NÉMETH ZSOLT (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A többször hivatkozott alkotmánybírósági határozat a következőt rögzíti: “A jogbiztonság követelményét sérti az, hogy a hatályos jogi szabályozás nem határozza meg azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén az egyes községek, városok közigazgatási határai megváltoztathatók.ö Nos, e tekintetben a most tárgyalt törvényjavaslat csupán olyan megszorítást tesz a lakott külterület esetén, hogy az határos legyen majd a fogadó településsel, egyéb megszorítást nem. Nem tudjuk, hogy a jelenlegi 8767 lakott külterületből vajon mennyi bír ezzel a meghatározással, és az itt élő 296 ezer emberből vajon mennyit érint.

De az-e egyáltalán a szándékunk, hogy kiterjesszük ezt akár egyedi, egy lakással vagy egy házzal körülhatárolható esetekre is? Hiszen nyilvánvalóan az alkotmánybírósági döntést egy konkrét eset előzte meg. Ennek kapcsán mi úgy gondoltuk, hogy akkor járunk el helyesen, ha a lakott belterületekről szóló szabályt kiterjesztjük a lakott külterületre is. Azonban hihetetlen nagy számú ügy is keletkezhet, és azok a motivációk, amelyek kézenfekvő módon a jobb közszolgáltatáshoz való hozzáférést, a fogadó település polgármesteri hivatalához, iskolájához való kisebb távolságot jelentik, bizony jelentősen módosulhatnak most számba nem vett, akár gazdasági megfontolásokkal is.

Miközben ezt a törvényt vitattuk, aközben jelent meg a Vas megyei napilapban a címlapon “Települést váltanánakö címmel egy eset, amikor is a nicki műgát mellett lévők - az üdülőtulajdonosok egyébként - kezdeményezik, hogy a gazdagabb, mellette levő Répcelakhoz kellene csatlakozni. Azért, mert a nicki, amúgy kis önkormányzat fölemelte a helyi adót. Szó nincs tehát arról, hogy az ott lakó 21 állandó lakos kezdeményezné ezt. Mi tehát a teendő, ha elfogadjuk ebben a formájában a törvényt? Vagy a 21 állandó lakosból a 12 résztvevő közül 7-et kell meggyőzni azzal, hogy így szavazzon, vagy egyszerűen bejelentkezni oda lakosként.

De továbbmegyek: vajon akarjuk-e azt, hogy a több esetben két falu között, amúgy határon levő vasútállomáson az állomásfőnök és családja a váróteremben népszavazást tartson, és ha úgy dönt, hogy ő márpedig a szomszéd településre megy, akármi van kiírva a táblára, át fogják csatoltatni? A jelenlegi helyzetben a bíróságnak nincsen mérlegelési joga, hogy ezt megtehetik-e vagy nem, csak pótolhatja a két település közt meg nem levő egyezséget, tehát hogy milyen feltételekkel csatolják át.

Tehát én minden olyan indítványt támogatok, így Gyapay képviselő úrét is, amely ezt a jogát a bíróságnak talán erősítené, de meggyőződésem, hogy nem elégséges ez, szükséges a későbbiekben kapcsolódó módosító indítvánnyal vagy bizottsági indítvánnyal konkrétabbá és egzaktabbá tenni azt a helyzetet, amikor lehetővé válik egy lakott külterületi településrész átadása. Hiszen itt nem csupán az önkormányzati vagyon a kérdéses, annak a megosztása vagy az ahhoz kapcsolódó külterület, hanem az a másik településre átvitt, akár itt egy műgát, amely a kis falu címerében is szerepelne, annyira emblematikus helyről van szó, vagy az előbb említettem a vasútállomást, de lehet ez más turisztikai jelentőséggel bíró terület is. Mert miért van külterületi lakott hely? Mert ott valami van. Valami gazdasági érdekeltség, például egy régebbi uradalmi major, melynek egykori cselédlakásaiban még hárman-négyen laknak. Nem hiszem, hogy korlátlanul ezt a lehetőséget ki kellene terjeszteni, és csupán - adott esetben konkrét példát ismerve - egy polgármester és a lakott külterületi lakos közötti rossz viszony miatt mozgásba hozzuk egy fél megye közigazgatását, és három-négy szavazattal területátcsatolást kényszerítünk ki.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu