határon túli
magyar szervezetek. Aki ismeri a határon túli magyar szervezeteknek és a
határon túl élő magyar embereknek az elkötelezettségét, a ragaszkodását az
anyaországhoz, a kultúrához, az nem engedheti meg magának azt, hogy ilyen
kishitűséggel vádolja meg azokat az embereket, akik az elmúlt évtizedekben
bátran vállalták társaik helyett és az elszakított nemzetrészen élő magyarjaik
helyett is azt, hogy kiállnak a közösségért, kiállnak annak a kultúrának a
védelmében, ami a magyar nemzethez való tartozást jelenti mindannyiuk számára.

Egészen biztos, hogy a határon túli magyar honfitársainknak
más a realitásérzéke, mint nekünk, vagy nekünk van más realitásérzékünk, mint
nekik, ezért ennek a tiszteletben tartása jelent meg akkor, amikor a Magyar
Demokrata Fórum elsősorban a határon túli magyarok nyilatkozatát figyelembe
véve fogadta el a zárónyilatkozatot. Azonban ahhoz, hogy ennek a
zárónyilatkozatnak az eredeti szellemiségéhez jobban tudjunk közelíteni,
módosító indítványokat nyújtunk be, és azt tudom mondani ma, hogy amennyiben a
módosító javaslatainkat a kormánytöbbség elfogadja, úgy minden bizonnyal a
Magyar Demokrata Fórum partner lesz ehhez a törvényhez is, és bízunk abban,
hogy ennek az eszmeiségnek megfelelően sikerül egy valóban a határon túli
magyarok kedvezményeit bővítő törvényt megfogalmaznunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu