DR. KÉKES FERENC (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Egy nagyon érdekes és számomra empátiával teli időszak lehetett 2003 nyara, amikor ellenzéki képviselőtársaim megfogalmazásaiból és különböző sajtómegfogalmazásokból oly gyakran hangzott el a “tévelygőö, “bizonytalanö, “útkeresőö kormányzat minősítés vagy ennek a víziója. Aztán telt-múlt az idő, nemcsak a meleg fokozódott, majd csökkent, és ez a sokak által tévelygőnek és bizonytalannak nevezett kormányzat egy nagyon határozott és nagyon karakteres 2004. évet megalapozó költségvetési vízióval jelent meg a politika porondján. Egy olyan gazdasági helyzetben, amelyben a nyitott magyar gazdaság nem érhette el azokat a kondíciókat, amelyeket sokan reméltünk 2003-ban a közismert világgazdasági, de különösen az európai gazdaság folyamatainak az ismeretében. Egy olyan politikai helyzetben, amelyben egyértelművé vált, hogy a jólétinek nevezett fordulat és az ehhez kapcsolódó gazdasági, jogi intézkedések társadalmi fogadtatása igen nagy és igen jó, és erkölcsi kötelezettsége is volt és van a kormányzatnak, a kormányzat mögött álló politikai erőknek ezen törekvések továbbfejlesztésére. Egy olyan időszakban, amikor világossá vált, hogy a 2004. évi költségvetés tervezése nemcsak a szokásos módon, hanem olyan módszerekkel is kell hogy történjen, amelyek teljesítik azt a mindenki által jogosan elvárt célt, hogy egyetlen eurócent sem maradhat felhasználatlanul amiatt, mert mi nem kellő időben alakítottunk ki intézményrendszereket, nem kellő időben biztosítottunk és biztosítunk forrásokat az európai uniós források fogadása érdekében.

Nos, ez a nagyon karakteres kormányzati elgondolás, amely a költségvetésnek végül is az alapját szolgálta, érdekes módon olyan célokat fogalmazott meg, amelyek vitáját vagy megkérdőjelezését én ebben a 2004. évi költségvetési vitában nem hallottam az ellenzéki képviselőtársak részéről sem. Ezek közül az alapvető célok közül talán a legfontosabb, hogy Magyarország sikeres nemzetként csatlakozhasson az Európai Unióhoz, az európai közösséghez, egy olyan nemzetként, amely képes arra, hogy a gazdaság fejlődésének, az emberek életkörülményeinek a javításához megfelelő intézkedéseket és forrásokat teremtsen.

Nem kérdőjelezte meg senki sem ennek a költségvetésnek azon alapvető célját, hogy meg kell őrizni a jóléti fordulat eredményeit és meg kell erősíteni azokat, sőt olyan meggondolások fogalmazódtak meg, hogy még inkább fejleszteni kellene.

Nem kérdőjelezte meg senki azt az alapvető célt, hogy azok az építések, vagyis jövőt megalapozó fejlesztések és korszerűsítési programok szükségesek a magyar társadalom számára.

Nem kérdőjelezte meg senki azt a célt sem, hogy szükséges a vállalkozások versenyképességének növelése és a tartós költségvetési egyensúly megteremtése.

Persze sok kérdés fogalmazódott meg, ellenzéki képviselőtársaim részéről különösen, de nem lennék őszinte, ha nem mondanám el azt, hogy időnként bennem is és magunk között is, hogy az ezen célok megvalósításához vezető út vajon milyen módszerekkel és megoldásokkal tűnik a legésszerűbbnek.

A fejlesztési törekvések megvalósítása és azok megtervezése mellett világossá vált, hogy az ehhez szükséges források jelentős belső megtakarítások révén teremtődhetnek csak meg. A megtakarítások mellett azonban néhány esetben nagyon jelentős társadalompolitikai célok kapnak lényegesen fontosabb prioritást és nagyobb forrásokat a 2004. évi költségvetésben, mint eddig bármikor. Ilyenek például a társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások, melyek 12,5 százalékkal, mintegy 250 milliárd forinttal növekednek; a lakásügyek, települési és közösségi szolgáltatások, melyek 33,5 százalékkal, mintegy 75 milliárd forinttal növekednek. A vitában már elhangzott, hogy a rendvédelem és a közbiztonság kiadásai 11,8 százalékkal, 47 milliárd forinttal; a közlekedési és távközlési tevékenységek 47,2 százalékkal, 185 milliárd forinttal; és a kulturális szolgáltatások, melyek 12,3 százalékkal, mintegy 17 milliárd forinttal nagyobb összeggel szerepelnek ezekben a tervezetekben.

A jövőt szolgáló beruházások sorában a legnagyobb jelentősége a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésének van, és ezekben a fejlesztésekben már igen jelentős mértékben szerepelnek az uniós források. Az elgondolás az, hogy 2003 és 2006 között a gyorsforgalmi útfejlesztésekben 420 kilométernyi autópálya épül meg közbeszerzéssel, és 425 kilométer hosszon megkezdődik a kivitelezés, valamint 800 kilométernyi autópálya előkészítése indul meg.

Emellett megkezdődik a Vásárhelyi-terv megvalósítása körülbelül 8 milliárd forintos támogatással, amely nemcsak a Tisza mentén élők árvízbiztonságát teremti meg, de egyben új lendületet ad a térség terület- és vidékfejlesztésének is. 2004 és 2007 között a Vásárhelyi-terv keretében 130 milliárd forintnyi beruházás valósul meg.

Nem utolsósorban megkezdődik a budapesti 4-es metró első szakaszának megépítése 15,8 milliárd forinttal.

Említettem már a hozzászólásom elején, hogy nemcsak az elhatározott fejlesztésekre kell, úgymond, saját forrásokat teremteni, hanem meg kell teremteni a lehetőségét az európai uniós források fogadásának is. 2004-ben 280 milliárd forint szolgál ilyen típusú fejlesztésekre, amelyek mértéke 61 százalékkal több, mint az idén. A fejlesztési programok keretében az Európai Unió támogatásával 2004-ben 238 milliárd forintnyi fejlesztés valósul meg a különböző programok, a PHARE, a SAPARD, az ISPA keretében.

A források tekintetében is új eljárásokat kellett alkalmazni: a koncentrációt, egy egységes, átlátható felhasználás rendszerét; kialakítva az elkötelezettséget, amely ezen forrásoknak kizárólag a kitűzött célok érdekében történő felhasználását garantálja; a rugalmasságot, amely az átcsoportosítás lehetőségét biztosítja; az egyes előirányzatok felülről való nyitottságát is.

A pályázatok előkészítésére, amely a magyar versenyképesség ilyen szempontból való megalapozását jelenti, 22 milliárd forint kerül elkülönítésre a 2004. évi költségvetésben. Ezen belül 11 milliárd forint az önkormányzatok, civil szervezetek, kis- és középvállalkozások pályázati előkészítési támogatását szolgálja, 10 milliárd forint az önkormányzatok saját forrásainak a kiegészítését, egymilliárd forint pedig az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos tájékoztatási és képzési feladatokat, és 21 milliárd forint fordítódik a költségvetésben azon intézményrendszer kialakítására, amely nélkül elképzelhetetlen és jogilag is lehetetlen az európai uniós források fogadása.

Szó volt már a mai vitában a területfejlesztés forrásairól és annak intézményrendszeréről. Az egyik legfontosabb feladatunk megítélésem szerint, hogy azokat a fejlesztési elgondolásokat, több év óta folyamatba tett programokat, ezeknek a megvalósulását biztosítani tudja a magyar költségvetés 2004-ben is, melyek jogos elvárásként jelennek meg a kistérségek, az ország különösen elmaradott területei részéről.

(18.10)

Ennek érdekében az európai uniós társfinanszírozással együtt 51,8 milliárd forint kerülhet felhasználásra. Ennek keretében utak épülhetnek, leromlott állapotú településrészek rehabilitációja kezdődhet meg, informatikai fejlesztések valósulhatnak meg, jelentős munkahelyteremtés realizálódhat, és mérséklődhetnek a hátrányos helyzetű régiók és a fejlettek közötti különbözőségek. Mindemellett az úgynevezett sajátos hazai programfinanszírozás további 51 milliárd forintot biztosít a területfejlesztés céljainak megvalósulására. Biztosított a hét hátrányos helyzetű megye hároméves programjának folytatása mintegy 7,7 millió forint erejéig, a területi kiegyenlítési, CÉDA-támogatások 16,3 millió forint mértékéig, hogy csak kettőt emeljek ki az előbb említettek közül. Ezeken kívül országos jelentőségű területfejlesztési programok keretében valósulhat meg például a Duna-Tisza közti homokhátság vízháztartásának rendbetétele, a Tisza-tavi turizmusfejlesztés támogatása, a Záhony és térsége vállalkozási övezet fejlesztése, és nem utolsósorban, bár nem közvetlenül kapcsolódik ehhez a benyújtott költségvetéshez, de végül mégiscsak kapcsolatban van vele, a területfejlesztési törvény módosításának kezdeményezése és megítélésem, meggyőződésem szerint nagyon rövid időn belül a parlament elé kerülése. Azért bír ez különös jelentőséggel, mert nem csupán egy szakmai törvény benyújtásáról van szó, hanem egy valóságos politikai paradigmaváltás megalapozásáról is, amikor is a regionális területfejlesztési tanácsok immáron önkormányzati többségű fejlesztési tanácsokká válhatnak, megvalósulhat a valóságos decentralizációja bizonyos fejlesztési forrásoknak a kormányzati szintről a régiós szintre. Ez pedig nem más, mint a demokrácia megerősítése, nem más, mint a köztársaság eszményének megerősítése.

Hölgyeim és Uraim! Sokféle minősítés hangzott el ezzel a költségvetéssel kapcsolatban. A kormánypárti képviselők leginkább az építés költségvetése jelzőt használják, az ellenzéki képviselők pedig a leépítés költségvetésének nevezik. Én magamban ezt a költségvetést a bizalom és a bizakodás költségvetésének tekintem. Bizalom abban a nagyon határozott, a gazdaság egészét megerősítő kormányzati gazdaságpolitikában, bizalom abban a nagyon határozott, az életminőséget javító és az esélyegyenlőséget megteremtő kormányzati politika megerősítésében, melyre 2002-ben a magyar választópolgárok többsége igennel szavazott.

Köszönöm a szót. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu