VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Farkas Imre képviselő úr felszólalása meglepetésekkel teli. Ő a szövetkezeti üzletrész visszaadását valami jelképes értéken képzeli csupán, hiszen jelképesnek mondható mindaz a törekvés, aki névérték alatt szánná odajuttatni a valóságos szövetkezeti tagok tulajdonába ezt a szövetkezeti üzletrészt, hiszen az infláció mértéke miatt az elmúlt már lassan másfél évtized alatt bizony töredékét éri ez az üzletrész annak, amit a képviselő úr szán és a pártja, szemben az addigi nagy ígéretekkel, amivel önök a választásnak nekibuzdultak. Nem tudom, hogy mit fognak szólni majd ehhez a törekvéshez ott, a Tiszazugban, az ön körzetében.

Valóban a tagság megtévesztésével jutottak komoly vagyonhoz a szövetkezetek egyes vezetői, és el lehet mondani, ma már ennek a vagyonnak jó része a Pál, a János, az Imrék tulajdonában van; nem mondok keresztneveket, a nevek is csupán picit kitaláció jellegűek, de fedik a valóságot, valóságos névsort is tudna adni az ember. Kiszorultak onnan tudatosan, és ez volt a játszadozás a szövetkezeti törvénnyel az önök részéről, és még most is játszadozásnak tűnik, és valóban a tagokkal való leszámolás története volt az önök előző időszakában.

Most sem látni igazából a tagok valóságos érdekének a képviseletét azokon az érdekképviseleteken keresztül, akik igazából, ahogy Járvás képviselő úr elmondta, nem képviselték a valóságos tagságot, hanem azt a néhány embert, akinek az érdekében át kellett menteni a vagyont különböző formációkba. Fedőnevet adtak csupán neki, hogy “szövetkezeti tagságö, ezzel takaróztak, a szövetkezeti tagsággal, kellett a szavazatuk, és ehhez körítésképpen nyilván megfőzték a birkát is, meg a jó fröccsöt mellé tették. Sajnálatos módon azért ezek az emberek azóta már sok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mindenre rájöttek, és nem biztos, hogy újra úgy szavaznának. De hát ez elmúlt, és itt a törvénykezésnek kellene helyre tennie ezeket az ügyeket.

Forrás: parlament.hu