KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kolléga az előbb elég hosszan a szennyvízproblémával kapcsolatos terhelés összefüggéseit elemezte. Én röviden elmondanám, hogy a szennyvíztisztítás három fokozatban történik, mechanikus, biológiai és kémiai tisztítás képezi ezt a folyamatot, és valóban, a középső fázis, a biológiai tisztítás nem képes valamennyi szennyező anyagot eltüntetni a kibocsátáskor, tehát a befogadóba történő beeresztéskor. Ugyanakkor a csatornahálózat általában természetes monopóliumnak nyilvánul, tehát egy-egy területen szolgáltató párhuzamos szolgáltatással nem kell hogy szembenézzen, ezért nem is áll fönn ennek a lehetősége. Ennek az ellentételezése azonban az, hogy a területen levő árhatósági szerepet betöltő szerv többnyire az önkormányzat, amely meghatározhatja a szolgáltatás díját.

Így azt gondolom, hogy pont az a szervezet, amely a helyi közösség érdekét leginkább kell hogy képviselje, szembesítheti a szolgáltatót és a fogyasztót ezzel a helyzettel, és ő maga megítélheti, hogy ennek milyen mértékben jogosult vagy nem jogosult áthárítani a részét.

Egy előbbi hozzászólásomban pedig kifejtettem, hogy ha a díj bírságszerűen viselkedik, akkor nem épülhet be a költségekbe, nem növekedhet ettől az ár, és ilyen módon nem is jelenthet díjemelést, illetve költségnövekedést. Azt hiszem, ha ezt az ívet át tudjuk tekinteni, és a jogszabálytervezetbe ezt vissza tudjuk tükröztetni, akkor ilyen módon, legalábbis a lakosság tekintetében csökkenteni tudjuk azokat a feszültségeket, amelyeket ma valóban látni vagy érzékelni lehet.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu