DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosításáról rendelkező javaslatot a kormány még az előző évben, december 19-én terjesztette a Ház elé. Az év végi jogalkotási munkacsúcsban azonban érdemi tárgyalásra már nem kerülhetett sor, így a bizottságok is ez évben kezdték el tárgyalni a javaslatot.

Joggal merülhet fel a kérdés, miért kell ismét adótörvénnyel foglalkozni, és az állampolgárok is talán aggódva kapják fel a fejüket, emelkedik-e bármilyen adóterhelésük. Szeretnék ezért elöljáróban mindenkit megnyugtatni: az önök előtt lévő, az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat túlnyomó többségét a csatlakozás időpontjától kezdődően alkalmazandó, a Közösségen belüli ügyletek alapját képező módosítások alkotják. A javaslat nem tartalmazza sem az adómértékek, sem pedig az 5, illetve 15 százalékos adómérték alá tartozó termék- és szolgáltatáskört felsoroló mellékletek módosítását, így ennek következtében a módosítás a lakosságot mint végső fogyasztót nem érinti.

A költségvetési bevételek megalapozásához hagyományosan az őszi adótörvény-módosítások szolgálnak. Így történt ez az előző évben is, hiszen a 2003. évi XCI. törvényként már kihirdetett, az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló jogszabály 2003 novemberében megjelent, s ez tartalmazta az áfatörvény adómértékekkel, átsorolásokkal kapcsolatos változásait is. Az akkoriban kifejezetten kis terjedelmű áfatörvényi módosítás szándékosan nem tartalmazta azokat a költségvetési bevételi szempontból külön intézkedést nem igénylő rendelkezéseket, amelyek az uniós adóharmonizáció szempontjából azonban nélkülözhetetlenek. Így került az Európai Unióhoz történő csatlakozással közvetlenül összefüggő, az általános forgalmi adót érintő szabályozás, például a jövedéki adóhoz hasonlóan, külön javaslatként az Országgyűlés elé.

A javaslat a csatlakozás napjával lép hatályba, biztosítandó az egységes belső piacon az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának adózási feltételeit. Ebből kifolyólag a rendelkezések túlnyomó többsége a csatlakozás után az Európai Unió felé irányuló ügyletek, illetve az Európai Unióból történő beszerzések adójogi kezelését rendezi. Szükségesnek tartom ismételten hangsúlyozni: a módosításoknak közvetlen EU-s vagy hazai költségvetési összefüggései nincsenek, azonban azok az adónem harmonizáltsága érdekében nélkülözhetetlenek.

Annak érdekében, hogy a gazdálkodók zökkenőmentesen, versenyhátrány nélkül tudjanak részt venni az Unión belüli kereskedelemben, a törvényjavaslat a következőket tartalmazza: az adóalanyok közötti értékesítések adókötelezettségét - ezen belül kiemelést érdemel a Közösségen belüli értékesítésre, az új közlekedési eszközre, illetve a nem adóalany jogi személyek beszerzéseire vonatkozó szabályok ismertetése.

(10.30)

Másodikként: az Unió úgynevezett, hatodik, áfairányelvében biztosított lehetőségeket kihasználva egyes, az ország versenyképességét javító intézkedéseket, valamint - élve az egyébként szükséges módosítás lehetőségével - olyan apróbb módosításokat, amelyek a jogszabály egyértelműbb alkalmazhatóságát célozzák.

Az Unión belüli, úgynevezett belső piaci szabályozás sajátja, hogy az ügylet szereplőitől, illetve az értékesített termékektől függően megtalálható benne mind az eredet, mind a célország szerinti adóztatás. Vagyis elképzelhető, hogy egy-egy ügylet adómértéke a vevő, és adódhat, hogy az eladó tagállama szerinti adómértékkel adózik. Egy azonban bizonyos: a Közösségen belüli ügyletekre a csatlakozástól kezdve nem vonatkoznak a termékexport, illetve a termékimport szabályai. Bármily furcsa is, az általános forgalmi adóztatás szempontjából csatlakozásunk napjától például Ausztria nem külföld többé, hanem belső piacként a Közösségen belüli áruszállítás színhelye.

Az adóalanyok közötti értékesítés kapcsán így a módosítás leglényegesebb eleme a tagállamok áruforgalmában az eddig megszokott termékimport, termékexport felváltása az önbevallással rendezendő, célország szerinti adózás elvével. A csatlakozás után a vámhatóság tehát nem lépteti ki a más tagállamba szállítandó árut, hanem fő szabályként a hazai adóalany eladó áfa nélkül értékesít, és a más tagállambeli adóalany vevő önbevallással fizeti meg az ott előírt áfaterhet. A szabályozás ezzel biztosítja, hogy egy magyar áru Ausztriában például ugyanolyan áfamérték alá essen, mint amilyen alá az ottani összes többi termék - akárhol is gyártották azt - esik. Mivel Ausztriában is visszajár a gyártóknak és forgalmazóknak az ott felmerülő, előzetesen felszámított adó, Magyarországot is áfateher nélkül hagyhatja el az áru, vagyis a hazai eladó többiek szerinti adómentes értékesítése különleges mentesség, ahhoz ugyanis jár az itthoni áfa-visszaigénylési jog.

Végeredményét tekintve tehát burkolt módon visszatér az eddig megszokott, a termékexportra irányadó, nullkulcsos, nullszázalékos áfamértékkel való adózás. A csatlakozás után azonban ezt helyesen adólevonási joggal párosuló adómentességnek kell neveznünk, ekként kell illetnünk.

A természetes személy nem adóalanyok ugyanakkor fő szabályként a vásárlás helye szerinti helyben szokásos áfát fizetik. Ha például valamelyikünk Szlovéniában május 1-jét követően megy be egy élelmiszerüzletbe, ugyanúgy vásárol és fizet, mint a szlovén állampolgárok, és a vásárolt élelmiszert utána bármely tagállamba szabadon átviheti.

Annak érdekében, hogy a tagállamok között még meglévő adókulcsok közötti különbséget ne lehessen ugyanakkor intézményesen kihasználni, az áfa alanyain túl további személyi körre is adókötelezettségeket állapítanak meg az uniós szabályok. Így az áfakörbe egyébként nem tartozó, jogi személyiségű szervezetek, továbbá azok a vállalkozások, amelyek kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet végeznek, Közösségen belülről történő beszerzéseik után az áfaalanyokhoz hasonló elbánásban részesülnek, amennyiben beszerzéseik értéke éves szinten a tárgyévben és az azt megelőző évben meghaladja a 10 ezer eurós értékhatárt.

Magyarázatként emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy a költségvetési szervek, pénzintézetek és biztosítótársaságok nem rendelkeznek áfalevonási joggal, vagyis náluk a beszerzést terhelő áfa tényleges költség. Egyszerre nagy tételben vásárlókként azonban megérné nekik a legalacsonyabb adómértéket alkalmazó tagállamban költeniük, és ezzel költségeiket csökkenthetnék. Ezt azonban csak addig tehetik meg, amíg ez az adóteher-optimalizálási szándék nem vezetne versenytorzuláshoz, vagyis ahhoz, hogy egyfajta adó-, áfaparadicsomként minden ilyen szervezet a legalacsonyabb adómértékű tagállamból szerezne be.

Az Unió szabályozása a versenytorzulás lehetőségét értékhatárhoz köti. Tízezer eurós uniós beszerzést már soknak ítél, az alatt azonban kis összege miatt jelentéktelennek tart. Hangsúlyozom ugyanakkor, hogy nem tagállamonként vagy beszerzésenként külön-külön értelmezendő a 10 ezer eurós értékhatár, hanem adóalanyonként évente és minden uniós beszerzést egybeszámítva. Eltérően az előzőekben ismertetett tranzakcióktól, ahol a szereplők státusa befolyásolta az alkalmazandó adószabályokat, új közlekedési eszközök Közösségen belüli értékesítésére egységes rendelkezéseket hoz a Közösség áfajoga.

Függetlenül attól, hogy a közlekedési eszközt áfaalany, adóalanyiság nélküli jogi személy, magányszemély értékesíti-e egy másik EU-tagállamba, az ügylet mindenképpen az áfatörvény hatálya alá tartozik, és az eladó tagállamában mentességet élvez, a vevő országában pedig a helyi adómértékkel kell megfizetni az adót. Míg az előbbi példa szerint Szlovéniában élelmiszerboltba bemenni az ottani áfamértékkel terhelt vásárlást jelent, addig ha egy szlovén autószalonban veszünk új autót, már a hazai áfateherrel kell számolnunk az új autó magyarországi forgalomba helyezésekor. Így van ez továbbá akkor is, ha egy szlovén állampolgár új autóját vesszük meg.

Mivel az autós újságok számos félreérthető információt közöltek, szeretném egyértelműen és félreérthetetlenül rögzíteni: ez a szabály az új autókra vonatkozik. Áfa szempontjából pedig új az autó akkor, ha forgalomba hozatala fél évnél nem régebben történt, vagy a kilométeróra kevesebb mint 6 ezer kilométert mutat. Ebből adódik az is, hogy használt az az autó, ha 6 hónapnál korábban helyezték forgalomba, és legalább 6 ezer kilométer van benne. Ez utóbbi azért lényeges megfogalmazás, mert a használt autóra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az élelmiszer-vásárlásra, azaz az állampolgárok esetében a vásárlás helye szerinti adómértékkel kell az áfát kalkulálni.

A szolgáltatások esetében rendszerbeli változás nem lesz, hisz az adóalanyok eddig is megszokhatták a fordított adózást, vagyis a szolgáltatást nyújtó helyett az igénybe vevő adókötelezettségét. Módosulás azonban annyiban történik, hogy az egyes tevékenységeknél tagállamok közötti ügyletekben a teljesítés helye megváltozik. Ezek közül az áruszállítást emelném ki: az Unión belül a fuvarozásteljesítés helye a csatlakozás napjától nem a ténylegesen megtett útvonal lesz, hanem az árufeladás helye számít.

Ha azonban a fuvar megrendelője eltérő tagállamban van nyilvántartásba véve, úgy neki kell önbevallással rendeznie adókötelezettségét. Elismerem: az uniós belső piaci szabályok összetettek, és nem könnyű követni azokat; sok a fő szabály, sok a kivétel, és a kivételnek is van kivétele időnként. Ugyanakkor bízom abban, hogy az Unió tagállamaival kereskedő adóalanyok számára nem ismeretlenek ezek az előírások, és számos hazai cég külföldi anyavállalatán keresztül találkozott már ezekkel a helyzetekkel.

A széles körű tájékoztatás és tájékozódás érdekében felhívom az érdeklődők figyelmét arra, hogy a Pénzügyminisztérium honlapján a jelenlegi és a módosuló áfatörvény is olvasható, méghozzá egymással összevethető, úgynevezett kéthasábos formában. Ez megkönnyíti a változó és változatlan szabályok felismerését. Kérem, használják ki az információszerzésnek ezt az újszerű változatát is.

Tisztelt Ház! Az irányelvben biztosított lehetőségeket kihasználva mindazonáltal igyekeztünk egyszerűsítő rendelkezéseket is alkotni. Ezek elsősorban az adókötelezettség teljesítéséhez kötődnek, azaz ahol lehetséges, a szabályozás nem teszi kötelezővé a más tagállamban való bejelentkezést. Így például a fel- és összeszerelés tárgyául szolgáló termék fő szabály szerint az összeszerelés helye szerint adózik. Amennyiben pedig másik tagállamban bejegyzett áfaalany végzi a fel- és összeszerelést, az őt megbízó adóalany adókötelezettségét önbevallással rendezi, és elkerülhető a másutt való bejelentkezés.

További, a versenyképességet javító intézkedések közül említendő, hogy hasonlóan az Unión belüli beszerzések rendszeréhez, az adólevonással rendelkező adóalanyok körében önbevallással rendezendővé válik az Unión kívülről, tehát harmadik országból származó termékimport utáni áfa, csökkentve ezáltal a jelenlegi kivetéses rendszerből adódó likviditási terhet.

A javaslat elenyésző részét képező egyéb módosítások körében említést érdemel egyes szolgáltatások teljesítési időpontjának egyértelmű rendezése, a visszaigénylési feltételrendszerben felmerült értelmezési és alkalmazási problémák megoldása, a bíróságok által jóváhagyott szakértői díjak esetén az adófizetési kötelezettség keletkezésének a jóváhagyó végzésig történő elodázása.

(10.40)

Végezetül ismét kiemelem: az áfatörvény mostani módosítása nélkülözhetetlen a tagállamokkal való kereskedelem adózási szabályainak átvételéhez. Ezért ezeket 2004. március 15-éig ki kell hirdetni. Az állampolgárokat ugyanakkor a szabályváltozás nem érinti.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy módosító javaslataikkal, gondolataikkal járuljanak hozzá ahhoz, hogy az áfatörvény mind jobban szolgálja a magyar gazdaság versenyképességét, immáron az uniós tag Magyarország esetében is.

Köszönöm figyelmüket, és kérem a javaslat elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu