DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, feltehetően a mai nap utoljára.

Tisztelt Képviselőtársam! Én böcsülöm az ön felkészültségét, és pillanatig nem hiszem, hogy én elméleti kérdésekben önnek partnere vagyok. Ugyanakkor az utóbbi néhány évet leszámítva én világ életemben üzemben dolgoztam. És kérem, higgye el, hogy egyszerűen mások a történelmi tapasztalataim. Valamikor a hatvanas évek végén, egy akkor renegátnak ítélt közgazdásznak Magyarországon megjelent egy könyve “A gazdasági fejlődés trendvonalaiö címmel (Dr. Wiener György: Jánossy.) - Jánossy Györgynek, így van (Dr. László Csaba: Ferenc…), bocsánat, Ferencnek -, és az abban leírtak döbbenetesen hasonlítanak a ma délután elhangzottakra, jelesül arra, hogy miért van különbség, mondjuk, egy adott gépsor kapacitáskihasználásában Franciaországban, akkor Csehszlovákiában, ma Csehországban, és mondjuk, Magyarországon, Ózdon. És ő hosszan levezeti, és lényegében arról szól, amiről mi ma vitatkozunk.

Ez azt jelenti, hogy az elmúlt negyven évben ebben a kérdésben nem nagyon tudtunk előbbre lépni, és ebből a negyven évből mindössze négy év volt a polgári kormányé, vagy ha a rendszerváltó kormányt, a más feladatokkal megterhelt rendszerváltó kormányt nézzük, akkor is nyolc. A történelmi tapasztalat az, hogy az ugyancsak látszólag elméletileg megalapozott gazdaságpolitika kudarcot vallott '85-ben, tudom, hogy számos külső ok befolyásolta, de kudarcot vallott '95-ben, hiszen oda vezetett, ahova vezetett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és mi éppen a tapasztalataink alapján úgy gondoljuk, hogy oda vezet most is.

Kérem, hogy ezt a feltételezés jogát engedje meg nekünk.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu