BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban elkeseredett hangvételű leveleket kaptam a választókerületemben élő, gazdálkodó emberektől, akik azt panaszolják, hogy termeltetési szerződést kötöttek egy integrátor termeltetővel, ami alapján a megtermesztett árut le is szállították, de annak szerződésben kikötött ellenértékét csak töredékben kapták meg, és futnak a pénzük után.

A történet ugyanis arról szól, hogy a kistermelők 2002-ben integrációs mezőgazdasági termeltetési szerződést kötöttek egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kereskedelmi kft.-vel mint integrátor termeltetővel. A termeltetési szerződésben az integrált termelők meghatározott mennyiségű zeller termelését vállalták. A szerződésben a felek úgy állapodtak meg, hogy a leszállított terményért járó összeg első részét a beszállításkor, második részét 2003. március 31-éig, harmadik részét pedig 2003. május 30-áig fizeti meg az integrátor termeltető.

Az első rész kifizetése még meg is történt valahogy, de a második és a harmadik részlettel a mai napig adós a kft. A zeller vételárának kifizetése ugyanis már 2002-ben döcögött, és kiderült, hogy a fenti kft.-t felszámolták, és annak vagyonát átmentették egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei részvénytársasághoz, és csak akkor kapnak pénzt, ha a zellert annak telephelyére szállítják. Ez meg is történt, de ennek ellenére hónapokon keresztül hitegették a termelőket a kifizetés felől.

Ezután lejárt a harmadik fizetési terminus is, eredménytelenül. Ezt követően a termelők kaptak egy olyan értesítést, amelyben azt közölték, hogy a kft. anyagi helyzetére tekintettel tartozásátvállalási megállapodást kötött a részvénytársasággal, amelyben az rt. kötelezettséget vállalt arra, hogy a kft. árubeszállításból eredő tartozását helyette majd megfizeti.

Mivel ezután sem történt semmi, a termelők ügyvédhez fordultak, és ügyvédi felszólítással követelték a pénzük megfizetését. A felszólításra válasz nem érkezett, és ezért különböző módon érdeklődtek a pénzük után, mire a részvénytársaságtól egy úr azt közölte velük, hogy ő fizetési hajlandóságot mutat, de ha akarnak, pereskedhetnek is évekig, és ráadásul, ha a peres utat választják, akkor a per illetékét is ki kell fizetniük.

(18.00)

Azt is közölte, hogy ha a részvénytársaságot felszámolják, akkor sem jutnak a pénzükhöz a sorban állás miatt. Ebben persze igazság van, mert a csődeljárásról szóló törvény ezeket a követeléseket tényleg a legvégére sorolja, és addigra már semmi pénz sem marad.

Tudomásom szerint jogállamban élünk, és a jogállamiságot többek között az jellemzi, hogy az állampolgárok szerződéses biztonságot élveznek, vagyis ha termelési szerződést kötnek az általuk megtermelt áru értékesítésére, akkor a szerződés nemcsak rájuk kötelező, hanem a termeltetőre is. Már a római korban ismerték a pacta sum servanda elvét, vagyis azt, hogy a szerződéseket be kell tartani. A termelők ugyanis nem rendelkeznek kellő tőkével, és csak akkor tudnak létezni, ha a leadott terményeikért időben megkapják a teljes szerződéses összeget. Ha ez nem így történik, akkor menthetetlenül tönkremennek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A késői óra ellenére itt és most szerettem volna felhívni az önök figyelmét erre a problémára, aki változtatni tudna vagy akarna a kisárutermelők helyzetén. Nagy itt a baj, úgy érzem, képviselőtársaim, és pontosan akkor, amikor az Európai Unióba történő belépésünk már a küszöbön van. Várnám az illetékes miniszter úr megtisztelő válaszát.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu