SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Biztosan nagyon értékes részeiről maradtam le a vitának, tekintve, hogy fél órát termen kívül kellett eltöltenem, de amikor betoppantam, nagyjából ugyanarra érkeztem vissza, mint amikor eltávoztam. Gaál Gyula mesélte nekem az előbb, és teljesen igaza van, ezért talán megengedi, hogy megosszam önökkel azt, amit nekem mondott. Egy Woody Allen-film kezdődik egy nagyon érdekes párbeszéddel, két idősotthonbeli ápolt panaszkodik. Az egyik mondja, hogy borzasztó itt a koszt, szörnyű, hogy micsoda a rossz. Azt mondja a másik: drágám, igazad van, de milyen keveset is adnak ráadásul mindebből.

Körülbelül ezt az érzetet kelti az emberben az a vita, amely egyrészt számon kéri, hogy milyen kevés út épül még ezen elképzelés, ezen törvényjavaslat kapcsán is, milyen kevés az a 430 kilométer, ami itt betervezve van, plusz a 2007. évi 207 kilométer. Ugyanakkor más felszólalók pedig számon kérik, hogy mi az, hogy erre pénzt kíván fordítani a törvényjavaslat. Mi az, hogy gyorsítani kívánja az útépítést? Hallottuk, Körömi képviselő úr azt mondja, ez az egész 1000 milliárd csak arra jó, hogy Csillag miniszter úrnak legyen pénze az útépítésre. Valóban, útépítésre kell, mert önök, tisztelt fideszes képviselőtársak, minden héten három interpellációban támadják meg a felelős tárcát, hogy miért nem épül ide út, miért nem épül oda, meg amoda út, és ha épül, miért nem gyorsabban épül.

Ahhoz, hogy épülhessen út, meg gyorsabban is épülhessen, ahhoz egyrészt pénz kell, másrészt olyan jogszabályi módosítások kellenek, amik lehetővé teszik az útépítések felgyorsítását. Ezt kínálja ez a törvényjavaslat, és amikor itt van előttünk, akkor önök ennek nemhogy örülnének, hanem számon kérik, hogy miért van itt a pénz, miért vonunk be magántőkét, és miért kívánjuk fölgyorsítani az útépítéseket. A kettő együtt nem megy; vagy ezt választják, vagy azt.

(15.30)

Forrás: parlament.hu