TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Mi már egyféle vitát lefolytattunk vasárnap délután, este a költségvetési bizottságban a miniszter úrral. Akkor egy totószelvényt töltettem ki a miniszter úrral, 13 + 1 találatost, amit próbált kitölteni, azután megegyeztünk abban, hogy nem fogja föladni; mert bizony ezzel a szelvénnyel nem fog annyi pénzt nyerni, hogy az országot és saját magát is kihúzza a bajokból, és nem fogja tudni a költségvetés hiányát vele csökkenteni, mert nem egészen jól szerepelt a szelvény kitöltésekor.

Ezt úgy fordítanám le, hogy megkérdőjelezném azt, hogy a költségvetés, ami előttünk van, szakmailag helyesen áll-e össze. Először a bevételi oldaláról szeretnék néhány szót mondani. A tények azok tények maradnak, ezt bizonyítja a háromnapos költségvetési vita is, attól függetlenül, hogy valaki a költségvetés egyik vagy másik oldalán áll, illetve hogy más szemszögből nézik a képviselők.

Az a nagy kérdés, hogy ezek a számok, amelyek a költségvetésbe vannak írva, tények lesznek-e, azaz teljesíthetőek lesznek-e. Nézzük meg először természetesen a bevételeket, hiszen csak azt lehet elkölteni, ami a költségvetésbe befolyik. Bár már azt is láttuk az elmúlt másfél évben, a Medgyessy-kormány ideje alatt, hogy megpróbálták azt is elkölteni, ami nem folyt be a költségvetésbe. Ezért történhetett az meg, hogy másfél év alatt 2100 milliárd forinttal nőtt az államadósság, és most már az uniós elvárást, a GDP 60 százalékos határát súrolja. Nyilván ezért mondja a pénzügyminiszter úr, hogy jövőre már nem fog növekedni az államadósság. Összességében az államadósság mértéke ma már sajnos több mint 10 000 milliárd forint. Kérdés tehát, hogy ez a szám a megalapozott költségvetéssel valóra válik-e, hogy az államadósság nem nő tovább.

Nézzük az adóbevételi tervszámokat! Senki nem tudja valójában, hogy jövő évben ezek a számok teljesülhetnek-e, hiszen jelentkezik egyféle adóemelés a költségvetésben. Ennek hatását nem tudjuk kiszámítani, bár a kormánypárti oldalon azt mondják, hogy adócsökkentés van, tehát elvileg csökkenni kellene relatíve az adóbevételeknek. Azt javaslom mindenkinek, hogy vegyük alapul az Állami Számvevőszék véleményét. Az Állami Számvevőszékre még senki nem mondta, hogy szakmailag nem érti a feladatát. Mindenki elfogadja az Állami Számvevőszék jelentéseit és véleményét.

Mit mond az Állami Számvevőszék a bevételek tervezésére? A társaságiadó-előirányzat realizálása magas kockázatot tartalmaz. A környezetterhelési díj előirányzata elsősorban a környezetvédelmi beruházásoknál esetlegesen felmerülő méltányossági díjmérséklések miatt jelent bevételi bizonytalanságot. A jövedéki előirányzatának teljesülésénél bizonytalanságot okozhat a cigarettaadó-mérték 35 százalékos növelése a forgalom visszaesése miatt. (Dr. Kis Zoltán: Meg kell emelni.) Kockázatos a játékadó-bevétel teljesítése, viszont megalapozott az eva, a bányajáradék, az energiaadó és a lakossági illetékek előirányzata. Ez néhány százaléka egyébként mindössze a költségvetési bevételnek.

Megvalósíthatónak tartja a személyi jövedelemadó-bevételt - tehát megvalósíthatónak tartja, nem írja le, hogy milyen feltételekkel. Az általános forgalmi adónál pedig elképesztő dolog történt. Amikor leellenőrizte az Állami Számvevőszék a számokat, akkor még csak 1787 milliárd bevételről volt szó, miután betervezésre került a költségvetésbe, 105 milliárd forintot írt valaki hozzá. Nyilván nem lehetett más, mint a pénzügyminiszter úr. Hát így történt a bevételek tervezése.

(16.30)

Nem ez az első eset a pénzügyminiszter úr esetében, amikor nem hisz az állami szerveknek, mert ugyanezt teszi a Magyar Nemzeti Bankkal és ugyanezt teszi a Központi Statisztikai Hivatallal. Ezt jól alátámasztja az infláció tervezése: a pénzügyminiszter úr szerint 5,8 százalék lesz az infláció. Ma már sem gazdasági szakértő, sem gazdaságkutató intézet nem mondja, hogy ennyi lesz az infláció, mindenki minimálisan 6 százalék fölé teszi, a már említett Magyar Nemzeti Bank is, de leginkább a Központi Statisztikai Hivatal, amely 7,5 százalékot is mond az inflációra. Valóban ez az egyik legkockázatosabb szám, amit a költségvetés tartalmaz; nem valószínű, hogy ez teljesülni fog.

Ugyanez a helyzet a költségvetési hiánnyal is. Tudjuk, hogy a költségvetési hány 3,8 százalékra van tervezve. Lényegében ez volt az első szám, amely napvilágot látott a 2004-es költségvetés kapcsán. Már hosszú hónapokkal ezelőtt tudtuk, hogy a költségvetési hiány 3,8 százalék lesz, még semmi mást nem tudtunk a költségvetésről. Egyébként jól érzékelhető, hogy a költségvetés tervezése így is történt: a 3,8 százalék hiány megvan, és a köré kell csoportosítani a bevételeket és a kiadásokat. Először megtervezett egy bevételi számot a Pénzügyminisztérium, de a kiadási oldalon olyan igények és elvárások voltak, hogy mindig a bevételnél kellett engedni. Egyébként a pénzügyminiszter úr szakmailag felkészült, és nagyon jól tudta, hogy csak úgy lehet a bevételeknél engedni, ha hozzáírunk, mondjuk, az áfához 105 milliárdot, vagy ha ezt az adóbevételekben tudjuk biztosítani. És ezt az adótörvények tárgyalásánál végigbeszéltük, hogy hányféle új adót kell ehhez bevezetni, és milyen mértékben kell az adókat növelni.

Tehát baj van a költségvetési hiány tervezésével is. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a jelenlegi pénzügyminiszter ideje alatt, 2002-ben kúszott fel a költségvetési hiány 9,6 százalékra. Persze az Orbán-kormány…! Ne is tessék majd a felszólalásában elmondani, miniszter úr, mert tudjuk, hogy ezt fogja mondani. 2003-ban 4,2 volt a terv, majd nagy nehezen a miniszter úr a nyilvánosság elé állt, és be mert vallani 0,3 százalékot, így lett 4,5. Aztán napokkal ezelőtt a miniszter úr újra kiült a Pénzügyminisztériumban a nyilvánosság elé, és azt mondta, na, akkor most már legyen 4,8 százalék. Ma Magyarországon mindenki tudja, hogy 5 százalék alatt nem lesz a 2003. évi költségvetés hiánya. Ön is, miniszter úr, mégsem vallja be. Na, ezért kételkedünk mi abban, hogy egyáltalán a 3,8 százalékos költségvetési hiányt lehet majd teljesíteni, mert az ön eddigi munkája nem bizonyítja ezt, hogy ezt lehet teljesíteni. Legfeljebb kommunikálni.

A GDP-ről még nem is beszéltem, hogy a GDP kapcsán és a gazdasági növekedés kapcsán is milyen ballépései voltak a pénzügyminiszter úrnak, aki azt mondja, hogy mindössze három dolog kell a versenyképesség javításához, és ahhoz, hogy Magyarországon legalább megálljon a gazdasági növekedés relatív csökkenése: az árfolyam-politika, a kamatpolitika és a bérpolitika. Kérem, másfél év alatt lehetett volna bizonyítani, hogy mind a hármon lehet változtatni. Bár hozzáteszem, hogy a kamatpolitika a Magyar Nemzeti Bankhoz tartozik, de azt ön mindig szokta hangsúlyozni, hogy ez is hozzátartozik. Semmi nem történt ebben az ügyben, nem sikerült a gazdasági növekedés relatív csökkenését megállítani, az ön pénzügyminisztersége alatt érte el a legmélyebb pontot, 2,6 százalékot.

Tehát nagyon veszélyes a bevételi terv, a költségvetés szakmai megalapozottsága veszélyben van, és ezt - ahogy mondtam - az Állami Számvevőszék is teljes mértékben kinyilvánítja.

Mi van akkor, ha nem fog teljesülni a bevétel? Akkor nem lesz valós a költségvetési hiány, akkor nem lesz valós az államadósság, nem lesz igaz az, amikor a pénzügyminiszter azt mondja, hogy nem fog nőni az államadósság. Ez abban az esetben valósul meg, ha emellett a kiadási oldalon megtervezetteket az állam majd fogja tudni teljesíteni. De van egy másik variáció is, hogy év közben látható módon nem fog teljesülni a bevétel, és azt fogja mondani, már természetesen az új pénzügyminiszter - hiszen nem hiszem, hogy ha ezek bekövetkeznek, akkor a jelenlegi pénzügyminiszter, aki megtervezte ezt a költségvetést, a székében maradna -, hogy pótköltségvetést kell majd az Országgyűlés elé benyújtani, és bizony akkor a kiadási oldalból kell majd lefaragni, nehogy véletlenül az autópályával kezdődjön ez a kiadási tétel. Hiszen ha ezek nem megalapozottak és nem teljesülnek a bevételek, választani kell: vagy marad a költségvetési hiány, és nem nő az államadósság, akkor viszont a kiadásokat nem lehet teljesíteni; de ha a kiadásokat lehet teljesíteni, akkor viszont ezek közül a számok közül sajnos egyik sem fog teljesülni, és ezáltal így a költségvetés sem. Ezért mondjuk mi azt, tisztelt pénzügyminiszter úr, hogy ez a költségvetés szakmailag is megalapozatlan, sőt mi több, felelőtlen költségvetés, mert nagy kockázatokat és nagy bizonytalanságokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy teljesíthető-e egyáltalán a bevételi oldala, amit most már önök is tudnak, hogy csak azt lehet elosztani, ami befolyik.

Ami pedig a kiadásokat illeti: úgy vélem, hogy a három nap alatt leginkább ezekről a tételekről esett itt szó a parlamentben. Az egészen bizonyos, hogy a kiadások ambiciózusak, ugyanakkor koncepciótlanok. Nincs koncepciója a költségvetés kiadási oldalának, nincs prioritása a költségvetésnek. Ne tessenek azt mondani, hogy az autópálya-építés az aztán most olyan nagy csoda! Igaz, az összeg nagy az előző évhez viszonyítva, mert több mint 200 milliárd forint, ahhoz képest, hogy 2003-ban nincs a költségvetésben autópálya-építésre. Való igaz, hogy az összeg nagyobb, azonban két dolgot meg kell vizsgálni: egyrészt teljesíthető-e az az álomszerű ígéret, még ha a költségvetésben oda is írjuk a számokat, hogy 420 kilométer autópályát építünk meg a választásokig? Ha pedig tegyük föl, hogy teljesíthető, akkor én azt kérdezem önöktől, hogy mi ennek az ára. Az ára ennek az autópálya-építésnek az, hogy 200 milliárd forintot a magyar emberektől, a magyar családoktól szednek be autópálya-építési célra. Hogy hogyan? Úgy, hogy új adókat vezetnek be, környezetterhelési díjat, energiaadót; úgy, hogy a meglévőket emelik, az áfát, az egészségügyi járulékot, a jövedéki adót, a játékadót. Ezt mind-mind a magyar családok fogják megfizetni.

Ha úgy tesszük fel, az önök megvilágításában a kérdést, hogy szükséges-e autópályát építeni ilyen áron Magyarországon, hogy minden család zsebéből adóemeléssel, áremeléssel vesszük ki annak a forrását, akkor a Fidesz egyértelmű válasza az, hogy nem. Autópályát nem a családok zsebéből kell építeni, hanem autópályát úgy kell építeni, hogy az tényleges, valóságos költségvetési forrásból (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ne pedig többletelvonásból szülessen meg.

Ezért mondom azt, hogy a költségvetés kiadási oldala is koncepciótlan (Dr. László Csaba: Lejárt az ideje! Hat percet mondtak!), és minden magyar családot, minden magyar vállalkozást sajnos sújtani fog.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu