KÓSA LAJOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Egy új adónemről tárgyalunk, és amikor új adónemeket vezet be a kormány, indítványoz a parlamentnek, akkor érdemes nagyon megfontolni, hogy melyek azok az érvek, amelyek az új adónem mellett, és melyek, amelyek ellene szólnak. Ugyanis általában is, ha nő az adóterhelés egy országban, mint napjainkban, akkor is nagyon komoly érveket és indokokat kell felhozni a kormányoldalon, hogy ezt valamivel alátámasszák, főleg akkor, amikor egyébként a választási kampányban végig csökkenő adókról beszéltek. Még komolyabb a helyzet, ha új adónemről van szó.

Az energiaadó mint új adónem két hivatkozással került a Ház elé, az egyik az európai uniós hivatkozás, ami jogos. Valóban van olyan európai uniós kötelezettségünk, hogy az adónemek között fogalmazza meg Magyarország az energiaadót. A másik hivatkozás környezetvédelmi szempontokra való hivatkozás. Ez nem jogos, ugyanis ez a törvény nem tükröz környezetvédelmi szempontokat. Nem tükröz környezetvédelmi szempontokat azért, mert nem veszi figyelembe, hogy az egyes adóztatni szándékozott adózók maguk milyen veszélyt, milyen megterhelést jelentenek a környezetre. Ha ezt figyelembe venné, akkor nyilván figyelembe venné a törvény azt, hogy a villamos áram előállítása során ki milyen emissziót valósít meg, legyen az barnaszén, legyen az megújuló energiaforrás, legyen az atomenergia vagy szénhidrogén. De látjuk, fűnyíró elvet valósít meg ez a törvény, tehát nem érvényesít környezetvédelmi szempontokat. Az a környezetvédelmi szempont-érvényesítés, miszerint függetlenül attól, hogy ki mekkora emissziót hajt végre a villamos áram előállítása során, mindenkit ugyanazzal az adóval sújtunk, ez arra a hibbant fogorvosra emlékezteti az embert, aki úgy küzd a páciense fogszuvasodása ellen, hogy mindegyik fogát kihúzza. Ezzel persze megszűnik a fogszuvasodás, de mégsem a páciens lesz elégedett egyébként. (Derültség.) Ez az elv ugyanis nem jó másra. Természetesen most szándékosan sarkítok, hogy világos legyen az, ami az egyik fő kifogás ezen törvényjavaslat ellen akkor, amikor górcső alá vesszük azt, hogy a kormány mit fogalmaz meg. Egyébként hozzáteszem, hogy lehetne ezen javítani, de akkor valóban neki kellene állni, és talán legelsősorban a környezetvédelemmel hivatásszerűen vagy munkaköri leírásszerűen foglalkozó képviselőknek, a bizottság tagjainak, a Környezetvédelmi Minisztériumnak kellene az élére állni annak a mozgalomnak, amikor azt mondják, hogy márpedig, kedves képviselők, és akkor a következőt csináljuk meg.

(15.10)

Mert az is könnyen ellenőrizhető, hogy a villamosáram-előállítás során ki mekkora terhelést bocsát ki a környezetbe, és aki a legnagyobbat, annak a legmagasabb az adómérték, és aki a legkedvezőbb emisszióval rendelkezik, annak a legalacsonyabb. De akkor ezt át kell alakítani.

Arról nem is beszélve, hogy ennek a törvénynek az egyéb környezetvédelmi hatásait is meg kellene vizsgálni. Ez egyébként meglehetősen nagy munka, nem biztos, hogy egy törvény benyújtása után bizottsági vagy képviselői módosító javaslatokkal elintézhető; már szóltam ebben az ügyben egy kétpercesben. Például a villamos áram adóztatása ebben a formában a városi tömegközlekedésben kifejezetten azt az ágazatot sújtja, amelyik emissziós szempontból a legkedvezőbb. Ilyen értelemben tehát adott esetben ennek a javaslatnak még környezeti kárai is vannak. Éppen ezért mondtam én azt, és mondja itt több képviselőtársam, hogy ez nem környezetvédelmi szempontú és indíttatású törvényjavaslat. Lehetne az, elvileg benne lenne a lehetőség, de ez most nem az.

Nézzük meg a másik fő érvrendszert, azt, hogy a kormány azt mondta, ez egy európai uniós kötelezettség. Többen foglalkoztak ezzel, nem szeretnék ebben nagyon elmélyedni. Csak arra szeretnék utalni, hogy míg más országok rendre derogációt, felmentést kértek az ilyen vonatkozású jövedelem-központosítás alól, itt mi nemhogy halasztást kérünk, hanem elébe megyünk a dolgoknak. Nem feltétlenül okos eljárás ez, ismerve a magyar gazdaság állapotát, és számolva azzal, hogy Magyarországon egyébként is magas a jövedelemcentralizáció. Persze, ha megnézzük, hogy a törvény beterjesztésének mi a valódi oka, pluszbevételt kell valahonnan összekaparni a költségvetés számára, akkor világos: akkor előbb kell bevezetni, és majd később hivatkozunk az Európai Unióra.

Amivel kapcsolatban mindenképpen szeretném a képviselők figyelmét felhívni ennek a törvénynek a hatására, az az, hogy az egyébként is teljesen lehetetlen helyzetben lévő önkormányzatokat ez tovább sújtja. Aki parlamenti képviselő és egyúttal önkormányzati vezető, az, remélem, észrevette ebben a törvényben, hogy az önkormányzati intézményekre ráterhelődik ez az adó. Remélem, észrevette, hogy a tömegközlekedésre direktben ráterhelődik ez az adó. És akkor már csak azon kell elmeditálni, hogy az önkormányzat, az intézmény fenntartója - amely egyébként ráadásul nagyon sokszor nincs is áfa-visszaigénylő pozícióban - honnan fogja előteremteni azokat a forintokat, amelyeket a közalkalmazotti bérfizetésre kellene fordítani - mert azt sem adta oda a költségvetésben a kormány, az ígéretek ellenére, az önkormányzatoknak. Honnan fogja előteremteni az áfaváltozás okán keletkező többletkiadásra a fedezetet? Honnan fogja előteremteni a pénzt a fogyasztói árkiegészítés csökkentése miatt a tanuló- és a nyugdíjasbérletekre, hogy ne kétszeresével emelkedjen ezeknek az ára? Hosszú-hosszú ideig lehetne sorolni azokat a kötelezettségeket, amelyek a jövő évben tornyosulnak az önkormányzatok előtt, fenyegetve egyébként ezzel az alapvető működésüket.

Ez púp a hátra, kedves képviselőtársak, és olyan púp, amit az önkormányzat nem tud másra hárítani. Hiszen az önkormányzati intézményeknek a döntő többségében nem ismert és nem gyakorlat az, hogy ellenértéket kell fizetni a szolgáltatásért. Nyilván az iskolára nem tudja az önkormányzat terhelni, mert a szülők nem fognak tandíjat fizetni. A szociális intézményekben még abszurdabb lenne, az egészségügyi intézményekben dettó. Itt megint az látszik, hogy ugyan látszólag kis tételben, de mégiscsak tovább emelkednek az önkormányzatok direkt terhei.

Ezzel az a probléma, hogy lehetne azt mondani, és volt is a vitában ilyen vonulat, hogy ez csak 11 milliárd forint, nem érdemes erre ilyen sok szót vesztegetni, ez látszólag kis összeg. Bár hangsúlyozom, más oldalról ez nagy összeg, ha azt vizsgáljuk, hogy a kormány hallani sem akar arról, hogy mondjuk, a tömegközlekedési normatívába pénzt irányozzon elő ebben a nagyságrendben. Mégis azt gondolom, ha valaki fuldoklik, akkor, higgyék el, neki minden csepp víz számít. És az önkormányzat sajnos ebben a helyzetben van. Egyébként is ismerjük a cseppek relativitásának elméletét. Mennyibe kerül egy csepp benzin? Hát, az ingyen van. Akkor csepegtesse tele a tankot.

Kedves Képviselőtársak! Egész egyszerűen az önkormányzatok nincsenek abban a helyzetben, egészen kevés kivételtől eltekintve, hogy ezt valahogyan megfinanszírozzák. Ez olyan újabb teher, ami tovább erősíti azokat a nagyon rossz folyamatokat, amelyek az országban az önkormányzati rendszerben elindultak. Éppen ezért azt kérem, kedves képviselőtársak, hogy támogassák azokat a módosító indítványokat, amelyek például a tömegközlekedési vállalatok esetében az elektromos vontatású tömegközlekedést kiveszik ezen adó hatálya alól. Ha meggondolják, ez nem lehet olyan hallatlan nagy összeg. Ha a 11 milliárd forint kevés volt, akkor ez már végképp kevés lehet. De mégis, van annak jelentősége, hogy megpróbáljuk legalább jelezni, ha már ösztönző ereje nincs is, hogy melyek azok az ágazatok, amelyeket környezetvédelmi szempontból fontosnak tartanánk.

Kérem a képviselőtársakat, hogy ha az önkormányzatok terheit csökkentő, ilyen jellegű módosító javaslatok érkeznek, azokat is támogassák. Higgyék el, nagyon-nagyon nehéz helyzetben vannak az önkormányzati vezetők. És ha nem hiszik el, akkor csak hallgassák meg Demszky Gábort, Toller Lászlót vagy másokat, mert nem tartható tovább az a helyzet, hogy figyelmen kívül hagyjuk, az egyes adónemeknek milyen hatásuk van a különböző fizetési kötelezettséggel rendelkezők számára.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy ilyen későn került sor a hozzászólásra, de remélem, nem volt hiábavaló. Én azt az időt, amit erre a vitára fordítunk, nem érzem elveszett időnek, még akkor sem, ha van olyan, aki csak hallgatja ezt a vitát. Remélem, azért az érvek valamelyest módosíthatják a kormányoldal álláspontját.

Éppen ezért köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu