FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Az előttem felszólalók az áfatörvény azon részeit próbálták meg elemezni, amelyek általánosan hatnak majd az uniós csatlakozásunk következtében a kereskedelemre, szolgáltatásra, az érintett áfaalanyokra és áfaalanyisággal nem rendelkező magánszemélyekre, eljutva egy speciális problémáig, például a személygépkocsi importjának a kérdéséig.

Természetesen tudomásul vesszük, hogy az uniós csatlakozás új szemléletet követel, különösen azért, mert Magyarországon az európai uniós országok sorában nem jellemzően magas áfakulcs van, egyedül Svédországban és Dániában található 25 százalékos áfakulcs. Az ellenzék már régóta követelte, hogy ezt legyenek szívesek csökkenteni. Itt most látható az ebből adódó technikai elszámolási probléma, hogy hogyan kell a különböző áfamértékű országokból való kereskedést majd megtanulniuk az egyes importőröknek, exportőröknek, tehát az adóalanyoknak.

Gondolataimban azonban egy speciális területre, a mezőgazdaságot érintő áfakör területére szeretnék kitérni, és ezekkel szeretnék részletesebben foglalkozni. A 3. §-nál, amely így szól: “A közös tulajdonban és közös használatban lévő ingó és ingatlan dolgok tekintetében a tulajdonostársak közössége minősül adóalanynak. Az adóalanyisághoz fűződő kötelezettségeket és jogokat a tulajdonostársak közössége az általa kijelölt képviselő útján gyakorolja. Kijelölés hiányában képviselőnek a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs, egyenlő tulajdoni hányad esetén pedig az adóhatóság által kijelölt személy tekintendő.ö - mármint adóalanynak.

Ez egy általános megfogalmazás, azonban a közös tulajdonlás kiterjed egy ma Magyarországot nagyon érintő problémára, az osztatlan közös földtulajdonok kérdésére. Úgy érzem, hogy az előterjesztő nem gondolta át, vagy pedig, ha átgondolta, akkor tudatosan egy közös tulajdonlásban, osztatlan közös földtulajdonlásban részesülő magánszemély ellen irányulónak gondolom.

(11.40)

Ugyanis ez azt jelenti a megfogalmazásban, hogy az osztatlan közös tulajdonostársak most ezek szerint egy tulajdonostársi közösséget kell majd, hogy létrehozzanak, és általuk meg kell jelölni egy adóalanyt. Ezt egyszerűen kivihetetlennek tartom, hiszen ma a legnagyobb probléma az osztatlan közös földtulajdonok esetében, hogy a tulajdonostársi közösség nem jön létre, és nem tudnak összhangra jutni, hiszen ha ezt megtették volna, akkor szétosztották volna, saját névre íratták volna a földet.

A polgári kormány kezdeményezte az osztatlan közös tulajdonok szétírását magánnévre, hogy végre forgalomképesek legyenek ezek a földterületek, és végre a magánszemélyek hozzájuthassanak, földhivatali bejegyzés által is bizonyítottan hozzájuthassanak a termőföldhöz. Ezt a jelenlegi baloldali kormány első intézkedései között gátolta meg, és mind a mai napig tudjuk, hogy az osztatlan közös földtulajdonok kérdése nem rendeződött el. Sőt, hátsó szándékkal, sajnálatos módon még ahhoz is hozzájárulnak, hogy az Unióban ezt a tulajdonlási formát ugyan nem ismerik, de mindent megtesznek azért, hogy a jelenlegi bérlők, akik döntő többségében a nagyüzemi rendszerek, tehát a tsz-ek, megkapják az Unió által biztosított földalapú támogatást. Most itt, az áfatörvényben pedig ezt az általuk rendezetlenül hagyott és meggátolt folyamatot, tehát hogy a tulajdonosok juthassanak hozzá az osztatlan közös földtulajdonhoz, most törvényi szinten megpróbálják megerősíteni, hogy maradjon minden így, a régiben.

Kérdezem én, hogyan képzeli el azt a beterjesztő, hogy az osztatlan közös földtulajdonosok közül - akiknél esetleg egy osztatlan tulajdonlás esetén a tulajdonosok száma a 40-50-es létszámot is elérheti - egy lesz majd az adóalany, egy személy lesz az adóalany, hiszen mindannyiuknak egyenként van a föld művelése által valamilyen bevétele. Lehet, hogy ezt őstermelőként végzi, lehet, hogy bérbe adja egy másik használónak, lehet, hogy valamilyen vállalkozás formájában jut hozzá a földterülete utáni bevételhez. Tehát annyiféle jogállása van az osztatlan közös földtulajdonosok tulajdonosainak, hogy azt nem lehet egységesíteni egyetlenegy adóalannyá. Egyszerűen elképzelhetetlen számomra, hogy a 48 földtulajdonos közül egyet kijelölnek, és az lesz az adóalany az APEH szempontjából, holott mindannyian egyébként egyenkénti bevételekkel rendelkeznek. Ez szerintem elképzelhetetlen.

Ha pedig tényleg így gondolják, akkor ezzel végérvényesen konzerválják, hogy Magyarországon az osztatlan közös földtulajdonok kérdése az önök kormányzása alatt most már biztosan nem lesz megoldva, azaz névre írva. Nagyon bízom abban, hogy 2006 után másként lesz a kormányzás meg a földtulajdon szétírásának kérdése is.

Ugyancsak ehhez a kérdéshez, a mezőgazdaságban érintettek kérdéséhez kapcsolódik, hogy az őstermelők státusát újrafogalmazza a törvénytervezet. Ez az 50. §-tól kezdve olvasható; nem így, hogy őstermelő, hanem különleges jogállásról beszél a törvény. Valóban, jogi nyelven így hívják, mindazokat a mezőgazdasági termelőket hívják különleges jogállásúnak, akik nem választottak adóalanyiságot vagy áfaalanyiságot, ettől eltérően termelnek. Nos, a benyújtott törvénytervezet szerint ezt meg szeretnék változtatni, és korlátokat szabnak. Nem választhat innentől kezdve - ha ezt a törvényt elfogadják ebben a formában - mindenki őstermelői státust, csak azok, akiknek az egyéb tevékenységből az éves bevételük nem haladja meg az úgynevezett alanyi adómentesség választására jogosító határt. Ez, ha jól tudom, 4 millió forint. Valamint azok sem választhatnak őstermelői státust innentől kezdve, akik az 56. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítés vagy szolgáltatás nyújtásából adódóan évi 500 ezer forintot meghaladó összeget könyvelnek el bevételként.

Tételezzünk fel egy olyan gazdálkodót, aki szolgáltatást is nyújthat, például gépi szolgáltatást, tárcsázást, műtrágyázást, vegyszerezést, bármit, de egyébként ő egy magángazdálkodó, státusában őstermelő, és ezt a státusát folytatja 30 hektáron. Nos, ezen a területen innentől kezdve ő őstermelést nem folytathat, mert van egy gépi szolgáltató, akár magánvállalkozó, akár bt. vagy bármi, tehát nem mezőgazdasági termelésből adódó bevétele, és ennek a határa csak 500 ezer forint, tehát rettentően kicsi. Innentől kezdve őt kiszorítják az őstermelő státusából. Ezt értelmetlennek és elfogadhatatlannak is tartom.

Ugyanígy tételezzük fel, hogy az egyéb bevétel 4 millió forint. Miből is származhat ez az egyéb bevétel? Nem mezőgazdasági eredetű bevételből származhat. Tételezzünk fel egy borászatot! A borászat már önmagában nem mezőgazdasági bevétel lesz, mert a végtermék kereskedelmi úton egy termék-előállítással fog párosulni, tehát ez már nem közvetlen mezőgazdasági termelői bevétel lesz. De a borászat tulajdonosa, aki egy családi vállalkozás - tételezzük fel, családi vállalkozás -, azaz a családtagok őstermelői státusban művelik a szőlőjüket, és ezt a megtermelt szőlőt szokták beadni a saját borászatuknak, aki ebből végterméket állít elő. Várhatóan a bevételük a 4 millió forintot, reméljük, bőven meg fogja haladni egy valamirevaló borászat esetében. Nos, ez a család többé nem választhatja az őstermelői státust, magyarul: őstermelő formájában nem termelheti azt a saját szőlőjét, amit egyébként saját maga szeretne palackozni és forgalomba hozni is.

Szerintem ez a rendelkezés ilyen értelemben szintén értelmetlen, és drámai szűkítést jelent pont annak a körnek, amelyről egyébként tudjuk, hogy egyelőre, úgy néz ki, a legnagyobb vesztese lesz az uniós csatlakozásnak. Nem elég nekik megküzdeni a tőkenagyságbeli különbséggel, amit elszenvedtek az elmúlt 50 év szocializmusa alatt, most még mi rakunk a nyakukba újabb bajokat azáltal, hogy az áfatörvény különböző pontjait módosítjuk, és szűkítjük az ő mozgásterüket. Számomra ez a mezőgazdaság szempontjából nézve szintén elfogadhatatlan.

Ugyanígy az áfa vissza nem igényelhetősége, ez régi téma. Egyedüli voltam itt a parlamenti képviselők közül, amikor tavaly önök az adótörvényt benyújtották 2003 szeptemberében, módosító indítványt tettem ahhoz az önök általi elképzeléshez, amelyet végül egyébként megszavaztak, hogy állami támogatással végzett beruházás után az áfát nem igényelheti vissza senki sem, tehát a mezőgazdasági termelő sem igényelheti vissza. Én ezt már akkor elmondtam, mégis csak januárban döbbentek meg az érintettek, és úgy néz ki, hogy önök is. Ha jól értettem, Pásztohy András arról számolt be, hogy most már a Szocialista Párt is kérdésnek tartja, hogy a 25 százalékos áfát lehessen visszaigényelni a beruházás után. Hogy fél évig miért nem volt kérdés számukra, hogy miért nem hitték el az ellenzék tárgyszerű észrevételét, azt viszont nem tudom megérteni és elfogadni. Tehát mi is egyetértünk az áfa visszaigénylésének a lehetőségével, azaz ezt meg kell nyitni a mezőgazdaság számára.

Van egy nagyon érzékeny kérdés, a kompenzációs felár. Itt megemlíti, hogy milyen szolgáltatásoknál hány százalékos kompenzációs felárt engedélyeznek. Ugyan nem írja le a törvénytervezet, mert nem abban a kategóriában van, a termékek utáni kompenzációs felárt - mert itt csak a szolgáltatásé van -, a termékek után 12 százalékos kompenzációs felárt. Súlyos megkülönböztetést fog adni, ha ezt nem emeljük fel 15 százalékra, az őstermelők és az áfaalanyok termékeladásakor. Miért? A következőképpen: tételezzük fel, hogy 100 forintért vásárolják a meggyet kilónként. Az áfaalany termelő 100 forintért átadja a felvásárlónak a meggyet. 15 százalék most már a felemelt áfa, merthogy ezt tavaly önök felemelték 12-ről 15 százalékra. Tehát a felvásárló 15 százalék áfatartalmat visszaigényel a 100 forintos vételárból. Azaz neki 85 forintba került ez a meggy egy áfaalanytól. De ha az őstermelő viszi be ugyanezt a 100 kiló meggyet, 100 forint után a felvásárló csak 12 százalékot igényelhet vissza kompenzációs felár címszó alatt. Azaz a felvásárlónak ez a meggy már láthatóan nem 85 forintba, hanem 88 forintba fog kerülni. Ebben az esetben a felvásárló nem fogja 100 forintért megvenni az őstermelőtől a meggyet, hanem azt mondja, hogy mivel te őstermelő vagy, tőled csak 97 forintért fogom tudni megvenni, mert 3 forintot bukok minden egyes kilón, ha tőled felvásárolom.

Ezért nem tudjuk elfogadni a 12 százalékos kompenzációs felár mértékét, hanem normálisan, érthetően 15 százalékra kell a kompenzációs felár mértékét nevesíteni, pontosan arra a számra, ami a középső áfakulcs, azaz a mezőgazdasági termékek áfakulcsa, amit, mint említettem, tavaly önök 12-ről 15 százalékra emeltek föl. Akkor legyenek szívesek a kompenzációs felárat is 12 százalékról 15 százalékra felemelni!

A harmadik kérdéskör pedig egy elméleti futtatás, hogy hogyan fog működni a vámrendszerünk és az áfakirovó rendszerünk, amikor uniós tagok leszünk.

(11.50)

Először is van egy félelmem, hogy a külföldiek nem Magyarországon fognak vámkezeltetést végezni. Mi kiépítjük ugyan ezt a vámkezelő rendszert igen nagy összegért, és tudjuk, hogy abban lennénk érdekeltek, hogy minél nagyobb mértékben vámkezeltessünk Magyarországon, mert az így befolyó közösségi vámok 25 százaléka a magyar költségvetésben maradhat a vámrendszer működtetésére. Csak sajnálatos módon nálunk az áfa a legmagasabb az uniós országok közül, ezért tartok tőle, hogy itt elkerülik majd a vámkezeltetést, mert nem akarnak 25 százalékkal forgalomba hozni terméket, hanem azt mondják, hogy ezt egyből oda viszem vámkezeltetni, ahol alacsonyabb az áfa. Ilyenek természetesen a belső tagországok, akiknél jelenleg 16-18 százalékos a felső kulcsú áfa, nálunk, mint említettem, 25. De tételezzük fel, hogy van egy importőr ország, aki jelenleg magyarországi és importál az Unióból, de ezt a terméket reexportként azonnal továbbadja. Az Unióba lépve megváltozik ennek a cégnek a státusa, mégpedig azért, mert ha az Unión belülről érkező áru elindul egy másik uniós országba, az uniós országba érkezve azonnal rárakódik az áfa. Eddig ez nem így volt, mert egy adóraktárral ezt meg lehetett oldani. Önök most nem vezetik be itt az adóraktár fogalmát, tehát azonnal rá fog rakódni a 25 százalékos áfa ennek a reexportőrnek, és majd mikor ezt az exportot el tudta végezni, akkor fogja tudni visszaigényelni. A probléma az lesz, hogy iszonyú pénzmennyiség kell neki a finanszírozáshoz, állandóan befizeti a 25 százalék áfát, és majd mikor az áru kiment, most már Unión kívüli országba, akkor kezdi tudni visszaigényelni.

Az eredmény a következő: a kicsik ezzel meghalnak, és sajnos itt is a globalizációt, a multik eszközeit, vagyis az erősödését segítik elő azzal, hogy nem hozták létre az adóraktárat, nemcsak a jövedéki termékekre, hanem általános adóraktárat kellett volna a törvényben elrendelve létrehozni, hogy a reexport és egyéb exporttevékenységek működésekor ne kelljen fölösleges pénzt befizetni, amelyet nem tudni, mikor kap csak vissza az érintett cég.

Ezért ezekkel a fenntartásainkkal egyelőre nem tudjuk támogatni a törvény teljes egészét, csak módosító indítványok következtében.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu