DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem
akartam kétpercesekkel megakasztani a vitát, ezért most mondom el, mentendő
Pető Iván elnök urat, hogy nem ő, hanem én vagyok a felelős azért, hogy Homa
képviselőtársunkba a bizottsági ülésen belefojtottuk a szót, és nem állt
módjában elmondani a bizottsági ülésen értékes véleményét.

Ez azt követően történt így, hogy a bizottsági ülésen
világossá vált, hogy ellenzéki képviselőtársaim ‑ bizott­sági
ülésre csak ma kerülhetett sor ‑ azzal a szándékkal jelentek
meg, hogy a lehetetlenségig elhúzzák a bizottsági ülést annak érdekében, hogy
ne vehessünk részt a plenáris ülésen a szavazáson. E tekintetben Halász János
alelnök úr egy egészen bravúros hozzászólást produkált ‑ körülbelül
25 percen keresztül tartott, és az égvilágon semmiről nem szólt ‑,
ezért én külön elismerésemet fejeztem ki neki.

Ezt követően úgy gondoltam, hogy lesz ma még egy plenáris
ülés, ahol Homa képviselő úr bátran kifejtheti véleményét a médiatörvényről,
úgyhogy ott, a bizottsági ülésen ezt talán zárjuk le. Nagyon sajnálom, hogy
Homa képviselő úr nincs itt, és tolmács útján volt kénytelen eljuttatni hozzánk
a véleményét. Most igazán itt lehetne; meghallgatnók, illetve vitatkozhatnánk
vele.

Ezek után az előterjesztésről és a lényegről:

Tisztelt Képviselőtársaim! Jó régen volt a Magyar
Televízióban egy tévéjáték, amelynek a lényege az volt, hogy Páger Antal egy
állatkerti elefántgondozót játszott benne, aki lemoshatatlan festékkel felírta
az elefánt oldalára, hogy „Hülye az igazgató!ö, majd amikor próbáltak a lelkére
beszélni, hogy miért csinált ilyen csúnya dolgot, hiszen ő tulajdonképpen
szereti azt az elefántot, amelyet gondozott, azt válaszolta: „Most, hogy ilyen
csúnyán össze van firkálva, már nem is szeretem.ö Önök, tisztelt ellenzéki
képviselőtársaim, egy kicsit a Páger Antal megformálta állatkerti gondozóra
emlékeztetnek; összefirkálták az elefántot, és most már nem is szeretik
annyira.

Az, hogy ma a magyar média ügyében a tisztelt Háznak
állandóan toldozással-foldozással kell valahogyan a felszín fölött tartania a
közszolgálati médiumokat, az önök négyéves regnálásának az eredménye, és annak
a törvénytelen állapotnak az eredménye, amelyet önök következetesen éveken
keresztül fönntartottak, miközben azok az elnökök, megbízattak, akiket önök
törvénytelenül neveztettek ki, elherdálták a Magyar Televízió teljes vagyonát,
és számlálatlanul költötték el a pénzt. Ezt követően önök ideállnak elénk, és
azt mondják, hogy helytelen az, amit most az Országgyűlés csinál, holott az
Országgyűlés semmi mást nem próbál jelen pillanatban csinálni, mint az önök
által örökül hagyott helyzetet kísérli meg, megengedem, nehézkes ‑ igaza
van Balogh képviselő úrnak ‑, nem is elegáns módszerekkel, de
mindenesetre kezelni és fölszámolni.

Szabó képviselő úr elmondta egészen pontosan, hogy milyen
változatok közül dönthetett a költségvetési bizottság a rendelkezésére álló 7,2
milliárd felosztásában. Ebben messze nem az a szempont vezérelt bennünket,
tisztelt Szalai Annamária képviselőtársam, hogy melyik médium lojális a
kormányhoz, és melyik nem. Ha ez vezérelt volna, akkor, tessék nekem elhinni, a
Magyar Rádió egy fillért nem kapott volna ebből a pénzből, inkább pótbefizetésre
kellett volna kötelezni.

Ön ugyan elmondhatja, hogy a Televízióban törvénytelen a
kuratórium elnöksége, de ez az ön véleménye, amit még egyetlen jogerős
döntéssel nem tudott egyetlen jogi fórumon sem megvédeni. Ugyanezt elmondhatja
a kuratóriumról, a finanszírozásról, de ezek mind csak az ön jogértelmezései és
az ön véleményei. Az viszont, hogy a Magyar Rádiót hányszor ítélte el a
médiatörvény megsértéséért az erre hivatott ORTT mint médiahatóság, már nem
vélekedés kérdése, hanem ténykérdés. Az, hogy a médiatörvénnyel szöges
ellentétben Patrubány Miklós tüntetésre szólíthatja fel a Magyar Rádió
közszolgálati műsorában a híveit közérdekű felhívásként, nem vélemény kérdése,
hanem tény kérdése, hogy törvénytelen, tisztelt képviselő asszony.

Ennek ellenére a költségvetési bizottság azt a jelen
pillanatban egyedül járható utat választotta, hogy a 7,2 milliárdból minden
médiumnak annyit juttat, amennyi föltétlenül szükséges ahhoz, hogy az adott
médium felszínen tudjon maradni, és tudja teljesíteni a kötelezettségeit. A
Magyar Rádió esetében ön egymilliárd forintról beszélt, ma Szadai elnök úr a
bizottsági ülésen 800 millió forintot említett egész éves költségvetési
kihatásként. Én nem tudom, akkor 500 millió miért ne lenne elég az év hátralévő
részére a bérek felbruttósítására.

Az, hogy melyik médium mennyit kapott, nem érdem kérdése,
nem normatíva kérdése volt. Egyedül az a javaslat vezérelte a költségvetési
bizottságot, hogy mind a három médiumot próbáljuk megmenteni a csődtől.

Köszönöm, elnök úr.
Elnézést kérek az időtúllépésért.

Forrás: parlament.hu