IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt köszönöm szépen a kormánypárti képviselőtársaimnak és a bizottságok többségének az egyértelmű támogatást, és köszönöm szépen az ellenzéki képviselőknek az elvi támogatást, mint ahogy hangsúlyozták.

(16.50)

Bennem is ugyanez a gondolat forog, amit említett Göndör képviselő úr: hirtelen visszapörgettem, hogy az elmúlt időszakban beterjesztett javaslatainkkal kapcsolatban akár itt a parlamentben, akár a bizottságban, akár a közvélemény előtt, nyilvános viták során hányszor hallottuk azt, hogy “egyetértünk, deö, “támogatjuk, deö; ami persze természetes jogosítványa minden gondolkodó embernek, minden frakciónak, különösen elvitathatatlan jogosítványa az ellenzéki frakcióknak, amikor egy kétharmados döntés előkészítése zajlik. Mégis azt gondolom - teljesen egyetértve Répássy úr kezdeményezésével -, hogy igyekezzünk fátylat borítani erre, és abban a nyugodt, gondolkodó és együttműködő hangnemben igyekezzünk folytatni a munkát, ami ezt a mai vitát jellemezte, még akkor is, ha jól érzékelhetően különbözőek voltak az álláspontok.

Egy konkrét, Körömi úr által felvetett kérdésére is kitérnék: szeretném megnyugtatni, véletlenül sem gondoljuk azt, hogy a veszekedő parlament vagy a veszekedő politika, az egymással civakodó pártok képe jó kép lenne Magyarországról külföldön. Sőt, kifejezetten azt gondolom, hogy ezzel nemcsak a nemzetközi megítélésünkben van probléma, én mélyen úgy érzem, hogy az egész politikai elit megítélésével is van hasonló gond ma a magyar közvélemény szemében, mert ma mindent meg is teszünk annak érdekében, hogy egy rossz kép alakuljon ki rólunk.

Ezért is fontosnak tartom, hogy amikor ilyen nagy horderejű ügyekről van szó, akkor igyekezzünk a lényeget megragadni. Ha ebben szeretnék példát mutatni, akkor azt mondom: számomra a mai vita lényege éppen az volt, hogy bár nekem meggyőződésem, hogy ebben a formában is elfogadható és támogatható lenne a kormány javaslata... - és ezt indokolná is az, amiről Herczog Edit képviselő asszony szólt, hogy az a bizonyos dátum, ami itt ma többször szóba került, a 2006. október 1-je, ez a teljes hadműveleti készültség elérésének ideje. Nézve itt a jegyzőkönyvet, a honvédelmi bizottság október 21-i ülésén Bali helyettes államtitkár úr elmondta, hogy az első kontingens már felállt, a második kontingens pedig január 16-ával áll föl, és a mi szándékunk az, hogy ebbe küldhessünk magyar erőket, aztán elérve egyre magasabb készültséget, aktívan részt vegyünk az együttműködésben.

Ezt a hosszú körmondatot megszakítva, visszatérve az első fél mondathoz: tehát annak ellenére, hogy nekem meggyőződésem, önök ezt is támogathatnák és szolgálná közös ügyünket, ha most ebben gyorsan tudnánk dönteni, az nem véletlen, hogy a vita már olyan körülmények között kezdődött ma a parlamentben, hogy a miniszter úr összehívta az önök javaslatára a négypárti egyeztetést, aminek éppen az lehet a célja, hogy végre szót értsünk egymással; és ez a “deö kezdetű második része a mondatoknak befejezhető legyen, és olyan teljes egyetértésben legyen befejezhető, hogy a lényegről ne feledkezzünk meg, ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy fontosnak tartjuk az európai uniós választást meg az Unióba való belépést, de nem vagyunk képesek megállapodni a szabályokról, fontosnak tartjuk, hogy Magyarország felajánlásait teljesítse, megfelelő, megbízható szövetséges legyen, de nem tudunk a konkrét ügyekben megegyezni.

Biztos vagyok benne, hogy erre képesek vagyunk, és hozzáteszem, én nagyon világosan érzem az őszinte szándékot erre mindét fél képviselőiben, az ellenzék képviselőiben is érzem az erre való szándékot, hozzátéve, hogy ez a mostani késlekedés szerintem káros, de ha önök ragaszkodnak ahhoz az álláspontjukhoz, hogy nem támogatják a kormánynak ezeket az előterjesztéseit, akkor pénteken kezdődjön meg egy olyan munka, amely gondos, amely a lényegre figyel, amely minden igényt kielégít, és olyan megfogalmazásokat használ, amelyek megfelelő biztosítékokat nyújtanak a mindenkori kormány és a mindenkori ellenzék számára, hiszen itt nem arról van szó, hogy a mostani viszonyok konzerválódnak, hanem itt arról van szó, hogy itt hosszú távra szóló olyan szabályokat kell alkotnunk, amelyek reményeink szerint több évtizeden keresztül is, az egymást váltó kormányok és ellenzék számára is megfelelő keretet és biztosítékot adnak a működéshez.

Éppen emiatt azokra a részletkérdésekre, amelyek az egyes elhangzott tételekkel kapcsolatosak, azért nem kívánok kitérni, mert napnál világosabb a számomra, hogy az ellenzék támogatását nem élvezi a kormány javaslata, ezért ezt felesleges időhúzásnak tartanám, bár volna néhány olyan dolog, amire szívesen reagálnék. Ezért azt hiszem, hogy a jövőben a munkát inkább a megállapodásra, az ügyek megtárgyalására és a megegyezésre koncentráljuk.

Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps.)

Forrás: parlament.hu