DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Rövid kérdésem lenne: miért ülünk most itt? Volt a MÁÉRT-nak egy értekezlete május 24-én. Ezen a MÁÉRT-értekezleten elfogadtuk, mi alá is írtuk a zárónyilatkozatot, ennek minden gondolatával azóta is egyetértek. A MÁÉRT nyilatkozatában van négy olyan pont, amelyik négy pont utalást tartalmaz arra, hogy ha elkészül a határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvény, akkor feleljen meg négy feltételnek.

(20.40)

A törvény eredeti céljait, azaz a határon túli magyarság identitásának megőrzését és szülőföldön való megmaradását meg kell őrizni; a törvénnyel jobb esélyt kell biztosítani a szülőföldön magyarként való boldoguláshoz; a törvény Magyarország és más államok európai uniós taggá válása után is érvényben maradjon; a magyarigazolvány jelentősége semmilyen formában ne sérüljön. Az összes többi, ami az európai uniós csatlakozás, a Magyar Állandó Értekezlet feltételeit és minősítését tartalmazza, nem a határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvényhez kapcsolódnak. Ez a négy alapelv igen.

Általában is nagyon fontos az, hogy ha egy törvény az Országgyűlés elé kerül, akkor vegyük komolyan az általános vitát, a módosító indítványokat és a részletes vitát. Egy ilyen törvénynél azonban hatványozottan érvényesül ez. Hiszen itt nemcsak a szabályozás elveiről kell beszélnünk, úgy általában a módosító indítványokról, hanem össze kell tudnunk vetni, hogy az elkészült mű, a törvénymódosítás megfelel-e annak a zárónyilatkozatnak, ami az egésznek megadta, mondhatjuk, hogy nem jogi alapját, megadta azt a morális alapot vagy azt a nemzeti szolidaritásból eredő alapot, ami egy ilyen törvénynél nagyon fontos.

Tegnap szó nélkül viselte a Magyar Demokrata Fórum, egy megjegyzést nem tettünk arra, hogy reggel 6 óráig itt ültünk. Azt is tudomásul vesszük, hogy a miniszter úrnak sok más dolga is van, megkérte Szabó Vilmos államtitkár urat, aki az éjszakát és a hajnalt itt végigülte; ön a harmadik személy ebben a rövid, néhány órás vitában ezzel a törvénnyel kapcsolatban. Szó nélkül hagytuk azt, hogy egy általános vita éjjel, hajnalban folyjék, mert számunkra az a fontos, hogy megszülessék egy olyan törvény, amely nem elsősorban a mi igényünket, nem elsősorban a Szocialista Párt és a kormány igényeit, hanem mindenkiét, a határon túli magyarokét is figyelembe véve elégítse ki úgy, hogy azt tudjuk, ahogy az elmúlt időszakban, nem azért, mert ez külpolitika, hanem azért, mert itt határon túli honfitársainkról van szó, egy nagy konszenzus övezze ezt a törvényt. A Magyar Demokrata Fórum ezért vállalta, hogy a zárónyilatkozatot aláírja.

Tegnap éjszaka végighallgattuk az általános vitát. Nagyon tanulságos volt. Az a kitétel, amire államtitkár úr utalt, hogy vajon szükséges-e az egységes magyar nemzet megjelenítése vagy nem, a tegnapi vitában egészen közel került kormánypárt és ellenzék véleménye ahhoz, hogy ki mit ért a magyar nemzet egysége alatt. És hogy Eörsi Mátyást idézzem, ő azt érti alatta, hogy bizony a nyelvünkben, a kultúránkban, a hagyományainkban, a népzenei kötődéseinkben nagyon sok olyan elem van, ami miatt mi mégiscsak ugyanazon nemzethez tartozunk, és egyet is gondolunk róla. S akkor azt javasolta, hogy ezt kellene egy módosító indítványba beleírni.

Bele is fogalmaztuk egybe, amelyik a bizottság elé került, hogy mit jelent a kultúrájában, vitathatatlan, mit jelent az anyanyelvében, vitathatatlan, és a hagyományainkban; hogy ne Szabó Ferencet idézzem, aki azt mondta, hogy az ország mindig birtoklás dolga, a haza a szeretet és az érzelmek világa, a nemzet közös emlék a múltból és közös terv a jövőbe - no de mondjuk, hogy ez az irodalmi munkásságának a része. De hogy ma ebben a teremben nem ül ember, de azt hiszem, Magyarországon sem, aki vitába szállna velünk, hogy minket, magyarokat ez a három dolog egészen biztos, hogy összeköt, ez vitán felüli. Ezt fogalmaztuk meg egy módosító indítványban. Mert még azt is megengedem, hogy ne legyen általában egységes magyar nemzet, más kérdés a magyar nemzet egysége. De amiben kimutatható ez az egység, azt fogalmazzuk meg, és ha ehhez egy konszenzusos javaslatot tudunk tenni, és ez volt a határon túli magyarok kérése is, ám tegyük meg. Meg is fogalmaztuk ezt a javaslatunkat.

Államtitkár úrnak azért nem értem az érveit, mert attól, hogy minden jogszabály ma Magyarországon az emberekről és az emberekért szól, még soha nem úgy kezdünk egy normaszöveget, hogy antropológiai feljegyzést adjunk arról, hogy ki mit ért az ember alatt.

Vannak olyan kitételek, ilyen a nemzet összetartozása, ilyen a szolidaritás és sok minden más, aminek nem szoktuk definícióját adni egy törvényben, mert mindannyiunk számára teljesen egyértelmű, hogy ez mit jelent nekünk. Nem a nemzet fogalmát kellene itt, hanem az összetartozásunknak a gyökereit megjelölnünk. Meg is tettük ezt. Azonban én is méltatlannak tartottam azt, amit ma a bizottsági üléseken tettek. Ez egy kutyakomédia. Mert tudtuk azt az elutasított módosítókból, hogy nem azért nem fogadják el a módosítókat, mert egynéhányan nem értenének egyet, hiszen a tegnap esti vita bebizonyította, hogy tudunk egyetérteni több dologban is. Azért nem fogadták el, mert hétfőn nem lehet záróvitát tartani.

Én hadd ajánljam föl a Magyar Demokrata Fórum nevében, hogy ha kell, még egy hetet eljövünk - és egészen biztos, hogy lesz még az Országgyűlésben partner, aki ezt vállalja -, ha ez a módosító indítványok érdemi megtárgyalásának a módja. Ha pedig az az indoka, hogy nem is akarnak befogadni módosító indítványt, akkor mi végre töltjük itt az estéinket, éjszakáinkat, és miért hivatkozunk olyan sokszor arra, hogy a külpolitikának és a határon túli magyar politikánknak bizony konszenzusra kellene épülnie?

Azért tűnik üres trükknek ez a mai bizottsági lesöpréssorozat, mert ha legalább egy olyan indítvány lett volna, hogy egy Házszabálytól való eltéréssel adjuk meg annak lehetőségét, hogy hétfőn azokról a módosító indítványokról is lehessen szavazni, amelyekkel egyetértünk, akkor némi jó szándékot tudtam volna feltételezni. Így ugyan tartunk egy általános vitát, tartunk egy részletes vitát, de úgy tűnik, csak a jegyzőkönyvnek beszélünk, mert valós tartalma elfogadott módosító indítványok formájában nem jelenhet meg.

Ezért mindenféleképpen szerettem volna ezzel kapcsolatban a Magyar Demokrata Fórum véleményét elmondani. Méltatlan a határon túli magyarokhoz, méltatlan a Magyar Országgyűléshez, hogy egy kitűzött nyári szabadsághoz képest úgy kurtítjuk meg a képviselők jogosítványait a parlamentben, hogy cél nélkül, csak azért, hogy jövő héten hétfőn délután az Országgyűlés szabadságra tudjon menni, föláldozzunk egy olyan törvényt, amelyre sokkal nagyobb körültekintéssel kellene magyarságunknak figyelni. Túl sok tépázást élt meg az elmúlt egy évben ez a törvény ahhoz, hogy most már megfelelő tisztelettel és alázattal közelítsük meg ezt a kérdést.

Javaslom államtitkár úrnak, hogy hosszabbítsuk meg egy héttel, mi készek vagyunk a jövő héten is sok-sok módosító indítványt megvitatni, tegyük ezt a törvényt olyanná, amelyben mindannyiunk véleménye megjelenhet. Én nem utasítottam el tegnap ezt a törvényt; azt mondtam, ha megfogadják azt a néhány módosító indítványunkat, amelyhez ragaszkodunk, akkor a Magyar Demokrata Fórum támogatni is tudja ezt a törvényt. Azonban a ma délután meggyőzött engem arról, hogy ez egy egyszerű trükk, és senki nem volt kíváncsi a valós konszenzusos módosító indítványokra, pusztán arra, hogy jövő héten hétfőn délután az Országgyűlés megkezdhesse megérdemelt szabadságát.

Hosszú idő óta várunk arra, hogy ez a törvény valóban működjön. Nem rajtunk múlott, hogy tavaly óta fölfüggesztették a pályázatokat, és nem részesednek a határon túli magyarok még abban a kedvezményben sem, amit a hatályos törvény biztosított.

Kérem államtitkár urat, hogy a határon túli magyarok tisztelete legyen akkora mindannyiunk előtt, hogy ezt a törvényt ne egy szabadságoláshoz akarjuk szabni.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu