DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: Csak a mocsárból próbálom kidugni a fejem. Tisztelt Tóth képviselő úr, mint jogász mondom önnek: az államigazgatási eljárás szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény megállapítja az eljárásjogi szabályokat. Ettől kormányrendelettel, miniszteri rendelettel eltérni nem lehet. Nem lehet! Nem lehet, mert a jogalkotásról szóló törvény és az alkotmány azért nagyjából szabályozza. Ez az eltérő szabályozás arra vonatkozik, hogy az államigazgatási eljárási szabályokon belül intézkedhetnek a gyorsítás érdekében, de nem írhatja fölül, a miniszter nem adhat, vagy ha ad olyan utasítást, amire ön hivatkozik, az jogszabályellenes. Annak az utasításnak…

(Tóth István iratot mutat fel, és közbeszól.) Nem, nem! Tóth képviselő úr, nem tudom, miről beszél. Itt az előbb már megpróbáltam emberi hangon és megfelelő értelmi szintet feltételezve magyarázni a dolgokat, de hasztalannak tűnik, komolyan mondom. Az egész hierarchikus rend itt van. Amikor ön azt hiányolja, hogy miért a főfelügyelőséghez megy: azért, mert arra a szintre viszik az első fokot, ahol a legtöbb infrastruktúra, a legnagyobb apparátus áll rendelkezésre, éppen a gyorsítás érdekében. És ezzel szemben nyilván van egy másodfok, ami nagy valószínűséggel a minisztérium lesz. Ezzel szemben hová lehet jogorvoslattal fordulni? A bírósághoz.

Azt szeretnénk, ha az eljárási vonalban a döntési szintek megfelelően igazodnának ahhoz a léptékű fejlesztéshez, amiről ez a törvény szólni próbál. És emellett a nyilvánosság bevonását, a nyilvános tervezést is rögzíti, ami korábban nem volt szokás. Az első ilyen törvény, ami az Országgyűlés előtt van, ami azokat a jogosítványokat törvényileg deklarálja, amiről oly sokat beszéltünk, de a valóságban eddig ennek a megvalósulását nem nagyon tapasztaltuk.

Köszönöm, elnök úr.

Forrás: parlament.hu