TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! A közoktatásról szóló törvény módosításának egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért eleme a pedagógusokat és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottakat terhelő titoktartási kötelezettség jogszabályi megjelenése volt.

A módosítás a tanuló-pedagógus-szülő kapcsolatban kialakult gyakorlatot mint a pedagógiai tevékenység eredményességének egyik természetes feltételét megőrzi, ugyanakkor megfelelő kiegészítésekkel pontosítja is azt. A gyakorlat jogszabályi megerősítése és a személyes adatok védelmét biztosítani hivatott előírások érvényesülése segíthet abban, hogy az iskolák a különböző okból nehéz helyzetbe került tanulók számára az eddigieknél megbízhatóbb környezetté váljanak.

A törvénymódosítás nem szűkíti a szülők tájékozottságát, gyermekük neveléséhez való joguk gyakorlásának esélyeit. A titoktartási kötelezettség nem terjed ki a nevelőtestületi értekezletre, a nevelőtestület tagjainak egymás közti, a gyermekek, tanulók érdekében végzett megbeszéléseire.

Az ellenzék az alkotmányos aggályait is megfogalmazta; többek között Pokorni Zoltán is, aki az Alkotmánybíróság épülete előtt tartott sajtótájékoztatóján elmondta: arra kéri a testületet, hogy a közoktatási törvény tanári titoktartásra vonatkozó szakaszát semmisítse meg. Véleménye szerint ugyanis ez sérti a szülőknek az alkotmányban foglalt, neveléshez való jogát, és az alaptörvényből fakadó jogbiztonságot is. Szerinte az lenne elfogadható, ha a pedagógus bölcsességére, tapasztalatára bízná a törvény a titoktartás mérlegelését.

Kérdezem a miniszter úrtól, helyes lenne-e a pedagógusra bízni a mérlegelést. Másodszor: jogában áll-e e gyermeknek segítséget kérni a szülőkön kívül mástól is? Harmadszor: mi számít a titoktartási kötelezettség megszegésének? A negyedik: milyen pedagógiai eredményesség várható ettől a törvénymódosítástól a tanuló-pedagógus-szülő kapcsolatban?

Várom a válaszát a miniszter úrnak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu