DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi
államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 10 percet
semmiképpen nem kívánom igénybe venni, de
miután alkotmánymódosításról van szó, néhány gondolatot érdemben is kell
mondanom. Miután nagyon rövid idő állt rendelkezésre, hiszen június 4-én
tárgyalta az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága a javaslatot, a kormány a
törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontját még nem tudta kialakítani. Ez
nyilván szerdán, a következő kormányülésen meg fog történni. Arról azonban be
tudok számolni, hogy a közigazgatási államtitkári
értekezlet szakmai szempontból a javaslatot támogatta.

A csapatmozgásokkal kapcsolatos hatáskörmegosztás témaköre
az 1999 márciusában történt NATO-csatlakozás, illetve a 2001. szeptember 11-i
sajnálatos eseményekkel összefüggő szövetségesi kötelezettségeink teljesítése
okán többször került az érdeklődés homlokterébe. A gyakori döntési helyzet egy
dologra biztosan alkalmas: hozzásegít minket ahhoz, hogy lemérjük, a
gyakorlatban beváltották‑e a hozzá fűzött reményeket a tárgykört
szabályozó előírások.

Bizonyára léteznek e tekintetben nézetkülönbségek a
parlamenti pártok között, de azt hiszem, nehezen lenne vitatható, hogy a
hatályos szabályozás távolról sem mondható tökéletesnek. Gyakorta vált elhúzódó
politikai viták terepévé a szövetségesi kötelezettségünk teljesítésével
összefüggő döntési folyamat, amelynek következtében a késlekedésért a NATO
részéről többször érte jogos kritika a Magyar Köztársaságot. Nem kis mértékben
a hazánkkal kapcsolatos eddig nem kedvező tapasztalatok hatására az
Észak-atlanti Szerződés Szervezetének bővítése során a szervezetet arra
késztették, hogy a felvétel előtt álló országokkal szemben egyértelmű
követelményként fogalmazza meg a szövetségesi kötelezettségből eredő országgyűlési
döntések gyors meghozatalának biztosítását.

A csapatmozgások engedélyezésével kapcsolatos viták
középpontjában általában az áll, hogy milyen döntések tartozzanak az
Országgyűlés és milyen döntések a kormány kompetenciájába, illetve az
Országgyűlés döntését milyen szabályok szerint hozza meg. Természetes, hogy a
kormánypártok és az ellenzék némileg más nézőpontból közelít ezekhez a
kérdésekhez, de véleményem szerint közös az érdekünk abban, hogy a szabályozás
zsinórmértéke az legyen, a legfontosabb döntések az Országgyűlést illessék meg,
és a döntések meghozatalánál a garanciális elemek és az operativitás egyaránt
érvényesülhessen.

Megítélésünk szerint a képviselői önálló indítvány e
tekintetben szakmai szempontból előrelépést kínál a jelenlegi szabályozáshoz
képest. Ezért a javaslatban foglaltak alapvető fontosságúak véleményem szerint.
A szabályozási javaslat arra összpontosít, hogy a jövőben biztosított legyen,
hogy a nemzetközi szerződésből eredő szövet­ségesi feladatok ellátásával
összefüggő döntések rövid idő alatt megszülessenek, mert csak így tudunk
zökkenőmentesen megfelelni a NATO-tagságunkból ránk háruló feladatoknak, így
válhatunk a szövetség megbízható tagjává.

A bizottsági vitákban kritikai megjegyzésként hangzott el,
hogy a módosítást nem a kormány indítványozza, hanem az önálló képviselői
indítványként kerül benyújtásra. Túl azon, hogy az indítvány benyújtójának
szakmai kompetenciáját nehéz lenne megkérdőjelezni, emlékeztetni szeretnék arra
is, hogy az alkotmánynak a csapatmozgásokra vonatkozó 2000. évi módosítása
alapját szintén egy képviselői önálló indítvány képezte, amelynek elfogadását
végül többpárti módosító indítványok benyújtása biztosította.

A kifejtettek alapján javaslom, hogy az Országgyűlés az
önálló indítványban foglaltakat támogassa. Remélem, hogy a nézetkülönbségek
ellenére is sikerül közös nevezőre jutnia a parlament két oldalának, és ezt
talán táplálja az is, hogy az indítvány benyújtását megelőző négypárti
egyeztetésen valamennyi parlamenti párt fontosnak ítélte a kérdéskör
újragondolását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu