FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Számos módosító javaslatot nyújtottam be, mindegyikkel nem kívánnék foglalkozni, mindössze hárommal, amelyek a leghátrányosabb helyzetű kistérségek problémájához valamennyire kapcsolódnak, miután magam is ilyen kistérségnek vagyok az országgyűlési képviselője.

Már a mai parlamenti vita során szó esett arról, hogy a felzárkóztatás érdekében a kormány hogyan terjesztette elő a támogatási elképzelését a költségvetési tervezetben. Ebben azt olvashattuk a tervezet szerint, hogy a leghátrányosabb helyzetű térségek és kistérségek felzárkóztatása lesz támogatva. Ezzel kapcsolatban adtam be módosító javaslatot Jauernik képviselőtársammal, amelynek az a lényege, hogy a “térségekö kifejezést hagyjuk el innen, hiszen törvények, rendeletek a “leghátrányosabb helyzetű térségö kifejezést nem ismerik, ezt nem használják. Így aztán a javaslatunkat követően odáig jutnánk el, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistérségek lennének a kedvezményezettjei a felzárkóztatásnak.

Az itteni mai vita során is elhangzott ezzel kapcsolatban két ellenérv is. Voltak olyan képviselőtársaim, akik egyáltalán azt mondták, hogy nem kell ennyire leszűkíteni, elég, ha hátrányos helyzetű térségekről beszélünk; ez azt jelenti végeredményben, hogy a 42 kistérség helyett körülbelül 90-95 kistérség lenne a felzárkóztatási programnak a kedvezményezettje. Úgy gondoljuk, hogy ez nehezen kezelhető, hiszen ha 167 kistérségről beszélhetünk, akkor a felzárkóztatásnak nem nagyon van értelme, ha a kistérségek több mint 50 százaléka valamiféle kedvezményben részesül.

A vita másik része, másik oldala az volt, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistérségek legyenek támogatva, vagy még néhány hátrányos helyzetű kistérség, de nem feltétlenül a korábbi hétmegyés támogatásban érintett kistérségek. Ez a vita is előjött már az elmúlt évi költségvetési vita során is, és akkor is megállapítottuk, és a magunk részéről támogatni is tudtuk azt a módosító javaslatot, amely azt mondja, hogy az országban bárhol található leghátrányosabb helyzetű kistérség, azt támogassuk. Sajnos, nem ez a változat lett elfogadva, hanem a hétmegyés támogatás keretében olyan támogatási rendszer, amely a leghátrányosabb helyzetű kistérségeken túl továbbiakat is kedvezményez. Ezen azt a módosítást tudtuk tavaly végrehajtani, hogy ilyen esetben a hétmegyés területen legalább a valóban leghátrányosabb helyzetű kistérségek 30 százalékkal több támogatást kapjanak.

(17.10)

Ez beépült végül a szavazás következtében a költségvetési törvénybe. Most úgy gondoljuk, hogy ha ez a felzárkóztatási összeg szűkül, akkor valóban csak a leghátrányosabb helyzetű kistérség támogatására van lehetőség, ezért pillanatnyilag ezt a módosító javaslatunkat fontosnak érezzük, és úgy gondoljuk, hogy ennek az alkalmazásával lehet esély a leghátrányosabb helyzetű kistérségek valós támogatására.

A másik módosító javaslat, amit kapcsolódóként nyújtottam be, a helyközi közforgalmi közlekedés normatív támogatásával függ össze. Itt több ellenzéki képviselő is felvetette a délután folyamán, például Hargitai János és Soltész Miklós képviselőtársam, hogy a kistelepülések közlekedését is támogatni kellene, Soltész Miklós képviselőtársam pedig lepusztult autóbuszokról, eltűnő járatokról beszélt. Megmondom őszintén, ezzel a megfogalmazással a magam részéről teljes egészében egyet tudok érteni, és amikor támogatom, hogy a városok helyi közlekedési normatívája legyen kialakítva és alkalmazva, akkor ezt úgy teszem, ha ezzel párhuzamosan a helyközi közforgalmi közlekedés normatív támogatására is sor kerül. A magam érdekéhez vagy elképzeléséhez kapcsolódik, hogy a kapcsolódó módosító javaslatot szintén úgy nyújtottam be, hogy a helyközi közforgalmi közlekedés normatív támogatását a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben lévő települések számára tartom rendkívül fontosnak, olyan települések esetében, amelyek ma is rászorulnak arra, hogy hozzájárulást fizessenek, ha nem közvetlen módon, hanem más módon az érintett Volánoknak, mert egyébként az utasforgalom hiányában ezek a járatok évről évre szűkülnek le, és ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azokon a településeken, ahol egyébként is rendkívül magas a munkanélküliség, az embereknek egyáltalán nincs lehetősége még munkába eljárni sem. Ezek azok az emberek, akik ha dolgozni akarnak, akkor azokra a feketebuszokra szállnak fel, amivel általában feketemunkára viszik az embereket. Nemcsak azért, mert dolgozni akarnak, és csak ily módon tudnak dolgozni, hanem a településből naponta csak így tudnak kijutni, mert ezek a járatok azok, amelyek ma megoldást jelentenek. Úgy gondolom, hogy ha a kormány, illetve az Országgyűlés támogatni kívánja a helyi közforgalmú közlekedést, akkor nem feledkezhet meg, ha talán csak egy szűk körben is, bizonyos esetekben a helyközi közlekedés normatív támogatásáról sem.

A harmadik kapcsolódó módosító javaslat, amit benyújtottam, talán nem függ össze közvetlenül a leghátrányosabb helyzetű kistérség kategóriával, de közvetett módon mégis összefüggésbe tudom hozni. A kapcsolódó módosító javaslatnak az a lényege, hogy a kormány mindenképpen folytassa a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészek megvásárlását. Ezek a leghátrányosabb helyzetű kistérségek - többek között a Tiszazug is, ahol képviselő vagyok - mezőgazdasági körzetek, itt szűnt meg a mezőgazdaság legjelentősebb mértékben. Az emberek itt nagyon alacsony jövedelmekkel rendelkeznek, ezek azok az emberek, akik minden fillért meg szeretnének fogni, és mivel van rá kormányzati ígéret is, magam is úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészek esetében célszerű lenne ennek a programnak a folytatása. Nem gondolom, hogy 2004-ben lehetőség lenne ennek a kérdésnek a megoldására, de azt feltétlenül hiszem, hogy valamelyik területen el kellene kezdeni ennek a programnak a folytatását. A kormányzati szándékot, sorrendet ha figyelembe vesszük, akkor ennek a kezdete mindenképpen a már felszámolt mezőgazdasági szövetkezetek üzletrész-tulajdonosait kedvezményezhetné. Azt sem mondom, hogy valamennyi érintett számára egy fázisban kellene a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrész ellenértékét kifizetni, de úgy gondolom, hogy szakaszolás ezen a területen is elképzelhető. A korábbi gyakorlatnak megfelelően el tudnám képzelni ezen a területen is, ha mondjuk, a nyugdíjasok kapnák meg elsőként a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrész ellenértékét, annál inkább, mert ők azok, akiknél valóban már indokolt, hogy hozzájussanak ennek az ellenértékéhez.

Én bízom benne, hogy ha nem is abban a formában, ahogy a javaslatomat benyújtottam, megtaláljuk annak a módját, hogy ezen a területen is előrelépjünk, és 2004-ben ez a program is valamilyen módon elindulhasson.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu