DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Bejelentkezett hozzászólóként kívánom elmondani normál felszólalásomat, és sajnálom, hogy ezt csak akkor tehetem meg, amikor az eredeti ütemterv szerint most már a napirend utáni felszólalóknál lennénk. Ezzel a sajátos obstrukcióval, amit a kormánypártok folytatnak most már nem először, hogy nem jelentkeznek be normál felszólalásra, hanem kétpercesekkel tördelik szét a vitát, értelmetlenné teszik egy kicsit ezeket a vitákat, követhetetlenné teszik a vitákat. De a mai napon elértek egy más dolgot is ezzel, szerintem ezt is szándékosan tették: a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét is érintő jogszabálytervezet előttünk van, ezt a nagyon fontos jogszabályt valamikor hajnalban fogjuk tárgyalni, ezzel is ezt a vitát eldugták a közvélemény elől, ilyen szempontból két legyet ütöttek egy csapásra.

Megkímélem én önöket attól, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy szembesítsem önöket az ígéreteikkel, és azt nézném, hogy ez a törvénytervezet, amit most tárgyalunk, hogyan felel meg az önök ígéreteinek. Egyrészt, mert kevesen vannak az ülésteremben, másrészt meg értelmetlen lenne ez az összevetés, hisz akkor, amikor az ígéreteiket tették, Mohács nézőpontjából vagy Mohács magasságából hallgattam ezeket az ígéreteket, és nyilvánvalóan az ember akkor is tudta, hogy lehetetlent lehet ígérni egy választási kampányban, de valamikor eljön az igazság pillanata, és nyilvánvalóan nem lehetett ezeket az ígéreteket tartani, függetlenül attól, hogy baranyai, kormánypárti politikusok mondták, vagy esetleg a miniszterelnök-jelelölt, vagy a gazdasági miniszterjelölt fogalmazott ugyanúgy, mondjuk, Pécsett járva. Tehát azt gondolom, hogy értelmetlen lenne ezt az összevetést megtennem.

Nézzük meg, hogy mi van ebben a törvénytervezetben! Álláspontom szerint ennek egyik izgalmas része az a látszatcselekvés, ami megfogalmazódik ebben a törvényben, hogy valamilyen forrásokat rendelnek az egész koncepció mögé, és úgy tűnik, mintha attól, hogy itt leírnak összegeket, összességében több mint ezermilliárdot 2007-ig, talán úgy tűnik fel a rádiót hallgató számára, hogy most több a garancia arra, hogy ez meg is tud valósulni, mintha ezt nem írták volna le ebben a törvényben. Én azt gondolom, hogy ez semmiféle többletgaranciát nem jelent, mert törvényt lehet nem betartani - erre is tudnék példákat mondani -, és törvényt bármikor lehet módosítani.

Ugyanis mit fogalmaznak meg önök? Azt, hogy háromféle forrásból kívánják finanszírozni ezt az egyébként rendkívül ambiciózus tervüket: az egyik a költségvetési forrás, a másik az európai uniós források, a harmadik a magántőke. Azt gondolom, kezdve ezzel az utóbbival, hogy ezt persze lehetne mozgósítani, mert a világon számtalan pénz áll rendelkezésre útépítésre is, az más kérdés, hogy milyen feltételekkel kapjuk ezt a pénzt, és a sor végén persze mindent a választó, az adófizető fog megfizetni. Milyen feltételekkel fogja megfizetni ezeket a forrásokat?

(18.10)

Az utóbbi másfél évben, amióta önök kormányon vannak, nem éppen ideális módon alakult a magyar gazdaság és a gazdaságirányítás, és számtalan kritikát kaphat. Ha magántőkét akarunk bevonni az autópálya-finanszírozáshoz, akkor azzal kell szembesülnünk, hogy ezt nem kapjuk ugyanolyan kedvező feltételekkel, mint, mondjuk, kaptuk volna két évvel ezelőtt. Ezt önök jól tudják, mégis azt mondom: bárcsak lenne esélye annak, hogy jó feltételekkel magántőkéhez tudjon jutni a kormány, hogy finanszírozni lehessen ezt a tervet.

Az európai uniós források legalább ennyire bizonytalanok, mint cél; hogy kapjunk forrásokat, azt persze mindannyian helyeseljük, és azt is tudjuk, hogy a költségvetés forrásai is bizonytalanok. Az idei évben már önök más területen is 2005-re elköltekeztek, tehát azt látom, hogy itt a 2004-et éljük valahogy túl, 2005-re már megint lehet ígérni, mert addigra majd valamilyen segítőnk pénzhez juttatja a költségvetést. Önök is tudják jól, hogy ez nem lesz így, és ezért mondom azt, hogy ez egy rendkívül ambiciózus álom, amit itt megfogalmaznak, bárcsak teljesülne!

Azt gondolom, ha a kormány kormányhatározatban rögzítette volna, hogy melyik évben mennyit kíván autópálya-fejlesztésre fordítani, akkor is mindenre meglenne a mozgáslehetősége, hogy kutakodjon magántőkéért, európai uniós forrásokért. Az, hogy ezt a törvénybe teszi, nem jelent többletgaranciát, vagy bejönnek ezek a tervek, vagy nem jönnek be. Szeretném, ha így lenne, hogy ezek az elképzeléseik realizálódnának.

A másik, ami ennél izgalmasabb kérdés, mert a valósághoz egy kicsit közelebb van, hogy az igazgatási szabályokat akarják három fontos területen megváltoztatni, ami az egész autópálya-fejlesztés előkészületeit meggyorsíthatná. Környezetvédelmi szabályok változnának, az általános eljárás helyett itt speciális eljárások érvényesülnének, ugyanez igaz az építésigazgatásban, az engedélyezési eljárásban és a kisajátítási eljárások során. Ha mást nem is ér el ez a törvény, ha csak ezt látnám benne, akkor is helyeselném azt, hogy fogadjunk el egy ilyen típusú törvényt, mert azt gondolom, hogy lehet az általánostól eltérő szabályokat érvényesíteni akkor, amikor ilyen nagy horderejű kérdésekről rendelkezik, hála istennek, az Országgyűlés. Ez egy másik pozitívuma az egésznek, hogy nem a mindenkori kormány dönt valamilyen módon arról, hogy éppen melyik autópályát és milyen ütemben tartja fontosnak, hanem az Országgyűlés rendelkezik erről, ahogy ezt tette egyébként a metróépítés során is. Tehát önmagában ez is egy pozitívum, hogy az Országgyűlés az egyértelmű akaratát kifejezi valami mellett. Ha az általános igazgatási szabályokat megváltoztatjuk, és ezt persze megtehetjük, mondom a távol lévő Toller képviselő úrnak is, mert ő azt mondta nekem, hogy megtehetjük... - tudom, hogy megtehetjük, a kérdés csak az, hogy azt vizsgáljuk, hogy alkotmányosan járjunk el.

Nem gondolom, hogy ami itt le van írva, szétrúgná a magyar alkotmányos kereteket, de azért egy általános vitában megéri a gondolkodás. Ugyanis lássuk mindig azt, hogy vagyunk jó néhányan, akik autópályát akarunk építeni, Dél-Dunántúlon, naná, hogy autópályát akarunk építeni, mert a madár sem jár felénk autópálya nélkül. De mindig lesznek olyanok, akik ezzel ellenérdekeltek, és az ilyen típusú emberek - akik ellenérdekeltek az autópálya-építéssel, mert zöld érdekeket akarnak megjeleníteni -, az eljárások során ők is garanciát kell hogy kapjanak arra, hogy az ő sajátos szempontjaik az eljárás során nem sérülnek. Ezért azt mondom, hogy a határidőket és a szabályokat úgy kell megváltoztatni, hogy egy korrekt, tisztességes eljárásra az ő nézőpontjukból is lehetőség legyen. Ha ezt nem így tesszük, akkor ez vethet fel alkotmányellenességet, és ez különösen fontos akkor, amikor mi az Európai Unió tagjai leszünk, és az Európai Bíróság bizonyos döntései alapjogként Magyarországon is az eddigieknél sokkal jobban fognak érvényesülni. Ugyanez az okfejtésem igaz lehet a kisajátítási eljárásra, még egyszer hozzátéve, nem gondolom azt egyébként, hogy ami le van írva, szembemenne az alkotmánnyal, de érdemes ezt azért áttekinteni.

Végezetül, és ez egy fontos momentum az én nézőpontomból, csak a 6-os autópályáról szeretnék beszélni. Azt szeretném önökkel megértetni, én azt jó dolognak tartom, hogy előbb-utóbb minden ilyen fejlesztésnél a józan ész diadalmaskodik. Mindegy, hogy mit mondanak egyes politikusok, mert Dél-Dunántúlon egyes politikusok már négy évvel ezelőtt is megépítették a 6-os autópályát mindenfajta előkészítettség nélkül - elhangzottak ilyenfajta ígéretek. A 6-os autópályát azért lehetett most beleemelni a törvénycsomagba, mert az előkészítettsége most már van olyan stádiumban, hogy akár ezen gyorsítani lehet. Ezért én üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot. Nyilvánvalóan azok, akik Békés megyében élik meg a mindennapjaikat, nem ilyen hozzászólásokat tesznek, mert azt látják, hogy Békés megye irányába továbbra sem körvonalazódik semmilyen autópálya-fejlesztés.

A szakemberek eddig is azt mondták, hogy ha Budapest és Ivándárda között nézem a távolságot - nem véletlenül mondok Ivándárdát, ivándárdai határmetszéspontról beszélünk, hála istennek, ezt képviseli ez a kormány is most, mert hallgatott a szakértőkre, akik korábban is ezt képviselték -, ha ezt a 200 kilométert felbontjuk, akkor a szakemberek eddig is azt mondták: Budapest és Dunaújváros között azért kell autópályát viszonylag gyorsan építeni, mert nagy a forgalom. Minden héten kétszer megteszem ezt az utat, ezt vissza tudom igazolni. Hogy melyik legyen a következő ütem, amit megépítünk? A szakemberek kezdettől fogva azt mondták, hogy a Bóly és Szekszárd közötti szakaszt kell, ha úgy tetszik, legalább második helyen felemlíteni, mert ott meg nem is lehet közlekedni, mert nincsen út, hanem 40 kilométer záróvonal van Szekszárd és Mohács között. Szekszárd és Dunaújváros között sem ideális a közlekedési helyzet, de azért lehet közlekedni.

Akkor, amikor ezt a lépéssort visszaadja végül is a törvénytervezet, akkor azt mondom, hogy a szakemberek álláspontja diadalmaskodott. Néhányan persze ezt az álláspontot képviseltük, mert hittünk a szakembereknek, mások szeretik ezt úgy beállítani, hogy az ő fene nagy lobbierejük eredménye lett az, ami tíz évvel ezelőtt is nyilvánvaló volt, hogy ha megvalósul egyszer, akkor ilyen ütemben és ekkor fog megvalósulni.

Még egy momentum: Mohács rákötése is fontos erre az autópályára. Öt kilométer, államtitkár úr, amiről beszélek. Ha a pécsi rákötésben gondolkodom, ha ezt keleti irányban meghosszabbítjuk, akkor Mohács is rajta van ezen a rendszeren. Mohács stratégiai fontossága indokolja, hogy ebben az öt kilométerben is gondolkodjunk, hármas határ mellett van, határkikötője lesz, a schengeni határ szempontjából Mohács egy nagyon fontos pont. Ezért azt kérem önöktől, hogy fontolják meg még ennek az öt kilométernek a beemelését ebbe a koncepcióba, mert még egyszer mondom, az NA Rt. szakemberei is például ezt az álláspontot képviselik.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu