FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én mindjárt kapcsolódnék is dr. Szabó József Andor képviselőtársamhoz, és azt hoznám elő, hogy tulajdonképpen a Fidesz-kormány 1999-ben hogyan verte le a mi erre irányuló országgyűlési határozati javaslatunkat, mert igaz, hogy ők is előhoztak egy ilyen indítványt, ezt mi is megtettük még 1999-ben február 25-ei dátummal, Jauernik képviselőtársammal benyújtottunk egy országgyűlési határozati javaslatot az iskolai tejakció országos bevezetése tárgyában.

Ezt éppen azért nyújtottuk be, mert kifogásoltuk azt a gyakorlatot, amit ezen a téren az akkori tárca folytatott. Mert ha visszaemlékezünk a dolgok történetére, akkor onnan indult el az egész, hogy Torgyán József Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében - hogy miért ott kezdte, miért nem, ezt most ne vitassuk - elindított egy ilyen akciót. Ezt követően, a következő évben néhány megyében folytatódott ez az akció. Megint ne menjünk bele, hogy miért azokban a megyékben, nyilván mindenki szubjektív módon találna erre valamiféle választ, hogy miért azokban a megyékben. A mi országgyűlési határozati javaslatunknak éppen ez volt a lényege, hogy ha már egy ilyen akció elindult, folyik, akkor ne valamiféle szubjektív meghatározás alapján menjen egyes megyékben vagy településeken, hanem legyen egy országos rendezőelv, ami alapján ezt országos szintre ki lehet terjeszteni, legyen ez rászorultság vagy bármi más kérdés, de nyilvánvalóan nem fogadható el, hogy itt megyékre, választókörzetekre és egyebek alapján kell egy ilyen akciót elindítani.

Ez volt végeredményben a javaslatunk lényege, és ezt az önkormányzati bizottság tárgyalta meg, ahol az akkori FVM részéről vettek részt természetesen, és érdekes módon, itt van előttem az akkori bizottságnak a jegyzőkönyve, a tárca nem is támogatta ezt a gondolatot, és az akkori stílusra jellemző módon még azt se mondta meg, hogy miért. Azt mondta, hogy most van ez a gyakorlat, nem kíván ezzel foglalkozni, továbbterjeszteni ezt nem tudja, országos szinten ezeket az állapotokat fenntartja. Ez volt a döntés eredménye. Megjegyzem, a helyzet igazságához hozzátartozik, hogy ezzel együtt sem... - amikor a döntés született az önkormányzati bizottságban, akkor 11 igen szavazat volt, nyilván amit az akkori ellenzéki képviselők adtak le, és az akkori kormánypárti oldal is úgy gondolta, hogy nem kell ezzel nagyon szembemenni, és 5 nem és 7 tartózkodó szavazattal lett mindössze elutasítva ez az országgyűlési határozati javaslat, amit utána követett az is, hogy IV. hó 12-én a plenáris ülésen a jegyző bejelentette, hogy elutasításra került ez az országgyűlési határozati javaslat. Ilyen előzménye volt ennek, ami engem közvetlenül érint.

Megmondom őszintén, most örülök annak, hogy egyik előterjesztője lehetek négy év után egy olyan országgyűlési határozati javaslatnak, amelynek a teljes tartalmát, megmondom őszintén, magam sem látom. Mert számomra is egy nagy kérdés, hogy valóban egyszerre és elvágólag elindítható-e országos szinten egy olyan akció, amely, nem vitatom azt az összeget, akár 7-8 milliárd forintot is igénybe vehet, és magam is rendkívül nagy problémának látom, amit a képviselőtársam az előbb felvetett, hogy egyáltalán mennyi pénzt kell majd emellé tenni az önkormányzatoknak, mert nyilvánvalóan az teljesen elképzelhetetlen, hogy ehhez ne kelljen valami forrást hozzátenni, és ha mellé kell tenni, akkor valóban mit jelent ez majd a leghátrányosabb helyzetű települések, kistérségek számára, és szinte a régióig eljuthatunk ebben a körben.

Bízom benne, az országgyűlési vita során, ami itt most elkezdődik - és a magam részéről feltételezem, hogy ez a vita nem fog a jövő héten véget érni, tehát arra egyáltalán nem számítok, hogy most beérkeznek a javaslatok, és a jövő héten máris ezzel foglalkozni fogunk -, én arra számítok, hogy elindul egy gondolkodás, aminek az is része lehet, hogy egy olyan konstrukció születik meg, amely viszonylag nélkülözi a szubjektivitást, amely valamilyen módon konkrét érvekhez köthető, ugyanakkor elképzelhető, hogy a kiterjesztésben mégiscsak a rászorultság oldaláról elindítva valamiféle folyamatosságra kerülhet sor, tehát nem elvágólag indul el ez az akció, hanem az elkövetkező években valamiféle növekedést fog hozni, és így terjed el. Én úgy gondolom, hogy ez a kormány erre már mutatott jó példát.

Most nem biztos, hogy kormánypárti és ellenzéki képviselők egyformán ítéljük meg például az ingyenes étkezéssel vagy tankönyvjuttatással kapcsolatos eddigi lépéseket, de az nem vitatható, hogy a meghirdetést követően elindult egy ilyen akció, és ez időben előrehaladva valamilyen mértékben terjed, és tíz-és százezer gyermek vagy család részére jelent valami konkrét támogatást. Bízom benne, hogy ez az országgyűlési határozati javaslat, amelynek a kerete megszülethet az elkövetkező hetekben, hónapban, megteremt egy ilyen feltételt, és lesz egy konkrét elképzelésünk, amely bizonyára figyelembe veszi azokat a gondolatokat, amelyeket a képviselőtársaim itt elmondtak, mindenki a saját szakmájáról, tehát egészségi és más oldalról indulva.

Én a magam részéről ahhoz a részhez is csatlakoznék, hogy ez a mezőgazdaságban dolgozók számára is sokat jelenthet, mert voltak olyan hónapok, és az egyik ilyen hónap volt az is, amikor a javaslatot megírtuk, amikor éppen a mezőgazdaság terén, a tejfelhasználással kapcsolatban irdatlan problémák voltak. Remélem, hogy ez a javaslat ezen a téren is majd valami segítséget fog nyújtani, és nyilván a rászorultság segítésén túl, a gyermekeknek a helyesebb táplálkozásán túl, a mezőgazdasági termelők számára is, ha közvetett módon is, segítséget fog nyújtani ez a javaslat.

Én bízom benne, hogy kormánypárti és ellenzéki képviselők valóban az ügy mellé állnak, és együttesen jó gondolatok mentén alkotjuk meg ezt az országgyűlési határozati javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(18.40)

Forrás: parlament.hu