RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási és tudományos bizottság
kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Azt
gondolom, hogy egészen abszurd az, ami itt ma folyik; hajnali háromnegyed
háromkor kerül sor a bizottsági vélemények vitájára egy olyan fontos törvény
esetében, ami nem is csak a magyarországi magyarokat, hanem a határon túli
magyarokat érinti. Azt gondolom, már önmagában ez a tény is sok mindent elárul
a kormányzat hozzáállásáról.

Az oktatási bizottsági ülésen is nem véletlenül az első nagy
probléma az volt, hogy az egységes magyar nemzetre való utalás teljes egészében
hiányzik a mostani preambulumból. Többször megkérdeztük a minisztérium
képviselőjét, hogy miért van ez. Semmilyen érdemi választ nem tudott adni erre
a kérdésre. A vita során azonban kiderült, hogy nem véletlenül maradt ki.
Ugyanis a törvény, a címével ellentétben nem is a határon túli magyarokról
szól. Az előző törvénynek volt egy világos koncepciója, ami azt mondta, hogy
aki magyarnak vallja magát, az jogosult a támogatásra. És magyarnak vallani
magát a magyarigazolvány kiváltásával tudta. Most ez a koncepció megváltozott,
és azt mondják, hogy mindenki, aki magyar nyelven vagy a magyar kultúra
tárgyában folytat például tanulmányokat, az jogosult a támogatásra ‑ de
ehhez nem kell feltétlenül magyar legyen. Innentől kezdve a bizottsági ülésen
kiderült, hogy a cím önmagában nincs is koherens, szoros összefüggésben a
törvénytervezet tartalmával, hiszen ez a törvény, amelynek az a címe, hogy a
határon túli magyarokról szóló törvény, nem is feltétlenül a határon túli
magyarokról szól.

Abban az esetben, természetesen ezt jeleztük, lehet egy
ilyen törvényt is hozni, de akkor vagy ennek a törvénynek a címét kell
hozzáigazítani a törvényhez, vagy pedig egy külön törvényben kell azoknak az
ügyét szabályozni, akik egyébként nem tartják magukat magyarnak, de magyar
nyelven tanulmányokat folytatnak vagy magyar kultúra tárgyában tanulnak. A
módosítás után, még egyszer mondom, nem feltétele a támogatásoknak és a kedvezményeknek,
hogy valaki magyarnak vallja magát. Ez alapvetően átírja azt a koncepciót, ami
az előző törvényben szerepelt.

(2.40)

Oktatási-nevelési támogatás. Az egyik kisebb gond, hogy a
mostani törvénytervezet megfogalmazása szerint ez nem terjed ki az óvodás
korúakra, márpedig a szórványtelepüléseken bizony van jelentősége annak, hogy
az óvodás korúak részesülnek-e ebben a támogatásban vagy nem. Ez visszalépés az
előző törvényhez képest.

Előrelépés ‑ van ilyen is, el kell
mondanom ‑, hogy az egygyerekes családokra is kiterjesztik ezt a
támogatást. Ez pozitív, üdvözöljük. Csakhogy az a gond, hogy eddig a törvény
szerint azoknak kellett volna kapni ezt a támogatást, akik magyarnak vallják
magukat. Most ezzel a módosítással ezt kiterjesztjük. Csak az a gond, hogy a kormány
már két éve, már tavaly sem fizette ki azokat a támogatásokat, amelyeket a
törvény előírt. Most a támogatottak létszámát ezzel a törvénymódosítással
sokszorosára emeljük. Megkérdeztük a bizottsági ülésen, hogy hány milliárd
forint többletfedezet szükséges a törvény érvényesítéséhez. Semmilyen választ
nem kaptunk. Az a kérdés vetődött fel, hogy hogy a csudába lehet az, hogy eddig
egy sokkal kisebb összeget két év alatt képtelen volt kifizetni a hivatalosan
elfogadott törvény alapján a kormány és a magyar költségvetés a határon túli
magyaroknak, most pedig hozunk egy olyan módosítást, amivel ezt az összeget önmagában
többszörösére emeljük.

Mi a garancia arra, hogy ez a pénz kifizetésre fog kerülni?
Ráadásul a törvényben szerepel egy olyan passzus, ami azt mondja, hogy
nemzetközi szerződésekben kell majd szabályozni ezt a kérdést. A kormány,
illetve a parlament a saját maga lehetőségeit fogja bezárni, ugyanis ha nem
sikerül nemzetközi szerződéseket kötni, akkor majd széttárjuk a kezünket, és
azt mondjuk, hát, sajnos nem sikerült megállapodnunk Szlovákiával vagy
akárkivel, éppen ezért az oktatási-nevelési támogatást nem fogjuk kifizetni.
Hihetetlen veszélyei vannak ennek.

A következő nagy gond, hogy a pedagógus- és a diákigazolványokkal
kapcsolatosan vagy pedagóguskedvezményekkel, diákkedvezményekkel kapcsolatosan
az előző törvény egzakt módon fogalmazott, és azt mondta, hogy a határon túli
magyarul tanító pedagógusoknak, a határon túli magyarul tanuló diákoknak
pontosan ugyanazok a kedvezmények járnak, mint a magyarországi pedagógusoknak
és diákoknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez megint hiányzik a törvényből.
Lehet, hogy majd benne lesz, és majd valamelyik rendeletben úgy fogják
módosítani, hogy ez jár, de mi szeretnénk, ha ez bekerülne a törvénybe is, és
konkrétan szerepelne benne, hogy a határon túl magyarul tanító pedagógusok,
magyarul tanuló diákok ugyanolyan kedvezményekben részesülnek, mint itt, az
anyaországban.

Ezért az oktatási bizottság ellenzéki tagjai a megválaszolatlan
kérdések miatt, a visszalépések miatt (Az
elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ezt a
törvénytervezetet nem tudták elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps
az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu