DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Nem erre kívántam reagálni, ami most előttem elhangzott, de értem az érvelését, és elfogadom azt is, hogy tökéletes megoldást senki nem tud adni. Tehát ilyenformán az, hogy a rendeletalkotás összekapcsolódik az állam elővásárlási jogával, adhat némi esélyt arra, hogy a telekspekulációt ki lehet küszöbölni, ezt én készséggel elfogadom. Ugyanakkor jelzem, hogy abban a pillanatban, rendelet ide vagy oda, amikor közismertté válik az az 500 méteres sáv, a telekspekuláció ugyanúgy beindulhat, de jelzem, hogy én magam sem tudnék tökéletes megoldást javasolni ebben a tekintetben.

Ugyanakkor a törvény másik szakaszára szeretnék utalni, ez a 3. fejezet, amely a hatósági eljárás egyes szabályairól szól, és ennek (1) bekezdése taglalja azt, hogy kinek van elsőfokú hatósági jogköre a környezetvédelem területén. A törvény szövege szerint a Környezetvédelmi Főfelügyelőség lenne az első fokon eljáró hatóság, mármint környezetvédelmi ügyekből kifolyólag. Én ezt elhibázottnak tartom, azért, mert a jelen rendszert úgy bolygatja meg, hogy a mostani területi környezetvédelmi, természetvédelmi szervektől, tehát a mostani elsőfokú hatóságtól kiveszi ezt a jogkört. Az elsőfokú hatóságok nem véletlenül vannak ott a terepen, ismerik a természetföldrajzi körülményeket, ismerik a védett területeket, van rálátásuk a környezeti problémákra helyben. Ehhez képest a főfelügyelőség Budapesten található, és nem azt állítom, hogy nem lehet bekérni az információkat, de azt állítom, hogy ott születik az elsőfokú döntés a főfelügyelőségnél, amelynek nincs közvetlen kapcsolata az adott területtel. S ennél még aggályosabbnak tartom azt, hogy a másodfokon eljáró hatóság ezen ügyekből kifolyólag maga a Környezetvédelmi Főfelügyelőség vezetője; naná, hogy nem fogja megváltoztatni az elsőfokú határozatot az, aki maga főnöke ennek az intézménynek!

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu