DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az újságíró-iskolában a növendékeknek az első lecke, amit megtanítanak, úgy szól, hogy az nem hír, hogyha a kutya megharapja a postást, az a hír, ha a postás harapja meg a kutyát. Ennek mintájára mondhatjuk azt, hogy az nem hír, ha egy kormánypárti képviselő támogatja a kormány zárszámadási törvényjavaslatát. Nem véletlen, hogy mióta Magyarországon népképviseleti Országgyűlés és annak felelős kormány létezik, a parlament még mindig elfogadta a kormány előző évre benyújtott költségvetési beszámolóját.

Amikor ezt a zárszámadást kézhez vettem, én mégis azzal a gondolattal játszottam el hosszasabban, hogy kutyát megharapó postásként ennek a zárszámadási törvénynek az elutasítására szavazzak itt, a parlamentben. Ez a zárszámadás ugyanis, tisztelt Ház, meglehet, megfelel az államháztartási törvény előírásainak, nem ad azonban valós képet azokról a folyamatokról, azokról a tényleges gazdasági folyamatokról, amelyek az elmúlt esztendőben lezajlottak, és amelyek oda vezettek, ahol ma a magyar gazdaság és a magyar költségvetés tart.

Nem kívánok szólni ennek kapcsán a kétéves költségvetésről és a kétéves költségvetés számaitól való eltérésről; nem kívánok szólni az alultervezett inflációról, amelynek több száz milliárdos bevételeit az Orbán-kormány parlamenti felhatalmazás nélkül költötte el; nem kívánok szólni arról, hogy a leköszönő pénzügyminiszter úr, Varga Mihály képviselőtársunk azzal adta át a kasszát, hogy az előre tervezett költségvetési hiányt előreláthatólag 170 milliárddal fogják túllépni a 2002-es évben; és nem kívánok szólni egyéb huncutságokról sem, amelyeket az Orbán-kormány 2001-ben és 2002-ben elkövetett.

Azt a felháborító pimaszságot azonban sajnos szóvá kell tennem, hogy amikor a Medgyessy-kormány sikerrel teljesítette az első száz napra vállalt programját, amelyet egyébként a nagyobbik ellenzéki párt is megszavazott, ezt követően az a kommunikáció kapott lábra, miszerint önök - vagyishogy mi - azt a 300 milliárdot költöttük el, amit az Orbán-kormány a kasszában hagyott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lássuk tehát, mit is hagyott az Orbán-kormány a kasszában, ami ebből a zárszámadási törvényből kiolvasható ugyan, de egy laikus számára világos módon nem derül ki.

Az Orbán-kormány maga után hagyott egy 2002. évre szóló költségvetést, amely 511,5 milliárdos hiánnyal számolt. Ehhez képest, tisztelt képviselőtársaim, az előző kormány idején előre jelzett bevételek közül elmaradt az Állami Privatizációs Részvénytársaság osztaléka, amelyet 32 milliárdra terveztek; nemcsak hogy elmaradt, még költségvetési pénzt kellett beletenni a veszteség miatt.

(20.50)

Elmaradt a távközlési koncesszióból betervezett 62 milliárd forint, elmaradt több más bevétel, összességében 112 milliárd forinttal kevesebb bevétellel számolhatott az Orbán-kormány örökébe lépő Medgyessy-kormány 2002-re, mint ahogyan azzal a költségvetés 2002-re számolt.

Érkeztek ezzel szemben csőstül olyan kiadások, amelyekre az előző kormány kötelezettséget vállalt. A köztisztviselői bérek többlete - amelyekről még az Orbán-kormány döntött, de gondosan úgy időzítette, hogy már utódjának kelljen kifizetnie - 123 milliárd forintnyi többlettel terhelte meg a költségvetés kiadási oldalát. A nyugdíjkiadások többlete - figyelem, tisztelt képviselőtársaim, nem a törvény szerint járó nyugdíjkiadások és nem azok, amelyeket mi ígértünk meg, tehát nem a 19 ezer forintos egyszeri nyugdíj-kiegészítésről van szó, amelyet mi megígértünk azért, mert önök ezt 1999-ben elvették a nyugdíjasoktól, nem, azok a nyugdíjkiadások, amelyeket az Orbán-kormány a nyugdíjasok szavazatainak megvásárlása végett az eredeti, törvényben járó nyugdíjtámogatások összegén felül elköltött és elígért -, tisztelt képviselőtársaim, ez 141 milliárd forint többlettel terhelték meg a költségvetés kiadási oldalát.

A Magyar Államvasutak Részvénytársaság mint kizárólagos állami tulajdonú cég, 57 milliárdos vesztesége is a 2002. évi költségvetést volt kénytelen terhelni, hacsak nem akarta volna a kormány, hogy Magyarországon megszűnjék a vasútközlekedés. Végül is, ha jól tudom, Chilében sincs igazán vasútközlekedés, tehát elképzelhető, hogy ez lett volna a jó megoldás, mi azonban azt választottuk, hogy az Orbán-kormány által fölhalmozott MÁV-adósságokat kifizettük.

A Nemzeti Autópálya Részvénytársaság és az Állami Autópálya Kezelő Részvénytársaság veszteségeinek, adósságainak átvállalásával, illetőleg részesedéseinek megvásárlásaival összesen 350 milliárd forinttal tetszettek megterhelni az államkasszát, már az önök utódját jelentő Medgyessy-kormány kontójára. Hasonlóképpen a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság, amely az önök kifizetőhelye volt, 60 milliárd forintnyi veszteséget halmozott fel, amelynek kifizetésére már a Medgyessy-kormánynak kellett sort kerítenie. Olyan apróságokról, mint, mondjuk, a debreceni rendezvénycsarnok építéséhez kapcsolódó adósságátvállalás 4,1 milliárd forintért - ki tudja, miért pont Debrecenre sikerült vigyázó szemeit az Orbán-kormánynak vetnie -, ilyenekről már nem is teszek említést.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt bárki azt mondaná, hogy sajnálom a nyugdíjasoktól a pénzt, hogy sajnálom a köztisztviselőktől a pénzt, vagy hogy sajnálom Debrecen polgáraitól a rendezvénycsarnokot, szeretném kijelenteni, hogy nem erről van szó, egyik célra sem sajnálom a pénzt, de mégiscsak az a dolog végeredménye, hogy mindezek következtében önök elmaradt bevételekben, kötelezettségvállalásokban és az államháztartáson formailag kívül elterjedt adósságokban 994 milliárd forintnyi többlethiányt hagytak itt az önök utódját jelentő Medgyessy-kormánynak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök nem 300 milliárd forintot hagytak a kasszában, önök 300 milliárd forintról szóló kifizetetlen váltót hagytak a kasszában, amelyet a Medgyessy-kormánynak kellett kifizetnie. Amikor kifizette, akkor kiderült, hogy ez a 300 milliárd a ténylegesen kifizetendő adósságnak alig egyharmadát jelenti, mert a többi váltót, a többi ígérvényt, a többi adósságot, amelyet önök utódaik kontójára csináltak, még csak nem is hagyták a kasszában, azokat az államháztartáson kívülről úgy kellett összegereblyéznie a Medgyessy-kormánynak. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Demokratikus rendszerekben a rossz kormányzás nem büntetőjogi kategória. Demokratikus rendszerekben nem az igazságszolgáltatás ítélkezik egy rosszul kormányzó végrehajtó hatalom fölött, hanem a választók ítélnek fölötte. Ez, tisztelt képviselőtársaim, a rendszerváltás óta mind a négy szabad választás alkalmával megtörtént, az éppen hivatalban lévő kormányt rossz vagy rossznak ítélt kormányzása miatt a választópolgárok minden alkalommal leváltották. Ez eddig a demokrácia alapszabálya.

De az Orbán-kormány volt, tisztelt képviselőtársaim, az egyetlen olyan kormány, amelyik bukása után nyakló nélkül kezdett költekezni, amelyik bukása után nem arra összpontosított, hogy az országot tiszta számadásokkal adja át utódjának, hanem arra, hogy minél nehezebb helyzetbe hozza utódját, nem érdekes, mennyibe kerül ez az országnak, a lényeg az, hogy a következő kormány sikerét aláássa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szomorúan kell önöknek jelentenem: ez nem sikerült önöknek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu