JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A magyar parlamentben általában pápábbak vagyunk a pápánál; azt gondolom, hogy minden egyes külpolitikai és belpolitikai kérdésben jó meggondolni azt, hogy mit mondtunk korábban, mit mondunk és egyébként mi lehet ennek a következménye.

Az a kérdés, hogy szabad-e maradni Irakban a Magyar Köztársaság katonáinak, valós és jogos kérdés, amelyet a Magyar Köztársaság kormánya is nap mint nap vizsgál, figyelembe véve azokat az eseményeket, amelyek Irakban történnek. Emlékeztetni szeretném képviselő urat, a frakciót és valamennyi képviselőtársamat arra, hogy azok az országok, amelyek a közelmúltban áldozatot szenvedtek el, mind megerősítették - ismételten aláhúzom: mind megerősítették - az Irakban való tartózkodásukat, Japántól a spanyolokon át az olaszokig és az ukránokig.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vajon miért tették ezt? Mindenekelőtt azért, mert mindaddig, amíg van egy szemernyi esély arra, hogy egy Szaddám Huszein-féle rezsim visszatér, addig maradni kell. Mindaddig, amíg a szabad államokat, a nemzetek közösségét lehet veszélyeztetni akár Isztambulban, akár másutt, maradnunk kell. Tisztelt hölgyeim és uraim, azt kell önöknek mondanom, hogy az áldozatok miatt is maradnunk kell. Van egy felelősségünk. Pontosan tudtuk, amikor ezt a feladatot vállaltuk, hogy veszélyekkel nézünk szembe. Pontosan tudtuk, hogy olyan helyre küldjük a katonákat, ahol nap mint nap ki lesznek téve az ellenfél üldözésének, ne adj' isten, terrorakcióknak. Erre készítettük fel őket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor a Magyar Köztársaság kormánya azt kérte - önöktől mindenekelőtt -, hogy egy kevésbé veszélyes feladatot hadd láthassunk el, ami katonai értelemben sokkal hasznosabb lett volna, akkor az önök válasza az volt, hogy nem. Most a nemzetközi kötelékben, több mint ötven ország partnereként olyan feladatot látunk el, amelyhez a szükséges biztonsági feltételeket napról napra igyekszünk megteremteni - mondom, igyekszünk megteremteni.

Nincs az a politikus, nincs az a honvédelmi miniszter vagy katonai vezető, aki azt mondhatná, hogy holnap velünk nem fordulhat elő semmi. Ugyanakkor van az a miniszter, van az a katonai vezető, aki azt mondja, felelősségünk tudatában kijelenthető, hogy mindent - még egyszer hangsúlyozom: mindent -, amit emberileg a magyar kontingens védelmében meg lehet a kinti feladatvégzés tekintetében tenni, azt megtettük. Nem engedtük a zászlóaljat szétszedni. A zászlóaljunkat folyamatosan komoly fegyveres erő kíséri. Folyamatosan kapcsolatot tartunk a helyi iraki vezetőkkel, beleértve a politikai és vallási vezetőket is. Napról napra felderítési adatokkal elemezzük azt a helyzetet, amelyben mi magunk részt veszünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Háborús helyzet van, és mi - emlékezzenek rá - nem békefenntartókat küldtünk.

(13.40)

Mi stabilizációs erőkben való részvételre hatalmaztuk fel a parlament döntése alapján a magyar katonákat. Ez a stabilizáció ebben a pillanatban, különösen ilyen áldozatok mellett, sokszor úgy tűnik, kétséges. Ugyanakkor emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy a koalíciós erők, amelyeknek az Egyesült Államokon kívüli részének mintegy 1 ezrelékét adjuk mi, úgy döntöttek, jövő nyáron értékelik, hogyan és miként lehet átadni a feladatot a helyi önigazgatás résztvevőinek, azoknak, akik szavatolni tudják egy békés Irak építését.

Mindaddig a kormány felelőssége az, hogy elemezze a helyzetet, a partnerekkel kapcsolatot tartva biztosítsuk a magyar kontingens biztonságát, és ezzel együtt azt kérjük önöktől is, azt kérjük a magyar társadalomtól is, hogy ebben legyünk türelmesek. Kérjük a nemzeti összefogást, mint azokban az országokban, amelyek kint voltak, kint vannak, és kint maradnak, hiszen enélkül politikai akaratot, politikai értéket közvetíteni Magyarországon sem lehet, Magyarországon sem tudunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu