LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Egy nagy értékű luxusvilla cserélt gazdát. Jöttek a szorgos kezek, átalakítás, tatarozás, ahogy ez lenni szokott, feltéve, ha van miből. A munkán látszott, miként azt az ilyen helyen dolgozók szokták mondani: lóvé van doszta. Egy biztos, kellett is hogy legyen, hiszen az ingatlanügynökség majd 150 millióért kínálta, és ami utána következett, az sem volt gyenge ráadás. Gazdát cserélhetett, gondolták az arra járók, hisz akkor szokott bekövetkezni ilyen nagy mértékű, költséges átalakítás. Igen, megesik manapság ilyesmi, tudjuk mi is, mi a módja, azt mondják: jól kell nősülni.

Aztán felröppent a sajtóban a hír, a bulvárlapok címlapján a ház mellett egy ismerős arc. Nocsak, ha jól látom, nem más, mint Juhász Ferenc honvédelmi miniszteré. Az utcabéliek nyugtázzák: igen, a miniszter van itt, itt van a miniszter a Lejtőn. A cikkeket elolvasva felmerült bennem néhány kérdés, de elbátortalanodtam, mert az egyik napilapban olvastam, nem Juhász Ferenc miniszter urat kellene kérdezni, hanem Magyar Bálint oktatási minisztert. Ez igen! Ez valódi koalíciós összhang: a szocialista miniszternek, a volt megyei MSZP-irodavezetőnek lakásügyletéről az SZDSZ-es minisztert kellene kérdezni? Felmerül a kérdés: lehet, hogy ezt a luxusvillát is ő vette, vagy mégsem? Lehet, hogy csak egy arrogáns, lerázó célzatú válasz volt? Kezdek elbizonytalanodni, hogy kinek tegyem fel a kérdést valójában. Mivel az elolvasott cikkek többségében azt láttam, hogy Juhász Ferenc van ott a Lejtőn, bátorkodom önnek feltenni néhány kérdést, tisztelt miniszter úr.

Nyilvános vagyonnyilatkozata alapján ez idáig egy I. kerületi 80 négyzetméteres lakás kétharmad részének volt a tulajdonosa. Megtakarításai készpénzzel együtt alig érték el a 7 millió forintot. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Egyszerű földi halandó számára elképzelhetetlen egy ilyen mértékű minőségi csere. Hol lehet ennyi hitelt fölvenni?

Forrás: parlament.hu