PÁL TIBOR belügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Pont úgy éreztem magam ezen a vitán, mintha egy fővárosi forrásmegosztást vitatnánk, hiszen pontosan úgy van, ahogy itt a hozzászólásokban elhangzott, hogy minden állítás és annak az ellentettje is igaz egy-egy forrásmegosztásnál, amikor arról beszélünk, hogy milyen feladatokat finanszírozunk jobban, vagy éppen arról beszélünk, hogy a súlyszámok hogyan és milyen módon alakuljanak. Tehát pontosan az a vita zajlott itt le, ami egyébként minden év elején a városban a fővárosi önkormányzat és a kerületek között lezajlik, tehát ezt sikerült itt, ha úgy tetszik, lemodelleznünk.

Néhány dologra szeretnék reagálni, ami a hozzászólásokban elhangzott. Az egyik, ami nem kimondottan ehhez a napirendhez kapcsolódik, de Kosztolányi képviselő úr hozzászólásában hangzott el, ez a bizonyos 2 milliárd forintos keret, ami a város külső kerületeiben a szilárd burkolattal nem rendelkező utak kialakítását, illetve szilárd burkolattal való ellátását szolgálja. Tisztelt Képviselő Úr! Ez a költségvetési módosító javaslat már egyszer volt, élt már egyszer a városban, akkor pont a Fidesz képviselője, Perlaki Jenő tette ezt a módosító javaslatot, csak az Alkotmánybíróság ezt megtámadta, ugyanis az ő javaslata az volt, hogy a fővárost és a kerületeket megillető forrásból kívánta kiemelni ezt az összeget, és ezt nem lehetett megtenni, az alkotmánybírósági döntés ezt mondta ki. Ezzel szemben most a költségvetésben nem is szerepel, az ugyanarra a célra szolgál, tehát azt gondolom, hogy a célban nincs vita kettőnk között és korábban sem volt, de ehhez a költségvetés most nem az önkormányzatok forrásainak a terhére jeleníti meg ezt a feladatot, hanem külön forrást biztosít. Ez egy egészen más megközelítés, és ez persze nem alkotmánysértő. Bizonyos értelemben persze ez jelenti azt is, hogy az önkormányzatok ilyen értelemben a feladataikat jobban el tudják látni. Nem egy alku eredménye, hanem egy felismert szükségletre adott válasz eredménye ez a kétmilliárd forint, illetve ennek a feladatnak a költségvetésbe való beemelése.

Nagyon sok hozzászólás és módosító javaslat van, ami a határidők módosításával kapcsolatban szól, illetve a beterjesztett törvényjavaslathoz kapcsolódik. Az általános vitában is elhangzott, és csak meg tudom erősíteni: aki forrásmegosztási vitában részt vett, az nagyon jól tudja, hogy a határidőkkel mindig gondok voltak. Annál megalázóbb egy kerület számára szerintem nincs, mint ha egyik nap délután megkap egy 100-150 oldalas előterjesztést, hogy másnapra a kerület véleményezze a forrásmegosztás kérdésében. Ez a törvényjavaslat azokkal a határidőkkel, amiket itt rögzítünk, pontosan arra kötelezi a fővárost és arra ad lehetőséget a kerületeknek is, illetve arra kötelezi a kerületeket és arra ad lehetőséget a fővárosnak, hogy megfelelő időben megkapják az előterjesztéseket, megfelelően fel tudjanak készülni és kialakítani a saját véleményüket.

A benyújtott módosító javaslatok sok esetben ellentmondanak egymásnak, illetve sok esetben nagyon egyszerűen közelítik meg azt a kérdést, amit egyébként a hozzászólások is jeleztek, hogy nem olyan egyszerű. Hiszen Juhos Katalin javaslata persze nagyon szimpatikus javaslatnak tűnik, ami azt mondja, hogy a terület és a lélekszám alapján osszuk szét a forrásokat. Azt gondolom, ha végiggondoljuk, hogy a fővárosban milyen kerületek vannak, akkor meg lehet mondani, hogy ez melyik kerület számára előnyös. Pont egy XI. kerületet lehet mintának venni, az ő számukra ez nagyon előnyös megosztási rendszer lenne. Nem hiszem, hogy a többi kerület ezt ugyanilyen jó szívvel tudná fogadni. De egyébként ugyanígy ellentmondásosak azok a módosító javaslatok, amelyek mondjuk, a vári kerületeket hozzák jobb helyzetbe, ahol a műemléki díszburkolatot is javasolja a fővárosi forrásmegosztási rendszerbe beemelni.

A törvény arra tesz javaslatot, hogy az ellátandó feladatokat teljeskörűen vegye figyelembe, erre mond egy választ, és ezeknek a feladatoknak az ellátását normatív módon kívánja támogatni, és azt gondolom, hogy egy törvénynek ilyen módon, ilyen szellemben kell megfogalmaznia az ellátandó feladatokat.

Ugyanígy óriási szórás van a benyújtott javaslatokban a súlyszámok kérdésében, és ez is érthető, hiszen mindenki a saját kerülete szerint vagy épp a zöldterületek arányát és a finanszírozásban a nagyobb mértékű juttatását kívánja előtérbe helyezni; vagy ha nem így van, akkor lehet, hogy éppen az úthálózat és az utak hosszát kívánja előtérbe hozni, tehát annak megfelelően, hogy az adott kerület milyen értelemben járna esetleg jobban. Igen hosszú ideig próbáltunk egy olyan súlyszámtáblázatot kialakítani, ami az elmúlt években bizonyította, hogy az adott feladatokat ezen arányok szerint lehet a legjobban és a legkorrektebben ellátni.

Szóba került a négypárti egyeztetés kérdése. Képviselő úr, volt egy olyan egyeztetés, ahova a főváros 23 kerületének polgármestereit, a fővárosi frakciók vezetőit hívtuk meg, velük egyeztettünk.

(13.00)

Én ott azt vállaltam, hogy amennyiben olyan módosító indítvány kerül beadásra, ami nagymértékben megváltoztatja a törvényt, akkor egy újabb egyeztetést fogok összehívni. Én a most benyújtott módosító javaslatok között ilyet nem láttam; mint jeleztem, egy-egy elemét kívánja valaki előtérbe hozni, de összességében nincs olyan módosító javaslat, ami a benyújtott törvényhez képest egy új alternatívát jelentene az előterjesztő számára, és ami miatt újabb egyeztetést kellene összehívni.

Egyébként a benyújtott módosító javaslatokról, azokról, amelyeket a kormány támogat, és azokról a főbb elvekről, amelyeket a törvény megfogalmaz, ezekről egy levelet írtam az azon az egyeztetésen részt vett polgármestereknek, illetve a frakcióvezetőknek, jelezve, hogy amennyiben még a kapcsolódó módosító indítványoknál esetleg mégis van olyan helyzet, akkor természetesen nyitottak vagyunk arra, hogy ebben a kérdésben egy újabb egyeztetést folytassunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ennek a törvénynek nem a fővárost és nem a 23 kerületet külön-külön kell kezelni, hanem együtt kell kezelni. Együtt kell kezelni azt, hogy a fővárosi önkormányzat és a 23 kerületi önkormányzat együtt tudja a várost működtetni, és ebben egyet tudok érteni a képviselő úrral, Kosztolányi képviselő úrral, hogy igen, itt kétmillió emberről, kétmillió ember sorsáról van szó, és ebben az értelemben ők nem jelennek meg mint fővárosaik vagy mint kerületiek, hanem a városban lakókként jelennek meg. Ennek a törvénynek azt kell biztosítania, hogy az ő számukra a feladatok a lehető legjobban ellátásra kerüljenek, a lehető legjobb minőségben tudják az önkormányzatok a feladatukat ellátni, a szolgáltatásokat nyújtani. És a forrásmegosztásnak biztosítania kell azt, hogy működni tudjon a 23 kerület, és működni tudjon a főváros.

Én ezért tartom fontosnak és erősítem meg, hogy ezzel a törvénnyel azt a minden év elején lezajlott, sokszor sértő, bántó vitát lehet elkerülni, ami egy városban, azt gondolom, nem túl szerencsés, és nemigen szolgálta azt a célt, hogy jobb feladatellátás legyen, inkább csak az aktuális politikai helyzetet lehetett felerősíteni, kihangosítani. Szóval ez a törvény azt szolgálja, hogy úgy a kerületek, mint a főváros tervezhetővé és kiszámíthatóvá tegye a költségvetését, mindenki számára világos legyen, hogy mekkora összeggel tudja egy-egy feladatát ellátni, milyen arányban részesül majd a fővárosi forrásmegosztásból.

Ezt a célt szolgálja ez a törvény, és azok a módosító indítványok, amelyeket a kormány támogat, ennek a javítását célozzák. A nem támogatott módosító indítványok azért nem kaptak a kormány részéről támogatást, hiszen magát a rendszert csak egy-egy elemében kívánják megerősíteni, de összességében nem azt a célt szolgálják, hogy a városban a 23 kerület és a fővárosi önkormányzat minden feladatot el tudjon látni, illetve az a tervezhetőség és az a kiszámíthatóság, ami ennek a törvénytervezetnek az igazi értéke, az veszélybe kerül ezekkel a módosító indítványokkal.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu