NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egységes nemzetre való utalással kezdem. Ez a
határokat átívelő nemzeti újraegyesítés folyamatának a hivatkozási alapja a
törvényben, a legfőbb politikai és jogi hivatkozási alapja egyáltalán annak,
hogy a mindenkori magyar állam törődjön a határon túli magyarokkal. Valóban,
politikailag széttagoltak vagyunk, de mégis mint közösség egységesek vagyunk,
az egész Kárpát-medencei magyarság, és fontosnak tartjuk, hogy az egységesülés
folyamata kiteljesedhessen. És ha erről leteszünk, még akkor is, ha ezt nem
érti meg Verheugen vagy Jürgens úr, a legfőbb politikai és jogi hivatkozási
alapról teszünk le. Meg kell próbálni nekik elmagyarázni, és azt hiszem,
egyáltalán nem esélytelen, nem reménytelen ez az erőfeszítés.

A határon túli magyar közösségek önszerveződése területén
nagyon fontos visszalépést jelent ez a módosítás. Az úgynevezett közösségi és
politikai szubjektivitás elősegítése ugyanolyan fontos célja volt a törvénynek,
mint a kapcsolatok kiépítése. A magyarigazolvány visszanyesése, a státusirodák
szabályozásának kiiktatása a törvényből, a támogatások nyilvántartásának
anonimmá tétele, a társadalmi szervezetek elismerésére vonatkozó szabályozás
megszüntetése a határon túli magyar közösségek önszerveződése területén
indokolatlan, érthetetlen visszalépést jelent. Tudjuk, hogy akkor lesz egységesülés
a Kárpát-medencei magyar nemzetrészek között, ha az egyes szubjektumok az
úgynevezett autonómia irányában meg tudnak erősödni.

Harmadszor: a támogatási rendszert ez a módosítójavaslat-csomag
átláthatatlanná és finanszírozhatatlanná teszi. Egyfajta nem világos
segélyezési rendszer jön létre; ilyen értelemben most lesz igazán
kedvezménytörvény a státustörvényből. Kérdezem ‑ miután már
több képviselőtársam is feltette ezt a kérdést ‑, ha nem a
magyarigazolvány, akkor mi a jogalanyiság feltétele. Hogyan állapítható meg,
hogy ki részesülhet a támogatásokból, ha nem azok, akik magyarigazolvánnyal
rendelkeznek? Szakmailag átgondolatlan és hibás az a koncepció, amelyik úgy
gondolja, ez a támogatási rendszer működtethető úgy, hogy a magyarigazolványt
ebből a rendszerből kiiktatják.

Tabajdi Csaba itt védekezett a folklorizáció vádja ellen, de
való igaz, a törvényben már így is meghatározó súlyt képviseltek a kulturális,
oktatási jellegű kedvezmények ‑ az írmagját is kiirtják az
oktatáson és kultúrán túlmutató kedvezményeknek és támogatásoknak. Hiteltelen
tehát az a kormányretorika, amelyik arról szól, hogy a kisebbségek teljes
létét ‑ az egzisztenciateremtést is beleértve ‑ támogatni
fogja a kormányzat. Hiszen ne feledjük el, a státustörvénynek pontosan az volt
az egyik legfontosabb motívuma, hogy egységes jogi testbe foglalja az anyaország és a határon túli magyarság
kapcsolatrendszerét.

Mi indokolja, hogy az egészségügyre vagy az említett
gazdasági területekre vonatkozó szabályozás kikerüljön a jogszabályból? Ha
kikerül belőle az a gyakorlat, amely ezen a területen valóban megelőzte a
státustörvény elfogadását, illetőleg túlmutat az oktatás és a kultúra
területén, akkor az európai normákkal ellentétesnek elfogadjuk azt a
gyakorlatot, amit az Új Kézfogás Alapítvány vagy a Segítő Jobb Alapítvány
tevékenysége jelent? Azáltal, hogy kivesszük ezeket az elemeket a
státustörvényből, indirekten elismerjük, hogy ezek a tevékenységek ellentétesek
az európai normákkal, és a magunk fejére hozzuk a bajt ezzel a döntésünkkel.

A kultúra, az oktatás területén belül is jelentős a visszalépés,
s most nemcsak arra gondolok, hogy megszűnik az a garancia, hogy a magyar
állampolgárokkal azonos kulturális-oktatási jogokat kaphatnak a magyarigazolvánnyal
rendelkezők, hanem arra is, tisztelt képviselőtársaim, ahogy ezt a külügyminiszter
úr megfogalmazta, hogy nemzetközi szerződéstől teszi függővé az
oktatási-nevelési, illetve a taneszköz-támogatás folyósítását.

(3.10)

Milyen önveszélyes magatartás ez, hogy mi tesszük függővé a
saját törvényünkben nemzetközi szerződéstől egy olyan támogatásnak a
folyósíthatóságát, amivel kapcsolatban hadd emlékeztessem önöket arra, hogy még
a román kormány az Európa tanácsi beadványában sem nehezményezte az
oktatási-nevelési támogatás ügyét? És most szegény Szabó Vilmos államtitkár
úrnak tárgyalnia kell majd román partnerével arról, hogy milyen szerződés
alapján lesz majd folyósítható az oktatási-nevelési támogatás. Ennek a
magatartásnak az a neve, hogy önveszélyesség, tisztelt kormány. Semmi nem
indokolja, hogy ilyen kényszerzubbonyba szorítsák bele a saját határon túli
ügyekkel foglalkozó államtitkárukat! Nem lennék az ő helyében.

A határátlépéssel kapcsolatban elhangzott a megjegyzés.
Sajnálatos, hogy azáltal, hogy ez a passzus kikerül a státustörvényből,
semmilyen perspektívát nem nyújt a magyar kormány a vajdasági és a kárpátaljai
magyarság számára sem a schengeni rendszerhez történő csatlakozást megelőzően,
sem pedig azt követően, hogy bármilyen kedvezményes elbánást kapjanak. Bár a
kormányzat tesz olyan politikai nyilatkozatokat, hogy a schengeni rendszerhez
történő csatlakozás előtt lesz ilyen elem, de a lényegi kérdés, a fontos
kérdés ‑ és ezért kellett volna benne hagyni a státustörvényben
ezeket a passzusokat a kedvezményes határátlépési bánásmódra vonatkozóan ‑,
hogy a schengeni rendszerhez történő 2007-es csatlakozás után mi lesz.
Fönntarthatóak lesznek-e adott esetben ezekben a relációkban az esetleg
megadott kedvezmények, amelyeket az elkövetkezendő időszakban talán ki lehet
csikarni a magyar kormányból?

Végül azt a konkrétumot is szeretném azért én is
megemlíteni, hogy itt a határon túli magyarokról szóló törvény helyett a nyelv
és a kultúra védelméről szóló, frankofónia-törvényhez hasonló jogszabállyal van
dolgunk. Ezzel önmagában nem lenne baj, csak a kettőnek egymáshoz ilyen
értelemben semmi köze nincsen.

Való igaz, ez a mostani vita ‑ 2 óra után
kezdtük el a státustörvény vitáját ‑ a demokratikus eljárás
karikatúrája. Mind a két nap az utolsó napirendi pont, ma is, és valószínűleg
holnap is hasonló körben, hasonló időpontban töltjük az időnket, jövő heti
végszavazással. S mint tudjuk, ezt a jövő heti végszavazást csak úgy lehet
megejteni, ha egyetlenegy módosító javaslatot sem fognak elfogadni. Így kell,
lenyomják a magyar parlament torkán, rendkívül méltatlan formában ezt a vitát.
Persze a külügyminiszter, a felelős miniszter elmondja a mondókáját, föláll és
távozik, majd egy ilyen értelemben illetéktelen államtitkár ‑ mert
a Külügyminisztérium a jogszabály előterjesztője ‑ veszi át a
miniszter helyét. Ez a vita méltatlan, nem feltétlenül a parlamenthez, nem a
Szocialista Párthoz, hanem a határon túli magyarsághoz.

A 98 százalékról engedjenek meg néhány szót! A határon túli
magyarok jogfeladásként élik meg, amit most ennek a jogszabálynak a keretében
részben az ő politikai vezetőik, részben a magyar parlament elvégez. Jogfeladásként
élik meg, és ez egy komoly kiábránduláshoz vezethet az országból, de
mindenféleképpen az önök kormányából. Ne tévesszék össze a támogatást azzal,
hogy tudomásul veszik ezt a módosítócsomagot! Kettős kényszer alatt élnek a
határon túli magyarok. Egyetlenegy Magyarország van, amihez tartozhatnak, de
egyidejűleg nagyon komoly nyomás és diszkriminatív létforma keretében élnek a
szomszédos országokban. Lehet, hogy 98 százalék, de nem lepődnék meg, ha egy
alapos közvélemény-kutatás a módosítójavaslat-csomag 98 százalékos elutasítását
tenné egyértelműen nyilvánvalóvá a határon túli magyarok körében.

Azért azt a két politikai szervezetet szeretném néven
nevezni, akik nyíltan vállalták, hogy nem támogatják ezt a csomagot: a
Vajdasági Magyar Demokrata Párt, illetőleg a Kárpátaljai Magyar Kulturális
Szövetség. Téved a külügyminiszter úr, ha úgy gondolja, hogy a másik
kárpátaljai szervezet az erőteljesebb és a befolyásosabb a negyedik legjelentősebb határon túli magyar közösség
berkein belül.

A szocialista-liberális kormány kijavítja a Fidesz-kormány
hibáit ‑ hallhattuk ezt most is. Hadd emlékeztessem önöket
arra, hogy a parlament 93 százaléka megszavazta a státustörvényt két évvel
ezelőtt! Ennyit a szenilitás ellen azért fontosnak tartok elmondani.

Az SZDSZ triumfálása azonban valóban visszatetsző, hiszen
minden benne maradt ebben a törvényben is, amit az SZDSZ két évvel ezelőtt
ellenzett. A magyarigazolványt ellenezte, benne maradt; az egyéni típusú
támogatásokat ellenezte, benne maradt; sőt, hozzáteszem, hogy tavaly
novemberben is azt a változatot, amit ott közösen fogadtunk el, ugyanezzel a
triumfálással már egyszer magáévá tudta tenni. Ha egyszer az eurokonform volt,
akkor nem értjük, hogy ez a mostani jogszabály hogyan is viszonyul ehhez a
kérdéshez.

Egy kis szerénység jó lenne mindenki részéről. 2001
októberében fogadta el a velencei bizottság a jelentését. Önkényesen, de
kétségkívül bölcsen állapított meg bizonyos normákat a velencei bizottság, és a
magyar kormánynak szuverén döntése volt, hogy elfogadjuk a velencei bizottság
ajánlásait, hiszen egy teljesen járatlan úton próbált csapást vágni a velencei
bizottság, és mi dönthettünk úgy is, hogy elfogadjuk, és volt annak is elméleti
lehetősége, hogy ezzel ellentétesen döntünk.

Az európai normákkal és elvárásokkal kapcsolatban
mindenekelőtt azt szeretném elmondani, hogy egy esztendőn keresztül a magyar
diplomácia ebek harmincadjára hagyta a státustörvényt, a magyar diplomaták
semmi útmutatást nem kaptak a törvény védelmével kapcsolatban. A kormánynak nem
is volt világos elképzelése, hogy mit akar csinálni ezzel a státustörvénnyel,
és sajnálatos módon az elmúlt egy esztendőben látványosan romlott a helyzet. Ne
feledjük el: nincs európai norma! Ha lenne, az a csatlakozási szerződésben is
megjelent volna. Ha viszont van európai norma, akkor az legalább annyira szól a
törvény mellett, mint a törvény ellen.

Elvárások valóban fogalmazódnak meg, de azt ne felejtsük el,
hogy itt a két tábornak, a parlament két oldalának a diplomáciai
szerepfelfogásban megragadható nézetkülönbségéről is szó van, hiszen akkor,
amikor 2002 januárjában kaptunk egy Verheugen-levelet, majd 2002 decemberében
is kaptunk egy Verheugen-levelet, akkor ez két eltérő diplomáciának szóló
európai jelzés volt. S amikor az Orbán-Năstase-megállapodást követően Verheugen
levelet írt, akkor elismerte ugyanúgy a státustörvény európai jellegét, mint a
most gyakran lobogtatott Verheugen-féle véleményt ugyanebben az összefüggésben
szoktuk hallani, legutóbb most a külügyminisztertől.

A szomszédok elvárásaival kapcsolatban: egyértelmű, hogy a
Szocialista Párt a választási kampányának a foglyául eset. Szlovákia
vonatkozásában egy év alatt nemhogy semmit nem lépett előre a szocialista
kormányzat, de azzal, hogy választási kampány keretében vétójogot ajánlottak
fel nekik, a megegyezés mégoly csekély esélyét is megszüntette a Szocialista
Párt. Emlékeztetnék a tiltakozó jegyzékre, ami két héttel ezelőtt érkezett az
önök címére.

(3.20)

Románia vonatkozásában önveszélyes a játék, hiszen nagyon
nehéz lesz ‑ miután az Orbán-Năstase-megálla­podásban egyszer
megállapodtunk Romániával, újra kinyitották a megállapodás lehetőségét,
indokolatlan, felesleges módon ‑, államtitkár úrnak nehéz lesz majd
a megállapodást partnerével megkötni.

A diszkriminációmentesség pedig, hogy egyéni támogatást
nemzetiségre való tekintet nélkül fognak nyújtani, hát ez nagyon kétélű
fegyver, tisztelt képviselőtársaim, ugyanúgy lehet újabb támadásoknak a kiváltó
oka ez a rendelkezés az új státustörvény-tervezetben.

Zárjuk le ezt az elhúzódó ügyet! ‑ hangzik
az érvelés az önök részéről. Egy éve, 2002 júniusában lezárhattuk volna ezt a
vitát, hiszen előkészítettük azt a módosító javaslatot, amely maximálisan,
százszázalékosan, teljes mértékben kielégítette az Európa Tanács elvárásait, és
ha akkor lezártuk volna ezt a vitát, akkor valóban nagyon sok tehertételtől
mentesítettük volna a határon túli magyarügyet.

Másfelől nem egy törvényről van szó, tisztelt képviselőtársaim,
hanem a határon túli magyarügyről, ezért akik a státustörvényt vitatják, a
határon túli magyarság kérdését is vitatják, ez pedig, ne higgyük, hogy
lezárható lesz valaha is belátható emberi életünkben!

Hogy miért ez a vehemens módosítás? Ezen nagyon sokat
gondolkodtam az elmúlt időszakban, és végül is nem találtam meg a választ;
illetőleg egy dologra tudok gondolni: a Szocialista Párt eltökélt a
tekintetben, hogy a Fidesz által és a polgári kormány által megjelenített nemzetpolitikát
lebontja ‑ lebontja minél teljesebb mértékben. Erről szólt
egyébként a Külügyminisztérium januári tervezete, amivel már valóban köszönő
viszonyban sincsen ez a mostani változat. A januári tervezethez képest mindenféleképpen
érzékelhető mértékű a visszalépés ebben a tervezetben. A határon túli magyarok
és a hazai nemzeti értékrend elementáris erejének köszönhetően óvatosságra
kényszerült a kormányzat; ezt tükrözte egyébként a Csoóri Sándor-féle, heteken
belül összegyűlő 200 ezer aláírás is. De bármekkora is ez a lépés, amit most a
kormányzat ezzel a módosítójavaslat-csomaggal tesz, káros, és megígérhetem a
Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében, hogy amint módunk lesz rá, korrigáljuk
ezt a káros lépést, és visszaadjuk mind a státustörvénynek, mind a magyarigazolványnak
a súlyát és a tekintélyét.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu